Gondolat

Fiacskáim, szeressétek egymást!

2013. ÁPRILIS 18.

Szöveg nagyítása:

-
+

A Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés által meghirdetett „Antistigma-díj a mentális problémával élőkért küzdő újságíróknak díjat” az idén ketten nyerték el. Egyikőjük Nagy Zsuzsanna, ahogy a díj indoklásában áll, évek óta pozitív módon alakítja interjúival, írásaival a közvéleményt. A díj ünnepélyes átadására a XI. Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigénés Konferencián kerül sor, 2013. április 17-én. Most Nagy Zsuzsannát Kapócs Gábor dr., az eLitMed főszerkesztője kérdezte díjazása kapcsán. – Szívesen idézem az díj indoklását: „Nagy Zsuzsanna Ismeretterjesztő munkáját nagy szakértelemmel és a téma iránti elkötelezettséggel végzi. Szeretnénk megköszönni továbbá az eLitMed szerkesztőségének azt a folyamatos és megújító szakmai munkát, amely jelentősen hozzájárul a pszichiátria XXI. századi arculatának kialakításához.” Váratlanul ért a díjazás, vagy számítottál rá? – Megmondom őszintén, meglepett, és máris sokkal jobban kezdtem magam érezni a bőrömben. Nagyon örülök, hogy az eLitMed is szerepel a szövegben, mert a portál teret ad gondolatainknak, megnyilvánulási terepe annak a csapatnak, akikkel „egy húron pendülünk” szellemi, esztétikai, kulturális és tudományos értelemben.

fotó: Kapócs Gábor


– Hogyan választasz témát? – Furcsa dolog az írás, az ember nem nagyon látja az olvasót, nemigazán tudja, miként érnek célba gondolatai, ám ebben az esetben ez komoly visszajelzés arra nézve, hogy jó úton járunk. Épp a díjátadóra készülve egy kis beszédet fogalmaztam magamban, amit végül nem mondtam el, ám most közzé teszem. Ez arról szólt, hogy milyen jó, hogy a Nyitnikék Antistigma Kezdeményezés rendszeresen szondázza a hazai médiát felhívva a figyelmet a „határsértőkre”. Bár minden ez ellen dolgozik, mégis érzékenynek kell maradni a köznapi gonoszsággal szemben. Meg persze a nem olyan köznapival szemben is. – Mire gondolsz itt? – A köznapi otrombaságra, az empátiahiányra, arra, hogy bár egy jelentős szellemiségben, a zsidó-keresztény kultúrában élünk, mégsem hisszük el igazán a másik ember valódi létezését, azt, hogy legalább olyan komplex és eleven, mint mi magunk, hogy ő is útkeresésben, tévelygésben éli az életét, küzdelmek és ritka örömök közepette. Mindenki nagyon intenzíven szenved élete során, ezt látni kell, és bízni abban, hogy mások is legjobb tudásuk szerint próbálják fölépíteni életüket. Elsodornak minket a „vélemények”, a másikra aggatott címkék alapján utasítjuk el őket, ami különösen ebben az átpolitizált világban megakasztja a normális emberi párbeszédeket. Az előítéletek látszólag megkönnyítik az eligazodást, valójában viszont befalaznak egy képzeletbeli világba, melyben a legjobb esetben is csak a magunk kivetüléseinek fogjuk fel a másik embert. Aki elgyengül, megrogy, kicsit kihullik az életből vagy deviáns utakra téved, azt igen hamar elkezdi az ármány árnyéka követni. Erre a korra – amikor mindenki „Nagyvilági Főcső” akar lenni, hogy Mándyt idézzem – különösen jellemző a hibáztatás, a bűnbakolás, annak hosszas elemezgetése, hogy miért is tehet saját maga minden balsorsáról a gyenge, a sérült és a bajba jutott. Ezt a magatartást zsigerből, gyerekkorom óta utálom, nyilván ezért is lettem gyógypedagógus, pszichopedagógus. Bár elhagytam a pályát, a szemlélet megmaradt. A gyenge mindig bűnös is egyben eszerint a szemlélet szerint. Szerintem viszont ő az egyedül figyelemre érdemes. A szent Patmoszi János vénséges vén koráig mindig csak azt mondta: „Fiacskáim, szeressétek egymást”. Nyilván gügyének vélték. Pedig valószínűleg csak ez az egy valódi üzenet van a világon. – Hát ettől valóban nagyon távol állunk. A díj is erre utal. Nyilván jutalmazni kell az ellenható erőket. Ezt a díjat nemcsak egy interjúért kaptad… – Hát igen, a konferencián legnagyobb meglepetésemre a Thomas Mannról szóló írásomat is, Beavatási szertartás a Varázshegyen címmel, kiosztották a résztvevőknek. – Abban mit fogalmaztál meg? – Hogy néha, szerencsés esetben, a megbetegedő ember „felmentést kap” az élet alól. Ám mindeközben, minthogy haladékot kapott, megváltozhat, megérhet, kialakulhat az érett felnőtt személyisége. Talán a mentális betegek kezelésében is ez fontos mozzanat lehetne: egy kis tehermentesítés, időhöz jutás… eLitMed 2013.04.18 A díj indoklásának szövege: "Nagy Zsuzsanna interjúi pozitív irányban befolyásolják a közvéleményt. Noha viszonylag szűk értelmiségi, szakmai körhöz szólnak ezek a cikkek, mégis komoly jelentőséggel bírnak. Az orvostársadalomban is előfordulnak régi beidegződések, néha egy-egy átlagos orvos-beteg viszonyban is érezhető némi előítélet, ha a páciens mentális problémával él együtt. Nagy örömünkre szolgál, hogy Nagy Zsuzsanna hozzáértő, elhivatott szakembereket és olykor civileket is megszólaltat ebben a kérdésben. Az interjúalanyok a szakismereti témák mellett, mind a kirekesztés, a stigma ellen is szót emelnek. Az írásokból sugárzik az emberség, a humánum. Nagy Zsuzsanna Ismeretterjesztő munkáját nagy szakértelemmel, és a téma iránti elkötelezettséggel végzi." Nagy Zsuzsanna vonatkozó írásai: „Ne menjen férjhez, ne vállaljon gyereket…” Elme-alma" és NYITNIKÉK - a megbélyegzés ellen Beavatási szertartás a Varázshegyen

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok

Egészségpolitika

Már a csecsemőknél is diagnosztizálható a lelki zavar

Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Idegtudományok

A fejlődő pszichiátriai határai

Beszámoló az MPT XVII. Vándorgyűléséről

Gondolat

Spiritualitás és a pszichiátria

A pszichiátria mentális betegekkel foglalkozik, akiknek életéből az értelemmel telítettség és a cél elveszett. E betegek felépülése úgy is értelmezhető, hogy új célokat és értelmet kell, hogy találjanak, leginkább a barátok és a család támogatásával, akik osztoznak ezen értékekben. Az érték- és hiedelemrendszerbeli osztozás biztosítja az egyén számára az élet egyensúlyát, és azt a hajlandóságot, hogy ezen támogatásokkal adaptív módon küzdjön az élet során. Alapvető jelentőségű tehát, hogy az egyén megszerezze és használja azokat a készségeket, melyekkel saját jólétüket elősegítő spiritualitásukat felszínre tudják hozni.

Kapócs Gábor interjúja Karsai Dániel alkotmányjogásszal 1. rész