Gondolat

Spiritualitás és a pszichiátria

2015. JÚNIUS 16.

Ch. Cook, A. Powell, A. Sims eds.: Spirituality and Psychiatry.
RCPsych Publications, 2009. London


A 322 oldalas könyv 14 fejezetre tagolódik. A brit Királyi Pszichiátriai Kollégium (The Royal College of Psychiatrists) bocsátotta ki, a szerzők a londoni székhelyű Királyi Pszichiátriai Kollégium „Spiritualitás és Pszichiátria” Speciális Csoportja (The Spirituality and Psychiatry Special Interest Group of the Royal College of Psychiatrists) tagjai. A fejezetek az alábbi témákat tekintik át: Spiritualitás a pszichiátriában; A spirituális szükségletek felmérése; Pszichózis; Szuicidium; Gyermek és serdülő pszichiátria; Pszichoterápia; Intellektuális fogyatékosság; Kóros szerhasználat; Szellem és idegtudomány; Lelkigondozás a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat keretei között; A transzperszonális nézőpont; Vallás és vallásos tapasztalatok; A spiritualitás patológiája; Öregedés. Mindegyik fejezet önmagában teljes tanulmány, számos újszerű és fontos fölvetéssel, nagyszámú irodalmi hivatkozással és sok esetrészlettel.

A Speciális Csoportot 1999-ben hozták létre azok a hasonlóan gondolkodó pszichiáterek, akik saját, vagy pácienseik vallását jelentősnek gondolták a klinikai gyakorlat szempontjából. A megalakulás előzménye a spiritualitás és pszichiátria két szálon futása, illetve az a tapasztalat, hogy a spiritualitás megnyilvánulásait a szakemberek többsége betegségi tünetként kezelte. Az egyén személyes identitását alkotó értékeknek és hiedelemrendszereknek eleddig nem volt megfelelő helye. A pszichiátriai szakképzés tudásalapú, elsődlegesen diagnosztizálásra és problémakezelésre összpontosít. A pszichoterapeuta készségek birtoklása sem képesít a téma megfelelő kezelésére. Az Egyesült Királyságban sem az orvosegyetemen, sem a posztgraduális pszichiáter-képzésben nem készítenek föl spiritualitás és mentális egészség témájából, így nem csoda, hogy a szakemberek aggódva, eszköztelenül és felkészületlenül tekintenek e területre. Olyan értékes lehetőség marad tehát kihasználatlanul, melynek empátiás összehangolódás és diagnózis alkotás szempontjából egyaránt jelentősége volna. Faulkner 1997-es vizsgálatából tudható, hogy a betegek mintegy fele fordul krízis esetén vallásos és spirituális segítséghez, ám erről nem szívesen beszélnek pszichiáterükkel, ezért kommunikációs kudarcba fullad a kapcsolat.

A Speciális Csoport vallási tekintetben elfogulatlan vitafórumként is használatos, mára 2000 főt meghaladó létszámmal, honlapjuk az alábbi címen elérhető: http://www.rcpsych.ac.uk/college/specialinterestgroups/spirituality.aspx

A csoport holisztikus és integratív megközelítést képvisel. A testi-lelki-szellemi egység értelmében szükség esetén elsősorban életmentő fizikális kezelést kell alkalmazni, e mellett alapvető a pszichológiai megértés, és amennyiben a mentális betegség a (poszttraumás) növekedés lehetőségét hordozza magában, nézetük szerint hihetetlenül jótékony hatású lehet a szellem bölcsességére hagyatkoznia annak a kellőképpen nyitott klinikusnak, aki a páciens élményeinek spirituális vonatkozásait figyelemmel követi.

Történetileg a spiritualitás kérdésével a vallás és a teológia területén találkozhattunk elsőként. Az 1960-as évekig a pszichiátria ezt a kérdést ignorálta, a materialisztikus realizmus Pavlov, Skinner, Freud e téren közös alapokkal bíró megközelítése uralta a szakmát. Az 1980-as évektől szórványos publikációk jelentek meg, majd 1994-ben a DSM IV kiadásával hivatalosan is lehetett gondolkodni a „vallási, vagy spirituális problémák” kategóriájában. A brit pszichiátriában a XXI. század hozta el a fordulatot (a magyarban is, ahol a 2015-ben megjelent „A pszichiátria magyar kézikönyvé”-ben a szerkesztők elsőként szánnak külön fejezetet e terület tárgyalásának –a referáló megjegyzése) és fonódott össze a két terület.

A fogalom definíciója sokrétű és ezért ellentmondásos. Olyan szellemi irányzat, megközelítés, mely az élet értelmével, céljával, az igazsággal, az értékekkel foglalkozik, a tapasztalat transzcendens, transzperszonális dimenzióját érinti. Szűkebb értelemben a mentális egészséggondozás negyedik dimenzióját jelenti (a bio-pszicho-szociális dimenziók mellett). Spiritualitás, hit és vallás az emberi élményvilág egymást átfedő, de különböző jelentésű jelenségeit foglalják magukba. A spiritualitás az emberi tapasztalat megkülönböztető, potenciálisan kreatív, univerzális és integratív dimenziója, mely egyfelől az egyén belső szubjektív tudatosságából származik, másrészt a közösségekből, társas csoportokból és szokásokból ered. Egyrészt úgy tapasztalható, mint intenzív kapcsolatunk önmagunk belső, elidegeníthetetlen és legszemélyesebb valójával, másrészt a „másikkal”, a Self-en túli transzcendenssel való kapcsolatként észleljük. Alapvető és kötelező érvényű, és az élet jelentéséhez és céljához kötött. A vallás ezzel szemben társasan és tradicionálisan megosztott hiedelmek és tapasztalatok rendszerét fedi, mely jelentős történeti színezetet hordoz és sajnálatosan gyakran kötődik a fanatizmussal és erőszakkal.

Az Egyesült Királyság teljes népességének mintegy 2/3-a vallja magát vallásosnak, ennek 93%-a kereszténynek mondja magát. A brit pszichiáterek nagy többsége – 73%-a-nem tartja magát vallásosnak, míg a páciensek 38%-a állítja ugyanezt magáról. Ennek ellenére, a brit pszichiáterek 92%-a gondolja úgy, hogy vallás és mentális betegség valamiképpen összefüggésben állnak és a vallási kérdéseket be kellene vonni a kezelésbe.

Kutatási szempontból nehéz szétválasztani a spiritualitás-vallás jelenségét. A belső, szubjektív realitást önmagában is nehéz mérni. Mennyiségi és minőségi becsléseket lehet tenni, állapotot és folyamatot lehet követni, páciensek és a pszichiáterek spiritualitását, a terápiás folyamat során változó spirituális jellemzőket lehet mérni, ezekhez sokféle kidolgozott skálát, interjú-módszert, közvetlen és közvetett mutatót sorakoztat föl a könyv. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a lelki egészséggel- betegséggel foglalkozó segítőnek kétnyelvűeknek kell lennie: folyékonyan kell tudnia használni a pszichiátria és pszichológia mellett a spiritualitás nyelvét is, mely a tudományon túlmutató, az emberi élet nagy kérdéseiről (születés, halál, az élet célja, értelme) a hétköznapi beszéd módján szól és nem misztikus, hittérítői nyelvezetet használ.

A pszichiátria súlyos mentális betegekkel foglalkozik, akiknek életéből az értelemmel telítettség és a cél elveszett. E betegek felépülése úgy is értelmezhető, hogy új célokat és értelmet kell, hogy találjanak, leginkább a barátok és a család támogatásával, akik osztoznak ezen értékekben. Az érték- és hiedelemrendszerbeli osztozás biztosítja az egyén számára az élet egyensúlyát, és azt a hajlandóságot, hogy ezen támogatásokkal adaptív módon küzdjön az élet során. Alapvető jelentőségű tehát, hogy az egyén megszerezze és használja azokat a készségeket, melyekkel saját jólétüket elősegítő spiritualitásukat felszínre tudják hozni. Mindezen készségek a segítő szakemberek számára is elengedhetetlenek. A könyv célja a spiritualitás integrálása a mentális betegség és egészség tradicionális elméleti és gyakorlati modelljeibe.

Ötféle identitásformát különböztethetünk meg a spiritualitáshoz való viszony szempontjából: ateista az a személy, aki nyomatékosan tagadja egy felsőbbrendű realitás, a „szent” létezését; agnosztikus az, aki azt a nézetet képviseli, hogy valójában nem lehet tudomásunk egy felsőbb realitás létezéséről; a bizonytalan személy önmaga sem tudja, hogyan vélekedjék ezekről a dolgokról; a vallásos az, aki hisz, vagy bízik egy felsőbb realitás létezésében és/vagy egy szervezett, a vallás keretein belül működő közösséghez tartozik, melyben vallási gyakorlatot folytat; a spirituális személy pedig az, aki élmény szintjén átéli, tapasztalja a felsőbb realitással való kapcsolatot, függetlenül attól, hogy tartozik-e egy szervezett, vallási keretek között működő csoporthoz. A spirituális tapasztalat néhány típusa: a misztikus élmény; ritualisztikus tapasztalatok pl. törzsi, vagy kultikus jelenségek; speciális doktrinához tartozó formalizált tapasztalatok; informális, mindennapos belátások, pl. a szeretet hulláma mások, vagy a természet iránt; halálközeli élmények; jelentésteli álmok; pl. drogindukált pszichedelikus tapasztalatok, módosult tudatállapotok, stb.

Miért van szükség a transzcendens és transzperszonális dimenzió bevezetésére? Vajon nem elegendő-e az egyre fejlődő tudománynak teret biztosítani? Éppen az egyre növekvő kutatások mutatnak rá a spirituális dimenziók szükségességére a humán tudományokban, melyek nem redukálhatóak pusztán biopszichoszociális szintre. A bio-pszicho-szocio-spirituális szemlélet egyes területeken már elfoglalta a neki járó helyet (kóros szerhasználat, idegtudományok, időskor pszichiátriája). Más területeken, mint pl. a gyermekpszichiátria, vagy a tanulási képtelenségek pszichiátriája, a kutatás és a gyakorlat még gyermekcipőben jár.

Fontos volna, hogy a tapasztalat spirituális dimenziójáról patologizálás nélkül lehessen gondolkodni. Olvashatunk például egy páciensről, akinek fizikai betegsége életének spirituális szempontú átértékeléséhez vezette őt, szerencsére a család és a professzionális segítők elkerülték, hogy állapotát affektív betegségként azonosítsák. A spirituális szempontú gondolkodás a fájdalmat és szenvedést az emberi élettel járó spirituális feladatként tekinti, amely sokkal inkább a lelki-szellemi egészség jele, semmint pszichopatológiai jelzés. Pszichózissal élő páciensekkel folytatott lelki munka ugyanakkor azért jelent kihívást a segítők számára, mert ők saját spirituális tartalékaikból táplálkozva képesek erőforrást biztosítani, reményt nyújtani a páciens számára.

A kötet nem a hagyományos értelemben vett posztgraduális klinikai szöveggyűjtemény. Nem vonultatja föl szisztematikusan az összes pszichiátriai diagnózist, ahogyan egy átfogó tankönyvtől elvárható volna. Szerzői és szerkesztői tekintetbe veszik a bizonyítékon alapuló megközelítési szempontokat, ugyanakkor nem kínálnak megoldásokat az aktuális kutatások ellentmondásaira. Bár a szerzők egyaránt fontosnak tartják a spiritualitás témáját a mentális egészséggondozás területén, nézeteik eltérhetnek a fogalom jelentéséről. A könyv a pszichiátria különböző területeinek egyes szempontjait villantja föl, ugyanakkor megmutatja a spiritualitás árnyoldalait is. Nem várja el minden olvasójától, hogy egyetértsen a fejezetekben foglalt összes fölvetéssel. Célja viszont, hogy a segítők szemléletét gazdagítsa.

A könyvet a téma iránt érdeklődő segítő szakemberek (orvosok, pszichológusok, nővérek, lelkigondozók) széles köre számára szívből javaslom.

Referálta:
Tremkó Mariann

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

Egészségpolitika

Már a csecsemőknél is diagnosztizálható a lelki zavar

Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.

Agykutatás

A fejlődő pszichiátriai határai

Beszámoló az MPT XVII. Vándorgyűléséről

Gondolat

A hatályos BTK és az '50-es évek pszichiátriája

Vizi János pszichiáter, jogász arról beszél, hogy a hatályos BTK-nak a beszámítási képességről szóló rendelkezései, az ehhez kapcsolódó bírósági határozatok nagyjából az '50-es évek pszichiátriájának a színvonalát tükrözik. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmabéliek által a diagnosztizálásban a leginkább közkedvelt DSM-IV az öngyilkosság 'betegséget' nem ismeri.

Hírvilág

Pszichiátriai diagnózis

Szétverték a pszichiátriai ellátást – állapította meg az ÁSZ, a kormány még mindig csak tervezgeti az új központi intézet felállítását.

A gén X környezet