A mágikus cselekvések eredetileg nem tételeznek fel az ember fölött álló természetfeletti hatalomba vetett hitet. A mágia megjelenése már az őstársadalom korában, az emberi gondolkodás igen korai szakaszában fellelhető volt, a vallások előtti tudatformaként jelent meg. Más szóval, a mágikus tevékenység a vallás legegyszerűbb formájaként született meg az emberi kultúrában, és minden bizonnyal megelőzte a vallás természetfeletti hatalmasságaiba vetett hitet. A mágikus szemlélet szerint tehát a világot nemcsak bizonyosfajta lények, hanem afféle természeti törvényként „személytelen erők” is irányítják, s a mágikus cselekedet ennek megragadását szolgálja. A vallás fő funkciói, hogy kapcsolatot létesíthessünk a felsőbb hatalmakkal, a túlvilággal, a kultusz különböző formái révén oltalmat kapjunk bajainkra. Az európai parasztkultúrákban a középkor óta ezt a szerepet a keresztény vallás hivatalos kultusza tölti be. Az emberi lét alapvető problémáira a vallás szolgál magyarázatul és támogatóként, míg a mágia mindig a speciális, konkrét részletproblémákra vonatkozik. Néhány fontos alapeljárása az adott mindennapi cselekmény, de gonoszűző-tisztító-elhárító jelentéssel. Ilyenek a tűzgyújtás, a füstölés, zajkeltés. Az említett eljárások és mágikus kísérőelemek közül igen régi gyökerű és egész Európában elterjedt a körülfutás, a ráolvasás és a meztelenség, valamint a „vízbe küldés”. Ezek egyúttal a legáltalánosabb és legrégibb rontáselhárító módszerek közé tartoznak. A tűzgyújtás egyik legősibb rontáselhárító, tisztító eljárás, ilyenkor a tűz pusztító hatásával analógiás úton kívánják a megrontandó személy vagy tárgy károsodását elérni. A rontó hatásúnak vélt tárgyak elégetése gyakori mágia volt. A füstölést a gyógyászatban nyert széleskörű körű alkalmazást, szemverés, ijedtség vagy veszettség és rontások ellen alkalmazták. De használatos volt betegségmegelőző eljárásként is, például a Balázs-napi alma héjával füstöltek torokfájás megelőzésére. Analógiás elgondolással, a felakasztott tárgy füstölésével a rontót vélték bántalmazni. A zajkeltésnek a patkányküldő és egyéb „féregűző” eljárásokban töltött be szerepet. A zajkeltés eredeti hiedelemtartalma feltehetően „gonoszűzés”, „rosszak távol tartása” volt, a közelmúltban azonban sztereotip, másodlagos magyarázatokkal ellátott rítuselemek voltak, csakúgy, mint a naptári ünnepek közösségi felvonulásait kísérő zajkeltés (újévi kongózás). Európa ókora óta a fürdés, a vesszőzés, valamint a vízzel való leöntés, a testi-lelki megtisztulást, az egészséget és a termékenységet biztosító katartikus rítusként volt ismert. Ennek alapja a víz és a zöld ág életereje. S szinte minden nép tisztító, egészség-, termékenységvarázsló mágiájában szerepe van. A tisztító, gyógyító célú fürdő viszont a népi gyógyászat egyik alapeljárása, melynek során a víznek tulajdonított gyógyító-tisztító erőn kívül az analógiás célzattal vízbe helyezett tárgyaknak vagy gyógyfüvek főzetének volt nagy szerepe. Az újév éjjelén elsőnek a forráshoz érkező lány vitte haza az úgynevezett „aranyosvizet”, amit igen sokféle célra használtak azután, például a vadász szerencséjét biztosító puskatisztító szer szerepét is betöltötte. A fürdést, mosdást mint katartikus és gonoszűző eljárást, és egyáltalán a víz tisztító, gyógyító hatásába vetett hitet az egyházi rítusokban betöltött hasonló szerepe (keresztelő) is erősítette, fenntartotta. A mágikus gyakorlatban ilyen alapon kapott nagy szerepet a szenteltvízzel való behintés. A magyar néphitben ez az egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző cselekmény volt. Ezzel óvták a házat villámcsapástól, de behintették vele elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiscsirkét is. A bekerítés, körüljárás, körülfutás egyfajta analógiás elgondoláson alapszik, miszerint a veszély elől el kell zárni; vagy éppen ellenkezőleg, valamely „rontó” lényt, tárgyat kell bezárni, hogy ne fejthesse ki hatását. A települést vagy a házat védeni kell rontástól, járványtól, természetfeletti lényektől, elhárítani ennek révén a tűzvészt A naptári ünnepekhez kapcsolódó eljárások a megelőzést szolgálták. Legáltalánosabb volt a nagypénteki és nagyszombati féregűzés. Kora hajnalban körülfutották vagy körülseperték a házat. A család lánya háromszor, meztelenül, szótlanul. A nagypéntek reggeli tűzgyújtási tilalommal függött össze a patkányok „füstös kéményhez” küldése: ezt addig kellett végezni, míg sehol sem égett a tűz. Szent György-napon, továbbá március 1-én és a béka első megszólalásának napján a bolhát küldték el a háztól. A növényvilág termékei szinte végtelen sorát nyújtották a mágia eszközeinek. Ezen a téren is kiemelkednek a hagyományosan alkalmasnak ismert fák, cserjék, füvek, mint a nyírfa, bodza, vadrózsa egyes részei. Az ásványvilág készen kapott termékei közül legfontosabb szerepe a mennykőnek és a kígyókőnek volt, de alkalmilag sok egyéb ásványi anyag tölthetett be mágikus funkciót, akár egy szokatlan alakú kavics, amelyet különleges eredetűnek tartottak, pl. hangyabolyban talált „hangyabékakő”. Sok esetben úgy látszik, hogy a vasnak önmagában is „varázserőt” tulajdonítottak. Az ember környezetéhez tartozó eszközök közül több a mindennapi életben betöltött fontos szerepénél fogva lett hathatós mágikus tárggyá, így például a pénzérmék, vagy a kenyérsütés eszközei. A só szerepe szintén a táplálkozásban betöltött fontosságán alapszik: jólétet, szerencsés kezdetet, új életet biztosító jelentése van a kezdő mágiában (újszülött fürdővizébe tett só). Hasonló használata egész Európában ismert, már a klasszikus ókorból is nagyszámú adatot ismerünk. A halott „etetésében” betöltött szerepe Európa több népénél halotti áldozatra vezethető vissza; az ószövetségi ételáldozatok közt is megtalálható. Rontáselhárító eszközként szintén ismert egész Európában, az ókor óta. E szerepét támogatta, hogy szentelmény is volt, és hasonló szerepet kapott az egyházi keresztségben. Biológiai adottságai révén lett a tojás a növekedés, újjászületés szimbólumává Európa-szerte, sőt szinte az egész Földön. E szerepben elsősorban az átmeneti rítusok mágikus cselekményeiben, vagy jelentését elvesztett szokáselemeiben jelenik meg (újszülöttnek ajándékozott tojás, új asszony tojásra léptetése). A húsvét és egyéb tavaszi ünnepek tojása is világosan az „újjászületés” jelképe. Egyházi szentelmény volta és a húsvéti tojást Krisztus feltámadásának jelképeként magyarázó egyházi hagyományok segítettek fenntartani a tojással összefüggő ősi jelképrendszert. Az alma szerepe hasonló volt; minden bizonnyal fizikai adottságai révén lett termékenységi, illetve szerelmi szimbólum; az ókori Kelet gránátalmájának és fügéjének hasonló funkcióját vette át. A jóslás almája, vagy az állatok almáról itatása karácsonykor, újévkor, vízkeresztkor (a karácsonyi asztalról származó almát tesznek ilyenkor a vályúba). Az almával végzett jósló eljárásokban a bibliai tudás almája-képzet is szerepet játszhatott. A fokhagymának Európa néphitében betöltött, az ókorig nyomon követhető rontáselhárító szerepe erős szagán alapul. Az egészségvarázsló, gyógyító hatásába vetett hit hasonlóan régi és elterjedt. A mézzel való bekenés és fogyasztása az egészség, boldogság, „édes élet” gondolatával társult egyedülálló édes íze miatt. Gyógyító-egészségvarázsló célokra is használták. Mindkét szerepben ismert Európa-szerte, az ókor óta; ezenkívül több nép hagyományaiban halotti áldozati szerepének maradványai is kimutathatók. Némelyik étel annak köszönheti néphitbeli szerepét, hogy Európa régmúltjában kultikus étel volt. Így a mák Dél- és Délkelet-Európában az elhunyt családtagoknak a téli halotti ünnepeken adott halotti étel volt; egyébként már az ókorban ismert volt halotti áldozatként. Ennek értelmét vesztett megfelelője a karácsonyi mákos tészta magyar néphitben betöltött jósló szerepe, vagy a lucaszéken való boszorkányfelismeréshez kapcsolódó mákszórás. Egyébként a máknak rontáselhárító szerepe van (istálló körülszórása). A tej áldozati szerepét olyan elhomályosult kvázi-áldozati cselekmények őrzik, mint a villám gyújtotta tűz tejjel való oltása, vagy a házikígyónak és a garabonciásnak, táltosnak járó tej hiedelemmondai motívuma. A mágia olyan rituális technikákat és viselkedési formákat jelent, amelyek segítségével egy egyén vagy egy csoport elérhet egy bizonyos célt. Ennek a praktikus célnak az érdekében bizonyos természetfeletti erőket befolyásolni tud. Mindez máig föllelhető köznapi gondolkodásunk mélyén, és életünk nehéz pillanataiban mindannyian fordultunk már megnyugtató eszköztárához. Forrás: Magyar Néprajz: Mágia Az ételek hiedelmeiről általában: Szendrey Zs. 1931.