Kondor Béla mindösszesen negyvenegy évet élt. Bizarr világát ma sem ismerik igazán a hazájában, holott az ítészek szerint ő a huszadik század egyik legjelentősebb és legeredetibb magyar képzőművésze. Művészetének elementáris puritanizmusában is konzekvens rendszert alkotott, melyet csak látszólag nehéz befogadni; ez a magánmitológia valójában könnyen értelmezhető, egyértelműen hat a tudatalattinkban őrzött szenvedéstörténetekre. Magát a művészt sem igazán tudja a kritika másként megítélni, mint reneszánsz mestert, hisz oly sokoldalú volt, olyan sok területen alkotott szembeötlően különlegeset és nagyot. S bár főként a képzőművészet terén tevékenykedett méltatói jelentősnek ítélik azért verseit is. Halála után megjelent kötetei bizonyítják, szabályokat felrúgó nyelvezete-szókapcsolásai egy tőről fakadnak képi világának szimbolikájával – egységes világban-világot alkotott. Végzettségét tekintve Kondor grafikus volt, aki drámai események és kitérők után szinte kiharcolta a maga számára a diplomát Kondor angyalai Az Angyal sokrétű és szívesen alkalmazott motívum a képzőművészetben, ám Kondor oly korban él vele, amikor éppenséggel nem tartozott a hivatalosan ajánlott mitológiai elemek közé: nem véletlen az sem, hogy 1956-ban jelenik meg művészetében először; többféle nemben is találunk lényeket, melyek természetfeletti behatással bírnak, ám mégis kiszolgáltatottak az emberben lakozó különböző erőknek. Klee-hez hasonlóan az ő világában is föllelhetők a különböző tulajdonságokkal felruházott: bukott és groteszk, lázadó vagy sérült angyalok, s olyan is akad, aki a legéteribb magasságokat idézi, véd és őriz a maga jószántából bennünket. munkásságában szerepel A forradalom angyala, Angyal békával, A tudatlanság angyala, az Angyal géppisztollyal, de van Angyal és áldozata is. Mindez korántsem marad meg a keresztény ikonográfia keretein belül, saját történetet mesél, saját mitológiát teremt. Hiszen így teszünk mi valamennyien. Ezért is szól szívünkhöz máig. Egy vers mutatja, mennyire: Képvers-Vallomás Hallgass meg. mindenható! Szomorú és okos, aki szent derekadnak támad a fényes késsel. Bocsátható. Tudom, a semmi ura vagy, ahol a zűr össze bónyált kötél lépcsein a halott vagy az elborult mászhat csak. Hallgass meg hát; okok poklában égőt, mert fenyegetően eszes állatok késett ivadéka vagyok, készen a pusztulásra és ölésre; egészen érett az ölelésre. NZS 2013. december