. 1875. november 30-án született Budapesten. Apja, Heim Péter postatiszt Baross Gábor közvetlen munkatársaként a magyar postahálózat kiépítésében jeleskedett. Az ifjú Heim Pál a fővárosban végezte a középiskolát, majd orvosegyetemi tanulmányait Lausanne-ban kezdte el. Diplomáját végül Budapesten szerezte meg 1897-ben. Gyakornoknak Bókay János professzor mellé került a budapesti Stefánia Gyermekkórházba, majd ösztöndíjasként a breslaui (ma Wroclaw) egyetemi gyermekgyógyászati klinikán, Adalbert Czerny mellett a csecsemők kórélettani sajátosságait tanulmányozta. A svájci Lausanne-ban, majd a párizsi Pasteur Intézetben tett tanulmányútja után, 1901-ben a budapesti Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. Munkássága már ezekben az években is megújító jellegű volt, úttörő jellegű német publikációiban kimondta, hogy a hasmenéses csecsemő anyagcseréjének összeomlásának az egyik döntő mozzanata a víz és konyhasó arányának felborulása. 1907-ben magántanári minősítést nyert a gyermekkori betegségek szemiotikája témakörben, egy év múlva pedig Preisich Kornéllal közösen megírta Az általános haematológia című könyvét, mely a hazai tudományos berkekben roppant jelentőséggel bírt. Az első világháborúban zászlóaljorvosként megjárta a frontot, majd 1915-ben a sanoki katonai járványkórházat irányította. Végül egészségügyi problémái miatt leszerelték, így 1916-tól ismét folytathatta gyógyító tevékenységét a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosaként. 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosaként is működött. Még ebben az évben kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem gyermekklinikájának élére, de a háború végeztével a megszálló csehszlovák hadsereg elől az iskolának Budapestre kellett menekülnie. Jelentős szerepe volt az intézmény fővárosi elhelyezésében, 1921-22-ben rektora is volt. Ekkor hozta létre az Univerzitás baráti körét, az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát, bekapcsolódott a gyermekek és anyák védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetség munkájába. Az egyetem Pécsre való áthelyezése után, 1923-1929 között a mecseki városban folytatta oktatói-kutatói tevékenységét, megalapította és vezette az intézmény gyermekklinikáját. Az ott töltött évek munkásságának legtermékenyebb időszakát jelentették. 1926-ban adta közre értékes tan- és kézikönyvét A gyermek táplálkozása címmel. 1929 őszén, egykori mestere, Bókay János nyugdíjba vonulása után, őt bízták meg a budapesti egyetem gyermekklinikájának vezetésével. Új helyét azonban csak rövid időre foglalhatta el, 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. A klinika 1957 óta az ő nevét őrzi, és ma is gyermekkórházként működik. Heim Pált a modern hazai csecsemőgyógyászat megteremtőjének tekintik, aki a csecsemő- és gyermekgondozónői képzésben is jelentős érdemeket szerzett. Az általa alapított gyermek-ápolónői iskolában végzettek, az úgynevezett Heim-nővérek nagy elismerésnek örvendtek. Gyermekorvosként az anyatej és a vitaminok fontosságát hangsúlyozta, előtérbe helyezte a megelőző, felvilágosító és nevelő munkát, valamint a gyermekvédelmi feladatokat. Tudományos munkái[ • A leukocytes a gyermekkori pneumonia és diphtheria folyamán (Bp., 1901) • Az anya által való szoptatásról és a tejelválasztás fokozásáról (Bp., 1901) • A cyclikus albuminuriák a gyermekkorban (Bp., 1904) • A tuberculinreactio a vörhenyhez és a kanyaróhoz való vonatkozásban (Bp., 1908) • Általános haematologia (Preisich Kornéllal , Bp., 1908) • A parenterális infectiók és a csecsemők táplálkozási zavarai (Bp., 1913) • A csecsemők pneumoniájáról (Bp., 1914) • A dajka- és csecsemőotthonokról, a csecsemőkórházról Bp., 1916) • A csecsemővédelem fontosságáról (Bp., 1920) • A gyermekek táplálkozása (Bp., 1926) • A világra hozott syphilis (fejezet; A syphilis; szerk. Guszmann József, Engel Károly, 1928) Forrás: MTI