Életéről keveset tudunk. Egyetemi, rendőrségi, bírósági anyagokból, s műveinek utalásaiból ismerünk részleteket. A Szent Pálról elnevezett párizsi királyi kastélyban születhetett, törvénytelen származása miatt fiktív ősöket és előkelő családneveket kapott: Des Loges és De Montcorbier. Apja Guillaume Villon, a Szent Benedek templom káplánja, jogásztanár és közjegyző lehetett. Villon gyermekéveit anyjával töltötte, akit rajongva szeretett. Megismerte a várost, a kézművesek, kereskedők, munkások, koldusok életét. Később apja magához vette, s a Sorbonne melletti házában tanítgatta őt. Tizenkét évesen került az egyetemre. Itt hét évig tanulta a hét szabad művészetet: grammatikát, dialektikát és retorikát, majd aritmetikát, geometriát, asztronómiát és muzsikát. 16 éves korától elismert egyetemi polgár, s részt vett az évekig tartó zavargásokban. A Sorbonne nem tűrte, hogy a rendőrség megsértse autonómiáját, a diákok élete csínyekkel, kocsmázással és rendőrveréssel telt. 1452-ben megszerezte magiszteri oklevelét, ám tanulmányait nem folytatta, hanem tivornyákba merült. 1455-ben kirabolta a Sorbonne régensét, majd halálra szúrta vetélytársát. Elmenekült Párizsból, majd 1456-ban kegyelmet kapott. Párizsban beleszeretett egy Márta nevű perditába, akinek anyagi igényei miatt rablásba keveredett. Valaki feljelentéssel fenyegette, ezért ismét el kellett hagynia a fővárost. Megírta Kis Testamentumát, majd öt évre nyoma veszett. Lehetséges, hogy Charles d'Orleans, a hercegi poéta fogadta udvarába, 1458-ban részt vett a herceg blois-i költői versenyén. Valószínűleg egy zsiványbandához csatlakozott, 1461-ben börtönben ült, de a királytól kegyelmet kapott. János herceg moulins-i várába ment, ahol megírta Nagy Testamentumát. Ekkor már beteg volt és keserű, s a nagy verssel apját akarta meglágyítani. Az meg is bocsátott neki, s visszatérítette az elrabolt összeg fiára eső részét. Ám az alvilág ismét magához rántotta, lopás és verekedés miatt, mint visszaesőt halálra ítélték. Ekkor írta az Akasztottak balladáját. Fellebbezése után 10 évre száműzték, 1463-ban végképp eltűnt. Apja 1468. évi végrendelete már nem említi. Villon a középkor utolsó nagy költője, balladáiban, kisebb verseiben és Testamentumaiban a feudalizmus alkonyát örökítette meg. Két Testamentuma tipikus középkori mű, felvonultatja barátait és haragosait. Pápák, királyok, urak, papok, polgárok, kisemberek, bűnözők jelennek meg, általuk vall a korról, a városról, életről és halálról. Számos jelentős költőnk fordította Villont magyarra, Vas István munkáját tartják a leghitelesebbnek, de a magyar olvasók elsősorban Faludy György átköltései révén ismerték meg. NÉGYSOROS VERS, melyet Villon halálítélete szélére írt Francia vagyok Párizs városából, mely lábam alatt a piszkos mélybe vész, s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról, és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz. Forrás: Múltkor