Absztrakt szépség, kézzelfogható tudomány – Konok Tamás festményeinek és Vásárhelyi Tamás mozgatható plasztikáinak találkozásáról
2022. NOVEMBER 02.
2022. NOVEMBER 02.
Szöveg nagyítása:
Konok Tamás művészetét nem kell bemutatni annak, aki érdeklődik a kortárs művészet iránt. Absztrakt kompozícióinak geometrikussága csupa érzékeny egyensúly, lelki rezonancia, szellemi totalitáskeresés. A művészetkedvelők mellett azonban az elmúlt években a fiatalabb korosztály számos képviselője is megismerkedett Konok Tamás festményeivel, hála Vásárhelyi Tamás biológus szellemes kinetikus szerkezeteinek. Cikkünkben a képzőművészet és a természettudományi ismeretterjesztés egymásra találásának egy nagyszerű példáját mutatjuk be: a „Tér – Mozgás – Játék” című kiállítást, Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás együttműködését. „Az egy nézőpontra irányuló állványfestés már nem érdekelt. Nem a látvány másolása, hanem a láthatatlan láthatóvá tevése foglalkoztatott. Egymásra vetült élményeim benyomásaira kerestem festői kifejezést” – írta a visszaemlékezéseiben Konok Tamás Kossuth- és Prima Primissima-díjas festőművész, arra a fordulatra visszatekintve, amikor a figurális ábrázolástól elszakadva a nonfiguratív absztrakció felé fordult. A láthatatlan láthatóvá tevése foglalkoztathatta Vásárhelyi Tamás biológust is, amikor fizikai törvényszerűségeket demonstráló szerkezeteket kezdett építeni. A Múzeumpedagógiai Életműdíjjal kitüntetett rovarkutató egyike azoknak a kreatív szellemeknek Magyarországon, akik a legmeglepőbb ötletekkel igyekeznek a tudomány absztrakt felismeréseit közérthetővé tenni; személyes élménnyel, interaktivitással, felfedező rácsodálkozással. Vásárhelyi lassan 40 éve tervez játékos tanulásra serkentő tudománykommunikációs eszközöket biológiai, ökológiai, fizikai témák kapcsán. Békalétra, színpörgettyű, dobókockagolyó, magmetszetek, évgyűrű-puzzle, beporzó-tanösvény: csak néhány példa a furmányos játékokra, amelyek fejtörésre buzdítanak, és érthetővé teszik a bennük „mesterkedő” fizikai erőhatásokat vagy más összefüggéseket. De hogyan talált egymásra Konok Tamás, a geometrikus absztrakció egyik legnagyobb magyarországi mestere, és Vásárhelyi Tamás? A Vasarely Múzeum 2018-ban a Kutatók Éjszakáján tudományos játszóházat szervezett, amelyre Vásárhelyi olyan játékokat készített, amelyek a múzeumban akkor éppen kiállított Konok-grafikákhoz kapcsolódtak. A szellemes játékok azonnal megtetszettek magának a művésznek is, aminek az lett a vége, hogy a két kreatív elme a következő években együtt létrehozott egy kiállítást, amely közös térbe helyezte a festményeket és a játékra hívó plasztikákat, közös élménnyé téve őket. Konok Tamás 2020-ban bekövetkezett halála óta Vásárhelyi Tamás egyedül folytatja a tárlat továbbfejlesztését. A különleges együttműködés eredménye, a Konok Tamás – Vásárhelyi Tamás: Tér – Mozgás – Játék című kiállítás eddig már öt helyen volt kiállítva hazánkban, és várhatóan újabb városokban, új kiállítóterekben fog még megjelenni a jövőben. A pécsi Janus Pannonius Múzeum vagy a szegedi Fekete ház mellett látható volt már – meglepő módon – a debreceni Irodalom Házában is, ahol bátor ötlettel, versekkel egészült ki a festmények és mozgó szerkezetek crossover együttese. A budapesti Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria katalógusában olvasható mondatokban Vásárhelyi Tamás így fogalmaz Konok Tamás műveiről: „Megragadott képeinek színvilága, egyszerűsége, áttekinthető struktúrája, a sokukon felfedezhető egyensúly. Később találkoztam csak Horányi Attila mondatával, melynek számomra fontos része mintha egyenesen Konok alkotásairól szólna: »…az a mű, amely a forma szépségével és pontosságával, a látvány magától értetődőségével van elfoglalva, az nem tesz föl kérdéseket.« Bennem pedig az ő képei igenis kérdéseket ébresztettek, kíváncsiság tört rám, jólesett továbbgondolni őket mozgó, fából készült plasztikák formájában.” A természettudós olyan szerkezeteket hozott létre, amelyek vizuálisan egy-egy Konok-festményből építkeznek, és a statikus geometrikus látványt mozgó-mozgatható, térbeli szerkezetté transzformálják. Az egyes plasztikák nemcsak a látványukkal és a mozgatásuk élményével kommunikálnak, hanem feladvány is tartozik hozzájuk, amely egyrészt használati utasítás a tárgyhoz, másrészt ráirányítja a figyelmet egy adott fizikai jelenségre. Lássunk néhány példát! Konok Tamás „Apollonisztikus és dionüszoszi” című kollázsára Vásárhelyi Tamás „Geometrikus vagy organikus?” című fajátékegyüttese felel, amely a geometrikus térformákat organikusan létrejött természeti alakzatokkal hasonlítja össze. Konok „Inga” című festményének szerkezeti dinamikáját, a kibillenő egyensúly élénk szellemi-érzelmi hatását Vásárhelyi plasztikájának látszólagos fizikai képtelensége ismétli meg: egy ferdén, nem pedig függőlegesen lógó inga. Konok „Collage-relief” című munkájának vonalaiból inspirálódva egy golyógurító szerkezet épült, amely a testek tehetetlenségéről „szól”. Van Konok-mű, amelyhez Vásárhelyi homokképet kirajzoló homokórát tervezett, van, amihez lassú szárnycsapásokra bírható, széles fesztávú madármakettet. A „Mikroludium” című festményhez kapcsolódó játék használati utasítása így hangzik: „A művész tökéletes egyensúlyi helyzetben ábrázolta ezt az alakzatot. Vajon háromdimenziós tárgyként többféleképpen is egyensúlyba hozható? Neked hogy tetszik a legjobban? Melyik helyzetben látod harmonikusnak?” A Vásárhelyi-munkák a fizikai felismerések mellett a testi érzékelést is erősítik, például a gravitációt tudatosító „Talpamon érzem” című fajátékkal. A látás, tapintás, érzékelés és megfigyelés felfokozása minden bizonnyal visszahat a Konok-festmények befogadására is. Miközben a kiállításlátogató, feledve a képzőművészeti tárlatok szokott komolyságát, felszabadultan játszik a Tér – Mozgás – Játék kiállítóterében, egyúttal a képzőművészet és a természettudomány érintkezési terében is mozog. Kétféle paradigma hat rá egyszerre, s remélhetőleg mindkettő inspirálóan. A művészet szubjektivitása találkozik a tudomány objektivitásra törekvésével, az átélés az elemző megfigyeléssel. A síkbeli látvány mozgási és térélménnyel kapcsolódik össze. A látogató megérti, hogy egy képzőművészeti alkotáshoz egészen különböző módokon lehet közelíteni, és fogékonnyá válik az érzéki, érzelmi és értelmi befogadás egyidejűségére, egymást támogató, kreatív összjátékára. A természet szabad szemmel nem látható erőinek láthatóvá tétele egyébként nem idegen magától a 20. századi és kortárs képzőművészettől sem. Már a negyvenes években azt az ajánlást fogalmazta meg Kállai Ernő művészetteoretikus, analógiába állítva az absztrakt művészetet és a modern természettudományos látásmód eredményeit, hogy a képzőművészek tegyék műveik témájává „a természet rejtett arcát”, az organikus és geometrikus struktúrák titkos összefüggésrendszerét. Ez a gondolat jelentős hatást gyakorolt például Gyarmathy Tihamér művészetére. A festőművészi pályáját az ötvenes évek elején kezdő, az absztrakció felé a párizsi letelepedése után forduló Konok Tamás viszont a következőképpen írta körül azt láthatatlant, amit ő keresett a műveiben: „egyre erősebben vonzódva a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé, az értelemmel fel nem fogható időtlen megjelenítéséhez”. Konok festészete a geometrikus absztrakció transzcendens-lírai vonulatához tartozik, Vásárhelyi plasztikái azonban kevésbé a transzcendenciát, inkább a művek szerkezetét és építőelemeit teszik tapinthatóvá és megfigyelhetővé. Egyszerre hívják fel a figyelmet a linearitásra és a színekre, az elvontra és az érzékire, a jelszerűségre és a kézzelfoghatóságra, a statikusságra és az időbeliségre. Ez a fajta „egyben látás” és a bonyolult összefüggések újra- és átértelmezése mélyen jellemző Konok Tamás absztrakt alkotásmódjára is. Addig is, amíg a kiállítás újra látható nem lesz valahol az országban, az olvasó figyelmébe ajánljuk Konok Tamás 2019-ben megjelent memoárját, amely az „Emlékkövek – fejezetek egy önéletrajzból” címet viseli. Az alkotói pálya élvezetesen megírt bemutatása egyúttal a 20–21. századi történelemre és művészettörténetre is ablakokat nyit, olyan perspektívából is, ahogyan még nem láttuk. Fanyar korrajz például abból a szempontból, ahogy összeveti a művészet és a művész helyzetét diktatúrában és demokráciában... Cziglényi Boglárka
Gondolat
Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.
A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.
Gondolat
A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.
Gondolat
VIII. Henrik betegségei
Gondolat
Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.
PharmaPraxis
Keresztmetszeti vizsgálat a patikusok percepciójáról, praxisáról és véleményéről: a Journal of Pharmaceutical Policy and Practice tanulmányának célja az volt, hogy kiderítse, mennyit tudnak a jordániai közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek a ChatGPT-ről, és hogyan használják azt munkájukban.
Talán az olimpiák történetének legsúlyosabb és legméltatlanabb botrányát eredményezte két bokszoló ügye. A küzdőtéren a sportolók helyett az orvostudomány, a különböző kultúrák, a sportetika és leginkább a politika összecsapása zajlik. Megkérdeztük dr. Melegh Béla genetikus professzort és dr. Sándor Judit bioetikust, mit gondolnak ők a rendkívüli helyzetről, illetve az egész probléma tudományos hátteréről.
A tizenhárom éves Riley Anderson Fejhadiszállása radikálisan átalakul, és az örök optimista Derű irányító szerepét a legrosszabb lehetőségekkel kalkuláló Feszkó veszi át. Egy lendületes animációs film a kamaszkor érzelmi viharairól és a változásban lévő énképről – határozottan nem csak gyerekeknek.
Járványügy
A tudomány megreformálására szólít fel a Covid-19-pandémia kezelésének abszurd vonásait összefoglalva a Journal of Evaluation in Clinical Practice cikke. Kemény kijelentéssel kezdik „Mit tanított nekünk valójában a Covid-19 a tudományról, a bizonyítékokról és a társadalomról?”
Konferenciával ünneplik a Valóság folyóirat alapításának 60. évfordulóját
Török Ádám: a tudomány középpontjában az embernek kell állnia
1.
2.
3.
4.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”5.
1.
2.
3.
Helyünk a világban
A felzárkózás kudarca – 5+1 súlyos megállapítás Orosz Éva tanulmányából4.
5.
Idegtudományok
Neurofeedback: az ADHD-val küzdő gyerekek fejlesztéséhez is használható módszert oktatnak Vácon
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás