A Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés által meghirdetett „Antistigma-díj a mentális problémával élőkért küzdő újságíróknak díjat” az idén ketten nyerték el. Egyikőjük Nagy Zsuzsanna, ahogy a díj indoklásában áll, évek óta pozitív módon alakítja interjúival, írásaival a közvéleményt. A díj ünnepélyes átadására a XI. Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigénés Konferencián kerül sor, 2013. április 17-én. Most Nagy Zsuzsannát Kapócs Gábor dr., az eLitMed főszerkesztője kérdezte díjazása kapcsán. – Szívesen idézem az díj indoklását: „Nagy Zsuzsanna Ismeretterjesztő munkáját nagy szakértelemmel és a téma iránti elkötelezettséggel végzi. Szeretnénk megköszönni továbbá az eLitMed szerkesztőségének azt a folyamatos és megújító szakmai munkát, amely jelentősen hozzájárul a pszichiátria XXI. századi arculatának kialakításához.” Váratlanul ért a díjazás, vagy számítottál rá? – Megmondom őszintén, meglepett, és máris sokkal jobban kezdtem magam érezni a bőrömben. Nagyon örülök, hogy az eLitMed is szerepel a szövegben, mert a portál teret ad gondolatainknak, megnyilvánulási terepe annak a csapatnak, akikkel „egy húron pendülünk” szellemi, esztétikai, kulturális és tudományos értelemben.

fotó: Kapócs Gábor

– Hogyan választasz témát? – Furcsa dolog az írás, az ember nem nagyon látja az olvasót, nemigazán tudja, miként érnek célba gondolatai, ám ebben az esetben ez komoly visszajelzés arra nézve, hogy jó úton járunk. Épp a díjátadóra készülve egy kis beszédet fogalmaztam magamban, amit végül nem mondtam el, ám most közzé teszem. Ez arról szólt, hogy milyen jó, hogy a Nyitnikék Antistigma Kezdeményezés rendszeresen szondázza a hazai médiát felhívva a figyelmet a „határsértőkre”. Bár minden ez ellen dolgozik, mégis érzékenynek kell maradni a köznapi gonoszsággal szemben. Meg persze a nem olyan köznapival szemben is. – Mire gondolsz itt? – A köznapi otrombaságra, az empátiahiányra, arra, hogy bár egy jelentős szellemiségben, a zsidó-keresztény kultúrában élünk, mégsem hisszük el igazán a másik ember valódi létezését, azt, hogy legalább olyan komplex és eleven, mint mi magunk, hogy ő is útkeresésben, tévelygésben éli az életét, küzdelmek és ritka örömök közepette. Mindenki nagyon intenzíven szenved élete során, ezt látni kell, és bízni abban, hogy mások is legjobb tudásuk szerint próbálják fölépíteni életüket. Elsodornak minket a „vélemények”, a másikra aggatott címkék alapján utasítjuk el őket, ami különösen ebben az átpolitizált világban megakasztja a normális emberi párbeszédeket. Az előítéletek látszólag megkönnyítik az eligazodást, valójában viszont befalaznak egy képzeletbeli világba, melyben a legjobb esetben is csak a magunk kivetüléseinek fogjuk fel a másik embert. Aki elgyengül, megrogy, kicsit kihullik az életből vagy deviáns utakra téved, azt igen hamar elkezdi az ármány árnyéka követni. Erre a korra – amikor mindenki „Nagyvilági Főcső” akar lenni, hogy Mándyt idézzem – különösen jellemző a hibáztatás, a bűnbakolás, annak hosszas elemezgetése, hogy miért is tehet saját maga minden balsorsáról a gyenge, a sérült és a bajba jutott. Ezt a magatartást zsigerből, gyerekkorom óta utálom, nyilván ezért is lettem gyógypedagógus, pszichopedagógus. Bár elhagytam a pályát, a szemlélet megmaradt. A gyenge mindig bűnös is egyben eszerint a szemlélet szerint. Szerintem viszont ő az egyedül figyelemre érdemes. A szent Patmoszi János vénséges vén koráig mindig csak azt mondta: „Fiacskáim, szeressétek egymást”. Nyilván gügyének vélték. Pedig valószínűleg csak ez az egy valódi üzenet van a világon. – Hát ettől valóban nagyon távol állunk. A díj is erre utal. Nyilván jutalmazni kell az ellenható erőket. Ezt a díjat nemcsak egy interjúért kaptad… – Hát igen, a konferencián legnagyobb meglepetésemre a Thomas Mannról szóló írásomat is, Beavatási szertartás a Varázshegyen címmel, kiosztották a résztvevőknek. – Abban mit fogalmaztál meg? – Hogy néha, szerencsés esetben, a megbetegedő ember „felmentést kap” az élet alól. Ám mindeközben, minthogy haladékot kapott, megváltozhat, megérhet, kialakulhat az érett felnőtt személyisége. Talán a mentális betegek kezelésében is ez fontos mozzanat lehetne: egy kis tehermentesítés, időhöz jutás… eLitMed 2013.04.18 A díj indoklásának szövege: "Nagy Zsuzsanna interjúi pozitív irányban befolyásolják a közvéleményt. Noha viszonylag szűk értelmiségi, szakmai körhöz szólnak ezek a cikkek, mégis komoly jelentőséggel bírnak. Az orvostársadalomban is előfordulnak régi beidegződések, néha egy-egy átlagos orvos-beteg viszonyban is érezhető némi előítélet, ha a páciens mentális problémával él együtt. Nagy örömünkre szolgál, hogy Nagy Zsuzsanna hozzáértő, elhivatott szakembereket és olykor civileket is megszólaltat ebben a kérdésben. Az interjúalanyok a szakismereti témák mellett, mind a kirekesztés, a stigma ellen is szót emelnek. Az írásokból sugárzik az emberség, a humánum. Nagy Zsuzsanna Ismeretterjesztő munkáját nagy szakértelemmel, és a téma iránti elkötelezettséggel végzi." Nagy Zsuzsanna vonatkozó írásai: „Ne menjen férjhez, ne vállaljon gyereket…” Elme-alma" és NYITNIKÉK - a megbélyegzés ellen Beavatási szertartás a Varázshegyen