A Semmelweis Terv logikusan felépített váz. Működésre képes tartalommal majd a szakma tölti meg. Egyértelmű betegutakat alakít ki, amelyek azt veszik figyelembe, hogy az adott településről melyik ellátás érhető el a legkönnyebben. A betegek ugyanis eddig sem respektálták a megyehatárokat – mondta dr. Fülesdi Béla, a szakmai kollégium aneszteziológia és intenzív terápia tagozatvezetője, a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék vezetője. - Hogyan látja szakmája jelenlegi helyzetét? Egész Európában hiányszakma az aneszteziológia, és tőlünk Nyugatra jobban megfizetik. Itthon nagy régiós különbségek vannak. Budapesten a 100 ezer lakosra eső altatóorvosok száma például meghaladja az országos átlagot, az észak és a dél magyarországi régióban a legnagyobb a hiány. – felelte dr. Fülesdi Béla a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék vezetője. - Melyek a legégetőbb megoldandó problémák? Az intenzív ágyszám alacsony kihasználtságú, mindez részben strukturális anomáliákra, részben finanszírozási okokra vezethető vissza. Szigorú akkreditációs feltételrendszer kidolgozásával, a valós értékén finanszírozott betegellátással és a sürgősségi, intenzív, intermediaer ellátás átszervezésével hatékonyabban ki lehetne a forrásokat használni.

Fülesdi Béla

Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégiummal 2006-ban kidolgoztuk a szakmai minimumfeltételeket, megírtuk közép-és hosszútávú fejlesztési koncepciónkat, átgondoltuk az aneszteziológia és intenzív terápia finanszírozásának reformját. Ugyanis jelenleg alulfinanszírozott ez a tevékenység is. A mostani rendszer szerint egy műtéti eseményre egy keretösszeget (közkeletű nevén HBCs-t) fizet az OEP, melyben benne vannak a sebészeti, a vér, a gyógyszer és az aneszteziológiai költségek. Utóbbi most az összes költség 10 százalékát teszi ki. Ez azonban nem elég, ugyanis időközben felment a gyógyszerek, az egyszer használatos eszközök és műszerek ára is. Ráadásul nincs benne az összegben a műtétben részt vevő dolgozók bére és a műszerek amortizációja. A 2009-es felmérés szerint a kritikus állapotú betegek intenzív terápiás valós költségének egyharmadát finanszírozza az OEP. Ez háttérszakma, az egyes intézményeken belüli súlyát az határozza meg, hogy hol helyezkedik el az adott sebészeti, intenzív vagy sürgősségi osztályon. Fontos a betegellátás tervezése, a kompetenciaszintek meghatározása. A Semmelweis Terv szerint ki kell alakítani a nagytérségi betegellátási struktúrát úgy, mint a betegutakat, leírni, hogy melyik betegség esetén hová lehet eljuttatni a beteget a legmagasabb szintű ellátás érdekében. Ehhez kapcsolódik a szakképzés, továbbképzés megszervezése, az innováció kialakítása. Az orvosok itthon tartásának feltételeit is ki kell dolgozni. - Milyen javaslatai voltak a Semmelweis Tervre? A Semmelweis Terv logikusan felépített váz, tartalommal megtöltése a szakma feladata lesz. Egyértelmű betegutakat alakít ki, amelyek nem földrajzi területtől függenek, hanem azt veszi figyelembe, hogy adott településről melyik ellátás érhető el a legkönnyebben a betegnek. Fontos, hogy létrejöjjön egy racionális, összehangolt betegellátási rendszer. Lépcsőzetesen felépülő rendszere legyen a betegútnak, és legyen egyértelmű, hogy ki hol kapja az ellátást. És átlátható legyen, ne teljen el a szükségesnél több idő a definitív ellátásig. A progresszivitási szintek szerint kell megállapítani a minimumfeltételeket, amelyek természetszerűen harmóniában kell, hogy legyenek az adott betegellátó hely ellátási kompetenciájával is. Ez óhatatlanul együtt jár majd egy-egy ellátóhely akut, illetve krónikus betegellátó struktúra arányainak módosulásával. Világosan és egyértelműen definiálni kell, hogy melyik kompetencia szinten milyen súlyosságú eseteket érdemes szakmai, betegbiztonsági és finanszírozási szempontból ellátni és úgy kell elosztani a pénzforrásokat, tervezni az orvosok, nővérek számát. Óhatatlan az átrendeződés. Továbbá meg kell erősíteni diagnosztikus szempontból a háziorvosi szakmákat, hogy lehetőség szerint a betegek minél nagyobb hányadának végleges ellátást tudjanak nyújtani és ne kelljen kórházban átvizsgálást végezni, ahol nem feltétlenül szükséges. Ehhez meg kell határozni azokat a betegségtípusokat és súlyossági formákat, amelyeket az alapellátásban, illetve a járóbeteg rendelésen el lehet látni és azokat is, amelyeket csak fekvőbeteg intézetben. - Kérem, ismertesse szakmai életútját és mondjon néhány szót családjáról, hobbijáról! A Debreceni Orvostudományi Egyetemen végeztem 1988-ban. Egy évig a Neurológiai Klinikán dolgoztam, s 1999 óta az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék a munkahelyem. 1992-ben neurológia, 1995-ben aneszteziológiai és intenzív terápia tárgyakból tettem szakvizsgákat. Végigjártam a tudományos ranglétrát, 2002-ben neveztek ki tanszékvezetőnek, 2006-ban egyetemi tanárnak. 2005 óta az MTA doktora vagyok. 2010-ben választottak meg a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum klinikai centrumelnök - helyettesének. Továbbá több szakmai szervezetben töltök be funkciókat, úgy mint négy éven át voltam az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium titkára, 2 éve elnöke. Emellett több szakmai társaság tagja vagyok, hazai és külföldi szakmai folyóiratokba írok. Külföldi tanulmányutakon vettem részt Amszterdamban, Bécsben, Toulouse-ban és Cambridge-ben. Lányaim közül a nagyobbik az építészmérnöki pályát választotta, a kisebbik elsőéves orvostanhallgató. Érdekel az irodalom és történelem, különösen a honfoglalás kora és azelőtti magyarság története. Az olvasás mellett sportolok is, szeretek futni. 2011. 06. 21. eLitMed; Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2007;17(1) A hazai aneszteziológiai gyakorlat nemzetközi tükörben

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(6-7) A nadragulyától a sevofluranig Az aneszteziológia története