Gondolat

A velünk maradó Buda Béla

2013. JÚLIUS 10.

Aki kifelé néz, álmodik;
aki befelé, felébred.
C.G. Jung


Sokaknak sokféleképpen hiányozhat dr. Buda Béla, kinek művein nemzedékek nőttek fel.

Egyeseknek mint távoli ismerős, baráti támasz, a jó szó gazdája, mellyel megtámogatta ügyüket, avagy éppenséggel néhány értő mondattal más megvilágításba helyezte, kontextualizálta eredményeiket, felhívta a figyelmet az esetleges tárgyi tévedésekre, estenként a szűklátókörűség jeleire - mindezt korántsem bántón, mégis figyelmen kívül hagyhatatlanul, megfontolásra érdemes módon.

Másoknak lelki gondozója volt, támasz, forrás, terapeuta, etalon, küzdőtárs, barát, mester, bölcs szellemi atya, s abban mindenki egyetértett, hogy a rá irányuló figyelme különleges, páratlan, egyedi - éppen ezért olyan nagy most a veszteség.

Mert ez az igazán nagy ember ismérve: hogy társaságában az ember maga is tudósnak, nagy gondolkodónak, szellemes embernek érezheti magát, hogy felébred benne is a „szellem embere”, aki a kultúra iránt áhítatot érez. Buda Bélával beszélgetve mindent egy kis fény ragyogott be, a tudás iránti kedv és megbecsülés fénye, a kiforrott, mégis képlékeny emberi gondolati körök iránti vonzalomé.

Az ember a beszélgetés során egy idő után már maga is kerülni kezdte az „ahogy vannak a dolgok” túlzó megfogalmazásait, a fekete-fehér sarkos kijelentéseket, átvette az ezekkel szembeni óvatosságot, beállította a nagy szellem távolságtartó optikáját. Kicsit messzebbről, kicsit óvatosabban, mégis bensőségesebben. Ez ember tehát azon kapta magát, hogy respektálja a szubtilis megközelítéseket, a ki nem mondott dolgokat, átveszi a finom iróniát… Mindez talán velünk maradhat.

Csodáltuk olvasottságát, elbűvölő odaadását, kitartását a szellemi munkában, már pusztán attól is büszkék voltunk, ha felfogtuk, érteni véltük szellemének magaslatait.

Szerettük finom humorát, a beszélgetésbe tűzdelt anekdotákat, s azt a semmivel össze nem hasonlítható sajátos bájt, szemérmességet és sebezhetőséget, ami beszőtte személye köreit, mert voltaképpen sebzett volt, és nagyon szemérmes, Dr. Harangozó Judit, a Lelki Egészség Fórumának vezetője szavait idézve: ”Már egy ideje Rodostóban érezte magát.”

Tudtuk, hogy túlnőtt mindannyiunkon, és csodáltuk, hogy mégis megközelíthető maradt. Elméje végtelen távlatait, bámulatos tájékozottságát mintegy alázattal osztotta meg velünk. Nem is értettük, voltaképpen miért. Mindazonáltal mindig elhittük, hogy megérdemeljük.

Mert hát hát, ilyen gyarló az ember. Most ez a bölcsebb részünk is odaveszett. Valamit tenni kellene azért, hogy a mű mégis fennmaradjon.

Nagy Zsuzsanna
eLitmed 2013. 07.08.

KULCSSZAVAK

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok

Idegtudományok

In memoriam Dr. Hegedűs Katalin

Hatalmas veszteség érte a magyar neurológus és neuropathologus társadalmat. Életének 72. évében meghalt Dr. Hegedűs Katalin Professzornő, a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának nyugalmazott egyetemi tanára, a hazai neurológia és neuropathologia kimagasló szaktekintélye.

Gondolat

Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Gondolat

In memoriam Pandit Ravi Shankar

A szitár mestere, Pandit Ravi Shankar volt az a legendás zenész, aki új identitást adott az indiai klasszikus zenének. Nyugodjék békében...” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal, idézetekkel búcsúztatták az indiaiak

Idegtudományok

In memoriam dr. Stipula Magda

1954-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Másodéves és harmadéves korában már hallgatta Horányi Béla professzor úr előadásait. Negyedéves korától a II. sz. Kórbonctani Intézetben Haranghy professzor diákköröse volt.

,Az egyetem elvégzése után a Debreceni Egyetem Kórbonctani Intézetében kapott állást, melynek új vezetője Endes Pongrác professzor lett. Rendszeres együttműködés és havi közös metszetdemonstráció volt az Idegklinika – „Sántha-klinika” – neuropatológiai laborjában.

A Debrecenben töltött idő után olyan helyre vágyott, ahol neuropatológiával és neurológiával is van lehetősége foglalkozni. 1957-ben került a Horányi Béla professzor által újraszervezett és vezetett Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinikájára. A Debrecenben megszerzett patológia-szakvizsgán kívül neurológiából és pszichiátriából szerzett szakvizsgát. A klinikán lehetősége volt a szövettani laboratóriumi munkára is. A professzor úr „tantermesének” fogadta. Nagy tisztelettel gondolt vissza a későbbiekben is az itt megszerzett szakmai és emberi tapasztalatokra. 1966–67-ben egy évet az USA-ban volt tanulmányúton, ahol lehetősége volt ismert izompatológusok laboratóriumát meglátogatni.

1972-ben családi okból a gyöngyösi Bugát Pál Kórházba került, ahol 1992-ig, nyugdíjazásáig mint osztályvezető főorvos vezette a Pszichiátriai és átmenetileg a Neurológiai Osztályt is.

,Nyugdíjazása után igazságügyi pszichiáter szakértőként dolgozott 85 éves koráig. Tagja volt a Magyar és Nemzetközi Neuropatológiai Társaságnak, a Korányi Társaságnak és a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, a Budapesti Igazságügyi Kamarának. A Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság elnöke volt 10 éven át.

Aktív évei alatt rendszeresen vett részt és adott elő itthoni és külföldi szakmai konferenciákon, elsősorban a hozzá legközelebb álló neuropatológiai témakörben. Nyugdíjas korában nagy örömmmel vett részt a „Mi Klinikánk – Emlékek a Balassa utcából” című könyv lektorálásában. A pálya iránti szeretetét családja felé is közvetítette, keresztlánya neurológus és pszichiáter, négy unokája közül egy neurológusrezidens, egyikük pedig negyedéves orvostanhallgató.

Dr. Folyovich András, Böjtös Zsuzsanna

Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság

Gondolat

A dogmák szelíd ellenfele - Buda Béla emlékére

Lényeglátásával és sajátos iróniájával folyamatosan bogozta a szövevényes embert érintő jelenségek kusza hálózatát. Fáradhatatlanul küzdött a káros legtöbbször implicit, vagy kontextuálisan megnyilvánuló – kimondatlanságok, fenomenológia beállítódások ellen.