Akárcsak napjainkban, az ókor asszonya is kész volt bármilyen áldozatra, hogy megfeleljen az aktuális divattrendeknek: az elmúlt világok kozmetikumairól, szépészeti praktikáiról sokat elárulnak a régészeti leletek. Az ásatások során nemcsak rengeteg ókori tégely, üvegcse kerül elő, hanem a festékek alapanyagát képező ásványok és egyéb anyagok, valamint a kozmetikumok felvitelére szolgáló eszközök is. A korai időkben feltehetően összemosódtak még a különböző kulturális szférák, a gyógyászat, szépészet és kultikus hagyományok sajátos egyveleget alkotva voltak jelen a területeken.

Kultikus célok

Kezdetben az arckrémek és festékek mágikus, kultikus célt szolgáltak. Az istenszobrok arcát készítették ki velük, igyekezve "életet lehelni" beléjük. A későbbiekben az arcfestés a lakosság körében is elterjedt, nők és férfiak egyaránt alkalmazták mind szépészeti, mind egészségügyi célból.
Egyiptomban és Babilonban sötétvörös festékkel pirosították orcájukat. A kozmetikumot növényi olajjal vagy állati eredetű zsiradékkal kevert vörös okkerből készítették. Velük ellentétben a sumérok a sárga okkert használták előszeretettel.

A Kozmetika a görög KOSMOS szóból ered és világrendet és a természet rendjét jelenti. A testi rend és harmónia megtartásának és elősegítésének művészete. Ezt értjük szépség alatt.
Az arcápolásnak valóságos kultusza volt az ókori Görögországban és a Római Birodalomban, az antik világ asszonyai igen élénk színekkel csinosították magukat. Ajkaikat növényi eredetű vörös kencével pirosították, szemeiket pedig koromból vagy antimon-szulfidból nyert festékkel kontúrozták, és ugyancsak ezzel fekete színezékkel tették hangsúlyosabbá szemöldöküket.

Kezdetben kagylóban tárolták a kozmetikumot

Azt nem lehet tudni, hogy Izraelben az Első Templom (Kr.e. 586-ban rombolták le) korában milyen szépészeti praktikák voltak honosak, mindesetre a Biblia elítélően említi a szemfestékek használatát. Jeremiás (Jeremiás 4:30) Jeruzsálemet prostituálthoz hasonlítja: "hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek”.

A Második Templom időszakában (Kr.e. 516 - Kr.u. 70) viszont már divat volt az arcfestés. Az ókori kozmetikai mesterség egyaránt állított elő porokat, krémeket, parfümöket, illatos olajokat. A készítmények igen drágák voltak, ezért kis mennyiségben, parányi tégelyekben kerültek forgalomba. A tároló edénykéket a legkülönfélébb anyagból – alabástromból, kőből, üvegből, égetett agyagból, csontból – készítették, de Egyiptomban szép számban kerültek elő díszes fajansztégelyek is.

A krémekkel az arcbőrt igyekeztek megóvni a perzselő napsugaraktól, méhviasszal kevert növényi olajból készítették őket, de néha illatos gyantát is belekevertek.
A szemfestés egyaránt szolgált mágikus és egészségügyi célokat, hiszen védett a szemfertőzést okozó apró rovaroktól, óvott a vakító napfénytől, és meggátolta a szemhéj kiszáradását.

A szemhéjfestéket porrá őrölt ásványokból készítették, amelyet vízzel elegyítettek, de néha gyantát is hozzáadtak. Kezdetben a kozmetikumot kagylóban tárolták, később speciális kis tégelyeket gyártottak a szemhéjfesték számára. A sminkkészlethez tartozott a festék felvitelére szolgáló pálcika is, amelyet elefántcsontból, bronzból vagy üvegből állítottak elő. Az applikátor egyik vége lapos és széles volt, ezzel vitték fel a festéket, a másik vége, amelyet kanálszerűen képezték ki, a kozmetikumok összetevőinek kiemelésére, elegyítésére szolgált. A pálcikát először illatos olajba vagy vízbe mártották, majd a "szemhéjpúderbe", és így vitték fel. Izraelben jellegzetes, hosszú, üreges applikátorokat használtak. Egy-egy készletben három-négy ilyen bronzból készült csövecskét találtak, amelyeket gyakran díszítettek vésetek. A festékeket többnyire henger alakú tartályokban forgalmazták.

Az ókorban is óriási üzlet volt a kozmetikumok gyártása

A tégelyekből és applikátorokból való sminkkészletek mellett az ásatások során a legkülönfélébb alakú "festékpaletták" kerültek elő, ezek közül némelyeket növényi motívumok vagy állatfigurák díszítenek. Nagy valószínűséggel az ásványok porrá való őrléséhez és elegyítésére szolgáltak.

A Görögországban előkerülő festékes tégelyek többségét égetett agyagból készítették, fedelükön pedig feltüntették a használati utasítást is. Kerültek elő kis kerámiadobozkák, pükszoszok (pikszisek) is, amelyekben pirosítót és a legkülönfélébb egyéb kozmetikumokat tároltak, de találtak lapos, kerek bronz- és márványtégelyeket is.

Máig használatos eljárások

Számos recept és eljárás alapul az ókori technikákon, tapasztalatokon.
Egyiptom előkelő hölgyeitől eredeztethető a szokás, hogy fürdés után illatosított olajjal kenték testüket.
Fontos iparág volt a test szőrtelenítése, melyet sem felmelegített gyanta és viasz keverékével vittek véghez.
A hagyomány alapján Néró felesége, Poppea készített először tápláló arcpakolást szamártejben szétzúzott eperből. S az arcbőr további ápolását, például a tisztítóeljárásokat, radírozást is ismerték az ókorban: Rómában bab- vagy kukoricalisztből és olívaolajból készült az arctej.

A görögök és a rómaiak ismerték és használták a fogkefét. Fogkrém helyett horzsakövet, krétát és mészport használtak.
A középkori Velencében hajmosáshoz és a haj ragyogóvá tételéhez szappangyökér, bor és aromás anyagok főzetét használták. Fennmaradt a hajszínezés számos receptje is.
Hennával, dióhéjjal, indigólevéllel festettek, timsó és fahamu vizes oldatával szőkítettek.



2012. július 18., szerda