Gondolat

"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

2018. JANUÁR 31.

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

De néha mégiscsak jó volna néha magáról a személyes történésről beszélni, anélkül, hogy az elbeszélt események pro vagy kontra érvként szolgálnának például a kórházak szülési gyakorlatával kapcsolatban. Egyszerűen csak elmesélni, gondolatban újra végigélni, kielemezni, hogy mit jelentett az adott ember számára ez a végtelenül különleges és összetett folyamat. Odafigyelni a már szült nőkre, alkalmat adni nekik, hogy elmondják, mit éltek át – anélkül, hogy bármi ellen vagy mellett tanúskodniuk kelljen a történetükkel. Hiszen a szülés mindenekelőtt hatalmas élmény. Elsősorban a nőé és a babáé, de persze – amennyire lehetséges – az édesapáké is. Olyan esemény, amelyre a gyermekkel egy időben megszülető szülő sokkal erősebben fog emlékezni egész hátralévő életében, mint mondjuk a középiskolai ballagására vagy akár a szüzessége elvesztésére.



Egy nagy élményre pedig érdemes felkészülni, és feldolgozni sem árt utólag. Szerencsés esetben a társadalom könnyen hozzáférhetővé teszi a fontos információkat, és olyan „forgatókönyveket” és szerepmodelleket kínál, amelyek korszerű módon adnak mentális biztonságot és orientációt a történés átélőinek, az édesanyáknak és édesapáknak. A szülés fantasztikus élmény, de megpróbáltatást is jelent. Pszichológiai tény, hogy a nehézséggel, a testi-lelki fájdalommal való megküzdést nagyban segíti, ha az érintett ember értelmet tulajdonít a krízisnek, és része az önképének az, hogy meg tud vele küzdeni. Mennyire máshogy éli meg a táplálékmegvonást az, aki böjtöl, és aki éhezik! A szülésre való felkészülésnek része kell hogy legyen a várható érzések tudatosítása és az azonosulási minták, jó stratégiák megismerése is.

Szabó Réka koreográfus-rendező fogalmazott úgy, hogy halálversből millió van a kultúránkban, de szülésvers alig. A kevesek egyike Szabó T. Anna költő alkotása. Ez a téma vakfolt, egyelőre alig vannak rá szavaink. A művészetből éppúgy hiányzik, mint a közbeszédből. Több kutatás is foglalkozott már azzal, hogy a nők gyakran a televízióban látott szüléseket veszik kiindulási alapnak, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennük – de utólag már nem tartják segítőnek az onnan származó benyomásokat. Az interneten pedig leginkább a traumatikus szülésekről szóló beszámolókkal szembesül az információéhes kismama (és kispapa): ez a téma előtérbe került mostanában, és az érintett nők élnek is az internet adta lehetőséggel, hallatják a hangjukat.

Fontos lenne azonban árnyalni ezt a képet, és a nehézségeken túl az egyéni megküzdésre is fókuszálni. A szülés folyamata sok ponton a megszokottnál sérülékenyebbé teszi a nőt, ezért különösen szükség van arra, hogy hozzáférhetőek legyenek olyan beszámolók, amelyekben valaki építően tudott számot vetni a saját félelmével, fájdalmával vagy sérelmével, ha érte olyasmi. De már a traumák megelőzésében is nagyban segít, ha hozzáférhetőek olyan leírások, előadások, filmek, amelyek a szülés euforikus és nehéz pillanatait egyaránt megmutatják.



A Tünet Együttes vezetője, Szabó Réka, aki kilenc évvel ezelőtt maga is világra hozott egy kislányt, tisztában van azzal, hogy ez az élmény a maga teljes egyediségében elmondhatatlan – de szerinte meg kell próbálni átadni, kifejezni belőle valamit. Ezért négy olyan táncosnővel összefogva, akik maguk is édesanyák már, létrehozták a Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadást.

Szelíd radikalizmussal úgy döntöttek, hogy a fizikai emlékeikből kiindulva fogják felépíteni a koreográfiát. A szülés közvetlen testi-lelki valóságára fókuszáltak, amelyet nem rendeltek alá ideológiáknak vagy a megszokott érzelmi vagy elbeszélésbeli sémáknak. A próbafolyamat elején mélyinterjúkkal és a felidézést segítő gyakorlatokkal elevenítették fel a saját emlékeiket, majd alkotóelemeire bontották a szülés testi történetét.

Milyen a légzés, a tágulás, az összehúzódás, a periodikusság, az idő, milyenek a hangok? Hogyan kell átadni magunkat a tágulásnak, hogyan nyílik meg a test? Mi történik kívül, és mi történik belül, amikor elakad a tágulás? Milyen érzés az, amikor kicsusszan a baba? Ezeket és ehhez hasonló mozzanatokat alakítottak át táncmozdulatokká, majd a mozgást szavakkal, humorral egészítették ki.

Így jött létre egy olyan előadás, amely nemcsak lelkileg, de szó szerint testileg is átélhető a nézők számára. A férfiaknak is. Ha rábízzák magukat, akkor - Szabó Réka szavait idézve - ez élmény elkalauzolja őket az élet egyik legnagyobb dimenzióváltásába, amelyhez talán csak a születés és a halál fogható.


A Tünet Együttes Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadása 2018. február 2-től látható a Trafóban.

Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2017.január 31.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Írjon mindenki összevissza, ahogy jólesik?

Ez a kérdés is elhangzik az A sirály a király? című zenés előadásban, mégpedig az írónő, Bosnyák Viktória szájából, aki nem csak önmagát adja, de egyben bagoly és papagáj is.

Gondolat

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Hírvilág

Fekete tarifáért vásárolnak biztonságot a nők

Több lesz a veszélyeztetett várandós?

Gondolat

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Gondolat

Csecsemők a szeméttelepen

CZIGLÉNYI Boglárka

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.