Francois Rabelais (1494–1553) a francia reneszánsz nagy alakja, szatirikus író, aki egyházi tekintélyt romboló írásairól híres, képzettségére nézve orvos, korának meghatározó szellemi nagysága. Műveinek kirobbanó sikere szabadszájúságának és szellemi nyitottságának volt köszönhető. Írói hírneve mellett orvosként is sikeres személy, akiben a reneszánsz életöröm és a csillapíthatatlan tudásvágy együtt forr. 1532-ben kinevezték orvosnak a lyoni Hőtel-Dieu kórházba, orvosi hivatását kis megszakításokkal majdnem élete végéig gyakorolta Hozzávetőlegesen az európai művelődéstörténet 1300-tól 1600-ig tartó időszakát nevezzük reneszánsznak. A fogalom korstílusként, civilizációs stílusként is értelmezhető. A jól képzett, kellő műveltséggel rendelkező tisztségviselőket ez idő tájt literánusoknak nevezték. Az út a legmagasabb világi méltóságokig vezethetett. A XIV. században, tehát a középkor vége felé megnyílt a társadalmi felemelkedés útja olyan világi férfiak előtt is, akik kellőképpen műveltek voltak, és betölthettek olyan közhivatalt, melyet korábban egyedül egyházi személyek láthattak el, s az ilyen jellegű hivatal betöltésének legfontosabb feltétele a műveltség, azaz a jó fogalmazó- és beszédkészség volt. Mindehhez az eloquentia, a kifejező ékesszólás és az antik szerzők ismerete is szükségeltetett. Rabelais életműve tulajdonképpen egy ötrészes regényfolyam. Habár ez a műfaji megjelölés nem fedi teljesen a valóságot. Ezekben a szatirikus regényeiben, a Gargantua és Pantagruelben kegyetlen és túlhabzó szókimondással ostorozta a szellemi korlátoltságot, a tudományos nagyképűséget, az álszenteskedést és a hatalmi visszaéléseket. Nyelvezete legendásan gazdag, tobzódik a francia nyelv, a nyelvjárások kifejezéseiben. Közülük nagyon sok - ahogyan Szerb Antal írja - "maga is meglepődve néz körül, amikor nyomtatásban látja magát". Az egyik könyv Gargantua neveléséről szól – a fiúcska mellé szülei egy tudós nevelőt szerződtetnek, aki a hagyományos skolasztikus módszerek szellemében neveli. A magolás nem tesz jót, a gyermek egyre butább lesz. Gargantua nevelése akkor vesz új fordulatot, amikor új, felvilágosult nevelőt kap, Ponokrates személyében. A modern nevelési és életmódbeli elvek megszületésének tanúi lehetünk: nevelője sokat tartózkodott vele a természetben, megfigyelték annak jelenségeit, s kötetlen beszélgetés során dolgozták fel tapasztalataikat. De szerepet kap a játék, a testedzés, a zene és a tánc is. No meg az olvasás. "Ebéd kezdetén felolvastak valamely széphistóriát régi vitézi cselekedetekről, amíg csak a boroskancsót oda nem adták néki. Mostan (ha úgy tetszett) folytatták az olvasást vagy pedig jókedvűen társalkodtak együtt, szóllván első hónapokban mindannak hatalmasságáról, tulajdonságairól, eredményéről és természetjéről, amit asztaluknál felszolgálnak vala: kenyér, bor, víz, só, húsfélék, halak, gyümölcsök, füvek, gyökerek és mindezek elkészítéséről. …És olly jól és tellyességgel az emlékezetjében őrzi vala az elmondott dolgokat, hogy nem vala azidétt orvos, aki fele annyira tudta volna ezeket, hogynemmint ő." Rabelais, minthogy orvos volt, regényalakja neveléséből nem hagyhatta ki a medicinális ismereteket sem. "...ellátogatának a gyógyító szerek és füvek árusainak, a patikárosoknak boltjába, és gondosan megszemléllék a gyümölcsöket, gyökereket, leveleket, gyantákat, magvakat, idegen kenőcsöket, valamint azt is, miképpen hamisítják ezeket." Gargantua napirendjéből nem hiányzott a művészi foglalatosság: a festés, szoborfaragás vagy zenélés. Gyakran szórakozott a "négy öt hangra való" (tehát többszólamú) énekléssel, s több "egybecsengő zeneszerszámon" is megtanult játszani. Este, "lakomázás közben a kevert bortól elválaszták a vizet, miként azt Cato tanítja ..., valamint Plinius: borostyán kehelyben, teli vízmedencében tisztíták meg a bort, aztán tölcsérrel kivették belőle; a vizet egyik pohárból a másikba töltögették és külömb-külömb kis automatonféléket, vagyis maguktól mozgó gépezeteket szerkesztettek". Gargantua nevelésében nagy hangsúlyt kapott tehát a közvetlen érzékszervi tapasztalat. Rabelais jól képzett ember volt, aki maga is birtokolta a teljes klerikus műveltséget, eredetiben olvasott klasszikus szerzőket, jogi kérdésekben tájékozott volt, s ráadásul orvosi diplomára is szert tett, és nyilván saját képességeit tekintette mérvadónak. A következőkben az ilyenformán kiképzett Gargantua később a fiától, Pantagrueltől rendkívül sokat követel. A gyermek neve Pantagruel, amely örökké szomjazót jelent. Örökös szomjúsága mellett Pantagruel hatalmas erejű és étvágyú -mintegy megtestesíti a humanizmus embereszményét. Gargantua a következő levelet intézi gyermekéhez. "Ifjúkoromban az ember szüntelen szembekerült azzal a kínos barbarizmussal, melyet a gótok [a skolasztikus szellemben tanító iskolamesterek] hoztak nyakunkra, akik tönkretették az oktatást és az irodalmat. Ám, isteni kegy következtében a literatúra fénye és méltósága helyreállt, és oly virágzásnak indult, hogy manapság már én, így élemedetten, a tanoda legalsó osztályába, az éretlen gyerkőcök közé is hasztalanul remélnék felvételt. [...] Ezért, intelek fiam: használd ki fiatalságodat és szorgoskodj ismereteid szaporításában és erényeid gyakorlásában. Ahol most tartózkodsz, Párizsban, sok követésre méltó példát láthatsz magad előtt. Azt akarom, hogy az idegen nyelveket tökéletesen elsajátítsd. Legelőször a görögöt, miként Quintilianus ajánlja; másodszor a latint, majd a Szentírás kedvéért a hébert és utóbbival párhuzamosan, a perzsát és arabust. Ha görögül írsz, vedd Platón stílusát példaképnek, ha latinul, úgy kövesd Ciceró irályát. A históriának ne akadjon olyan fejezete, melyet nem véstél agyadba. A történetírók egyúttal a geográfiában is eligazítanak. Ami a szabad művészeteket illeti, számtanból, mértanból és zenéből már fiatal, öt-hat éves korodban ízelítőt adattam néked; folytasd tovább és ismerd meg a csillagászat minden ágazatát. [...] Szeretném, ha a jogtudomány szép szövegeit betéve ösmernéd, és tulajdon bölcselmi okfejtéseiddel kommentálnád. Ami a természet jelenségeit illeti, közeledj hozzájuk kíváncsisággal: ne legyen tenger, folyam avagy patak, melynek halfajait ne ösmernéd; sem madár a légben, sem bokor, fa, cserje erdőn, növény vagy fű a réten, ásvány a föld beleiben, drágakő Nyugat avagy Dél bazárjaiban, mely érdeklődésedet fel ne keltette volna. Különleges gonddal böngészd a görög, arab és latin orvosok műveit, és ne vesd meg a talmudistákat és a kabbalistákat sem. Szorgos bonctani gyakorlattal tégy jártasságra szert abban a különleges világban, melyet embernek nevezünk. És a nap bizonyos, előre meghatározott óráiban kezdjed el a Szentírás tanulmányozását. Először az Evangéliumokat görög nyelven, meg az apostolok Leveleit, aztán az Ószövetséget héberül. Egyszóval tanulj, hogy a tudás valóságos tárháza légy." Széleskörű ismeretek a világról. Az adott kor tudományának színvonalán. Rabelais nyilván önmagából kiindulva természetesnek vette ezt a fajta univerzális tudást. Vajha bárki is közülünk eleget tudna tenni ennek az egyszerű kívánalomnak?! Nagy Zsuzsanna LAM