Gondolat

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

ZALAI Anita1

2019. AUGUSZTUS 05.

80 évvel ezelőtt, 1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt. A többségében 18-23 éves lányok tragikus halála a polgárháborút követő tömeges francóista megtorlás szimbolikus epizódjává vált. A diktatúra hosszú évtizedeinek kényszerű némasága ellenére a Tizenhárom Rózsa néven emlegetett lányok történetét ma már könyv (Carlos Fonseca: Trece rosas rojas – 2004), dokumentumfilmek, színdarab, regény (Jesús Ferrero: Las trece rosas – 2003) és mozifilm (Emilio Martínez Lázaro: Las trece rosas – 2007) és egy emléktábla az Almudena temető falán őrzi a történelmi emlékezet számára.

Kik voltak ők és miért kellett meghalniuk ilyen fiatalon?
A választ keresve vissza kell tekinteni néhány évvel a spanyol történelemben. 1931. április 14-én Spanyolországban megszűnt a Monarchia és kikiáltották a Második Köztársaságot. Az új, demokratikus politikai rendszer – fennállásának rövid időtartama ellenére – számos mélyreható változást indított el az ország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedésének átalakítása, modernizálása érdekében. A Köztársaság idején a nők helyzete is radikálisan megváltozott. Egészen addig az 1889-es Alkotmány értelmében a nőket nem tekintették önálló jogi személynek, hanem édesapjuk, illetve férjük gyámsága alá helyezték őket. Az 1931-es köztársasági Alkotmány viszont Spanyolország történetében először ismerte el a nemek közötti egyenlőséget. Az egyenlőség eszméjét kiterjesztették a magánszférára, a családra is. A diszkriminatív törvények helyett a házasság és a család immár a nemek közötti egyenlőség elvén alapult. Törvénybe iktatták a polgári házasságkötést, illetve engedélyezték a kölcsönös megegyezésen alapuló válást. Ez utóbbi az egyik leghaladóbb intézkedésnek számított Európában. 1931 után jelentősen nőtt a női munkavállalók száma, emellett militánsabbakká is váltak, egyre aktívabban vettek részt a sztrájkokban, tüntetéseken. Az oktatás terén is nagy előrelépés történt. Engedélyezték a vegyes iskolákat, a koedukált oktatást. Eltörölték a háztartási tantárgyakat és a vallásoktatást. A munkásnők számára esti iskolákat hoztak létre, és jelentősen csökkentették a női analfabetizmust. Az Alkotmány értelmében immár nők is kerülhettek fontos állami tisztségekbe és az egyetemekre, lehettek akár diplomaták, mérnökök, jegyzők. A nők közéleti szerepvállalása terén a legjelentősebb eseményt az első női miniszter kinevezése jelentette. A polgárháború kirobbanása után, 1936 novemberében nevezték ki egészségügyi miniszterré Federica Montsenyt, egy anarchista vezetőt, újságírónőt, aki nem csupán Spanyolország, hanem Nyugat-Európa első női minisztere lett.

A köztársaság intézkedései azonban számos és összetett oknál fogva 1936 júliusában katonai felkeléshez, majd polgárháborúhoz vezettek. A nők közül sokan a köztársaság védelmére szólító propagandának engedelmeskedve fegyvert ragadtak, lőszergyárakban dolgoztak és segélyeket szerveztek, többségük pedig a hátországban igyekezett helytállni.

A 986 napos polgárháborút követően a nők helyzete azonban ismét gyökeresen megváltozott. A Franco tábornok vezette győztes lázadók kíméletlen megtorlással kezdték el az “új, nemzeti” Spanyolország felépítését. Paul Preston brit történészt idézve: „A Második Köztársaság feminista forradalmát brutális erőszakkal az ellenkezőjére fordították…”. A nők elleni megtorlás a köztársaságiak ellen irányuló szisztematikus francóista represszió történetének egészen a közelmúltig kevéssé ismert fejezete volt. A nőket kétszeresen is büntették, részint mivel ellenszegültek a hagyományos, katolikus női szerepeknek, másrészt mivel a legyőzöttekhez tartoztak. A Franco csapatai által elfoglalt területeken már a polgárháború alatt elkezdődött a nők felelősségre vonása, kínzások, megerőszakolások, bebörtönzések formájában. Spanyolországban 1939-ben mintegy 280 ezer politikai fogoly volt a börtönökben. A madridi Las Ventas női börtönben a 400 főre tervezett helyre 4000 nőt zsúfoltak össze, köztük terhes nőket, csecsemőket, kisgyermekeket. Közöttük volt a halálra ítélt 13 fiatal lány is. Az 1939. augusztus 4-én összeült rögtönítélő hadbíróság „az új Spanyolország társadalmi és jogi rendje ellen irányuló tevékenység” vádjával összesen 56 embert ítélt halálra, 43 férfit és 13 nőt. A nők többsége még fiatalkorú volt.

A háború után közülük néhányan megpróbálták titokban újjászervezni a párt csoportjait, de olyan is volt közöttük, aki semmiféle politikai tevékenységet nem folytatott. A győztesekre és legyőzöttekre szakadt Spanyolországban a „tisztogatás”, a leegyszerűsítve „vörösöknek” nevezett ellenség üldözése nem csupán azokat a nőket sújtotta, akik tevékenyen kiálltak a Köztársaság mellett, hanem azokat is, akiknek csak hozzátartozóik, férjük, fiuk, testvérük vagy más rokonaik, ismerőseik harcoltak a köztársaságiak oldalán. A háborút követően rengeteg nő maradt egyedül a gyermekeivel, anyagilag és erkölcsileg teljesen kiszolgáltatott helyzetben. Az éhező, megfélemlített legyőzöttek számára sokszor csak a prostitúció maradt megoldásként. Franco „új” Spanyolországában a 19. századi viszonyok tértek vissza. A nőket a háztartásba száműzték, ahol egyetlen feladatot jelöltek ki a számukra: egészséges utódok nevelését a haza számára. A spanyol nőknek negyven évet kellett várniuk arra, hogy megtörjék a kényszerű hallgatást és ismét szabadon dönthessenek a saját sorsuk felett.


A tizenhárom kivégzett lány neve:
Carmen Barrero Aguado (20 éves), Martina Barroso García (24 éves), Blanca Brisac Vázquez (29 éves), Pilar Bueno Ibáñez (27 éves), Julia Conesa Conesa (19 éves), Avelina García Casillas (19 éves), Elena Gil Olaya (20 éves ), Virtudes González García (18 éves), Joaquina López Laffite (23 éves), Dionisia Manzanero Salas (20 éves), Victoria Muñoz García (18 éves), Ana López Gallego (21 éves), Luisa Rodríguez de la Fuente (18 éves)

Zalai Anita
2019.augusztus 05.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szegedi Tudományegyetem

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Gondolat

Karinthy öndiagnózisa

NAGY Zsuzsanna

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül címmel írta meg saját betegségének felfedezését, tüneteinek kialakulását.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Világháború, forradalom és hidegháború a föld alatt: a budapesti Sziklakórház

A történelem fordulatait, amelyekben az emberi élet sokszor nem számít, végigkíséri a háborús orvoslás története, amely mérsékelni próbálja a károkat. Legtöbbször nem ideális körülmények között, orvosok, ápolók és önkéntesek heroikus munkájával, folyamatosan alkalmazkodva a pillanatnyi lehetőségekhez és szükségletekhez.

Hírvilág

Csaknem ötezer éve érkezett a pestis Európába az eurázsiai sztyeppéről

Már a késő újkőkor vége és a bronzkor kezdete között, 4800-3700 éve is jelen volt a pestis Európában - állapították meg német kutatók ősi maradványok vizsgálata során.

Gondolat

Uralom a lélek felett

BUDA Béla

A szocializmus háromnegyed évszázados történetében a pszichoterápia minden fajtája tiltott volt, vagy erősen háttérbe szorítottan működött. A pszichoterápia művelői ezért hajlamosak arra a gondolkodásra, hogy a pszichoterápia valamilyen kitüntetett, veszélyes ellenfél volt a diktatórikus rendszerben, amelyet speciálisan szabályozni kellett.

Hírvilág

Mindössze három hónap alatt ölték meg a holokauszt áldozatainak egynegyedét

A zsidóság kiirtását célul kitűző, 1942 és 1943 között zajlott úgynevezett Reinhard-akció keretében mindössze három hónap alatt követték el a gyilkosságok nagy részét. A tanulmány nemcsak arra utal, hogy a korábbi számítások alulbecsültek voltak, hanem új fényt is vet a náci haláltáborok hatékonyságára és a szisztematikus módszerekre, amelyek célja a zsidó közösségek kivégzése volt

Hírvilág

Katalóniában DNS-vizsgálattal próbálják meg azonosítani a spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra áldozatait

Carles Mundó, Katalónia igazságügyi tanácsosa, a programot ismertető sajtótájékoztatón hangsúlyozta: feladatuk méltó módon lezárni a történelemnek ezt a sötét időszakát azzal, hogy az azonosítást követően a hozzátartozók végső nyugalomra helyezhetik szeretteik földi maradványait.