Gondolat

Pancsi-pancsi vizecske

2011. AUGUSZTUS 15.

A kutyafürdetés mindig nagy kaland nálunk. Mikor már nem bírom tovább a bűzt, leakasztom a fürdőszobafalról a kiskádat – és Tóbiás azonnal eltűnik, mint az árnyék. Régen sokat viccelődtünk ezen. Többször megemlítettük előtte, hogy na, ideje volna már MEGFÜRDETNI ezt a kutyát! Ilyenkor kikerekedett a szeme, és már láttuk is, hogy sürgős dolga akadt, az ágy alatt…

Tóbi ritkán fürdik, mert az számára igen nagy lelki megterheléssel jár. Amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, készen van a vizecske, és már levadásztam szegényt, mert védelemért a pad alá bújik, de mégis előhúzom a nyakörvénél fogva, –és elmondom még versikét is, amit költöttem: „pancsi-pancsi vizecske, megfürdik a kiskecske” – és a hónom alá kapom,.ez a bátor vaddisznóvadász és utcai harcos remeg mint a kocsonya. A száját nyalogatja és érzem, döbögő szíve a bordáit veri szegénynek. Kisvártatva már ott áll megtörten, letapadt szőrrel, hirtelen lesoványodva, bajusz, szemöldök és szakáll nélkül a vízben. Egy hegyes orrú idegen...

De Mimike szeret fürdeni. Ez nem nagy újdonság. Mimike mindent szeret. Az élet szerelmese! És mindenkit. Az utcán lesunyt fejjel vadászik az öregasszonyokra. Elejbük járul nagy alázatos sündörgéssel, farokcsóválással: tiszteletem drága szép gazdasszonykám, hát hogy szolgál a kedves egészsége? És mit viszünk a gurulós szatyorban? Netalántán májacskát? Milyen finom is lehet az! Nem ettem már…. Órák óta.
Amikor lehajolnak hozzá, Mimike felugrik, szinte lefejeli áldozatát. De csak odanyalint az arcba. Kicsit orron kapja őket. Úgy kell elkapni néha szegényeket, és akkor teljes műfogsorral nevetnek. Megnevetteti őket, a kis öregeket. Mert ilyen nagy huncut a Mimike.

És még fürdeni is szeret. Amikor Tóbiás kiront a fürdőszobából, megalázottan rázza le magáról a törülközőt, törli magát bármibe, ami csak akad (és tudom, hogy az elkövetkezendő napokban nem fog szóba állni velem), Mimike érdeklődve figyeli a fejleményeket. Beszimatol a fürdőszobába, hát itt meg mi történt? Vallatja nyuszit, de az csak prüszköl rá. Akkor közelebb jön, és még közelebb, szinte önként beleül kövér fenekével a kádba. Ott vigyorog rám. Na, én megyek – mondja egy másodperc múlva, mert hamar megunja a mókát. Hohó – kapom el a grabancát. Előbb szappanozás, utána öblítés. De ehhez már nincs kedve, elkezd tombolni. Úgy kell lefogni, mint a vágandó disznót, Mimike némán küzd. Megyek, megyek, elmentem – ugrál, és a csatában majdnem kinyomom a szemét, bosszúsan utána spriccelek a zuhannyal, nyuszi is elázik szegény, pedig ő igazán habos fehér tiszta, pihe-puha bundácskát visel. Csak kucorog ilyenkor csapzottan a klotyó mögött. Mimike pedig egész héten vakarózik. Csípi a bőrét a sampon.

Nagy Zsuzsanna

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Kapcsolódó anyagok