Lengyel származású apja, Krukovszkij tüzér tábornok Hunyadi Mátyás magyar király egyenes ági leszármazottja (nevét 1858-ban Korvin-Krukovszkijra változtatta), édesanyja Friedrich Theodor von Schubert német matematikus és csillagász unokája volt. Családjának több tagja is érdeklődött a természettudományok iránt, Kovalevszkaja apja ballisztikai jegyzeteiből ismerkedett meg a matematikával. Tehetségét látva a család egyik fizikus barátja, aki órákat is adott a fiatal lánynak, az új Pascalnak nevezte.
Mivel Oroszországban ebben az időben nő nem tanulhatott egyetemen, Szofija házasságot kötött Voldemar Kovalevszkijjel - aki később ismert paleontológus lett -, és előbb Bécsbe, majd 1869-ben Heidelbergbe utaztak, ahol matematikára Leo Königsberg, fizikára Kirchhoff és Helmholtz professzorok tanították.

A következő évben Berlinbe mentek, férje paleontológiát tanult. Az egyetem azonban Németországban sem engedte meg nőknek az előadások látogatását, ezért magánúton vett órákat kora legnevesebb matematikusától, Karl Weierstrasstól. Tanára 1874-ben bemutatta a göttingeni egyetemen Kovalevszkaja három dolgozatát: a parciális differenciálegyenletek elméletéből, a Szaturnusz-gyűrű alakjáról és a harmadrangú Abel-integrálok egy osztályának elliptikus integrálokra való visszavezetéséről. A dolgozatok alapján az egyetem doktori szigorlat nélkül megadta neki a filozófia doktora tudományos minősítést. A parciális differenciálegyenletekről szóló munkája a híres francia matematikus Cauchy munkájához kapcsolódik, manapság Cauchy—Kovalevszka-féle tétel néven tanítják.

1874-ben hazatért Oroszországba. Hiába becsülték meg külföldön, mégsem adhatott elő az egyetemen, és a magiszteri vizsgát sem tehette le, ezért a matematika helyett hat éven át irodalommal foglalkozott, amely gyermekkorától érdekelte. Évekig próbálkozott azzal, hogy matematika professzori állást szerezzen külföldi egyetemeken, többek között Párizsban és Berlinben, kísérlete azonban 1884-ig kudarcba fulladt, amikor az akkoriban megnyílt stockholmi egyetem hívta meg.

Itt fejtette ki további tudományos és oktatói tevékenységét, s ő lett a világ első női egyetemi tanára. Egyetemi előadásainak tárgya főleg az algebra és a differenciálegyenletek voltak.Svédországban tagja volt az Acta mathematica szerkesztőbizottságának, amivel egyike lett az első nőknek, aki tudományos folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedhetett.
1888-ban megkapta a Párizsi Tudományos Akadémia Bordin-díját a rögzített pont körül forgó szilárd testek elméletének kidolgozásáért. Munkája, amelyben az akkor újnak számító Abel-függvényeket alkalmazta, annyira kitűnő volt, hogy az eredeti díj összegét megduplázták. A következő évben a Svéd Tudományos Akadémia kitüntetését vehette át, és ugyancsak 1889-ben ő lett az első női (levelező) tagja a Szentpétervári Tudományos Akadémiának.

Matematikai munkássága mellett kiadta gyermekkori visszaemlékezéseit, amelyben Dosztojevszkijhez fűződő titkolt gyermekkori szerelméről is írt. A házukban gyakran megfordult író maga is megemlékezett egykori vendéglátóiról, a család A félkegyelmű című regényben Jepancsin tábornok családjának modelljévé vált. Kovalevszkaja regényt (A nihilista nő), verseket, elbeszéléseket, tanulmányokat és esszéket, színházi kritikákat is megjelentetett. Akadémiai publikációiban a Sophie Kowalevski (vagy Kowalevsky) írásmódot használta, miután Svédországba költözött, eredeti Szofija keresztnevét Szonjára változtatta.
Szonja Kovalevszakaja 1891. február 10-én hunyt el Stockholmban.

Forrás: MTI
2015. 01. 08.