S. Neill egy innovatív angol iskola alapítója volt, és munkásságát, könyveit tekintve, melyek révén csakhamar világhírnévre tett szert, ma a világ legradikálisabb és eredményesebb iskolakritikusaként tartják számon. Henry Miller író egyenesen kijelentett, hogy hogy Neill-nek nincs párja a nyugati világban. Iskolájában ugyanis a gyerekek a saját igényeik szerint fejlődhettek. “A gyerek addig fog fejlődni, amíg azt a képességei lehetővé teszik, ha szabadon hagyjuk minden felnőtt befolyástól”– írta egyik művében. Summerhillben, a Suffolk grófság Leiston városában 1924-ben alapította meg intézményét, amely egy az egész oktatási közgondolkodásra kiható kísérleti műintézménnyé vált. A hagyományos iskolától jelentős mértékben eltért, mert széleskörű hatáskörrel közös tanár-diákönkormányzat működik, ahol minden tanárnak és diáknak egy-egy szavazata van. Ebben az iskolában a felnőtt világ nem nyaggatja számtalan igényével a gyereket, hanem lehetőséget ad arra, hogy a benne rejlő jó lehetőségeket korlátozás és erőteljes irányítás nélkül kibontakoztathassa. A közösség döntései minden résztvevőre kötelező érvényűek. a tanárok nem hozhatnak külön szabályokat saját elgondolásaik szerint. Másik úttörő elgondolása az volt, hogy az egyes egyénnek nagy szabadságot kell biztosítani abban, hogy milyen tevékenységet folytat, játszik vagy tanul, másrészt a tanárok segítségével állítják össze a gyerekek, hogy mit szeretnének tanulni, az órákat a tanárok tartják. A tanulást a gyerek magánügyévé nyilvánította, és ezen a területen a teljes szabadság híve volt. mindez nem jelentett szabadosságot, csupán a tanulási kényszer ellen tiltakozott. Pedig maga Neill meglehetősen köznapi pályafutásnak nézett elébe, apja iskolájában tanult, s családja nem tartotta különösebben tehetségesnek. Néhány konfliktusokkal terhelt segédtanítói esztendő után ott is hagyta a pályát, majd elvégezte az egyetemet. Előző rossz tapasztalatai miatt Neill az egyetem elvégzése után nem kívánt tanárként dolgozni, és 1912 és 1914 között Londonban enciklopédiaszerkesztőként és újságíróként tevékenykedett, ám egy jelentős személyes behatás nyomán, Homer Lane-nel való megismerkedése révén pályafutása más irányba kanyarodott. Lane, aki Neill pszichoanalitikus is lett, egy önkormányzattal működő kísérleti iskola alapítója volt és szemlélete sokat segített Neill kibontakozásában. Neill pedig a világháború kitörése után egy kis skót falu iskolaigazgatója lett, melynek szellemiségéről elég annyi, hogy vezetője így nyilatkozott: „félelem hiánya a legfontosabb dolog, ami egy gyerekkel történhet” A szereteten alapuló fegyelemben hitt. A társas viselkedés szabályait és a kihágásokért járó büntetéseket a heti gyűlés határozza meg, ahol minden gyereknek és felnőttnek egy szavazata van. Az igazgató olyan személyeket választott maga mellé tanítónak, akiknek személyes varázsuk van, személyiségükből fakadóan tudnak hatni másokra, az adás-kapás erejével. Minderről egy könyv megjelent, ma is kapható. Summerhill – A pedagógia csendes forradalma címmel 2000-ben jelent meg Barta Judit fordításában. Bár három kiadást ért meg, nem vert fel különösebben nagy port, nem igazán számít sikerkönyvnek. Mindazonáltal szemlélete mindenképpen útmutató azok számára, akik őszintén keresik a hagyományos iskoláztatástól eltérő megoldásmódokat, és hisznek abban, hogy gyerek és tanára összenőhet a bizalom és együttműködés kreatív színterein. 2013. 11. 06.