1894. július 13-án született Odesszában egy zsidó kereskedő első gyermekeként. Szülei zenére és nyelvekre taníttatták, de a zenében nem mutatott különösebb előmenetelt. Kiválóan beszélt franciául, németül és angolul, kedvenc írói Flaubert és Maupassant voltak. Sokat olvasott, ő maga is írónak készült: már tizenöt évesen, az Odesszai Felsőkereskedelmi Iskola tanulójaként franciául írt elbeszéléseket. 1911-ben a kijevi Pénzügyi és Kereskedelmi Főiskolán folytatta tanulmányait. Első elbeszélése 1913-ban a kijevi Ognyi című hetilapban jelent meg. 1915-ben Pétervárra utazott,felkereste Gorkijt, aki atyai jó barátja és pártfogója lett.Ő közölte 1916 novemberében a Letopisz című lap hasábjain Babel két elbeszélését, a Mama, Rimma és Allát, valamint az Ilja Iszakovics és Margarita Prokofjevnát, amelyek kizárólag az igazságszolgáltatás érdeklődését keltették fel, és pornográfiáért eljárást indítottak Babel ellen. 1920-ban az időközben megházasodott és Odesszába költözött író Kirill Vasziljevics Ljutov néven csatlakozott Bugyonnij első lovashadseregéhez, és részt vett a lengyelországi hadjáratban. Hivatalosan haditudósítóként ténykedett, de a gyakorlatban - kevés írástudó ember lévén – a propagandamunkában és tolmácsként a hadifoglyok kihallgatásában vették hasznát. Élményeit naplójába jegyezte fel. Négy hónap megpróbáltatásai, és Bugyonnij seregének összeomlása után tért vissza Odesszába, ahol lázas munka közepette megírta a Lovashadsereg és az Odesszai történetek epizódjait. Ez utóbbi első novellája, A király 1921 júniusában a Morjak hasábjain jelent meg. 1922 elején Tifliszbe (Tbiliszi) ment, ahol a Zarja Vosztoka című lapnál dolgozott. A Kaukázusban eltöltött hónapok termékeny írói korszakának kezdetét jelentették. Az egész pályáján megjelent 79 elbeszélésből ötvenet 1921 és 1925 között vetett papírra. Rangos moszkvai sajtóorgánumok, köztük Majakovszkij folyóirata, a LEF közölték, sőt újraközölték írásait. A pályája csúcsára érkezett író történetei felháborodást és elismerést egyaránt kiváltottak. Bugyonnij a lovashadsereg kozák hőseinek meggyalázásával vádolta. Nem értette, nem érthette meg a háborút a maga ellentmondásosságában, a katonákat hősiességükben és emberi gyarlóságaikban egyaránt ábrázoló írót. Babel, aki az irodalom "kubikosaként", a nyelvi tökéletességre törekvés rabságában dolgozott, aprólékos alapossággal többször átolvasta, finomítgatta, javítgatta, tömörítgette írásait, sohasem érezte novelláit késznek. Filmforgatókönyveket is írt, dráma- és regényírással is kísérletezett, ám kevés sikerrel. A hitvallását a hatalom elvárásaival összeegyeztetni próbáló író lassan kikerült az irodalmi közéletből, de nem merült teljesen feledésbe. 1934-től állandóan figyelték, és 1939. május 16-án - a sztálini önkény egyik nagyszabású értelmiségellenes perének előkészületei során - kémkedés vádjával letartóztatták és elhurcolták. 1940. január 26-án a Szovjetunió Legfőbb Ügyészségének Katonai Kollégiuma golyó általi halálra ítélte, az ítéletet másnap hajnalban végrehajtották. 1954-ben rehabilitálták. Életműve elfér egyetlen kötetben, elkobzott kéziratai még mindig titkos levéltárak mélyén hevernek. Több mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy halálának pontos időpontja a Znamja című folyóirat hasábjain napvilágra kerüljön. Forrás: MTI 2015.01.20.