– A fejlett országokban a gasztroenterológiai betegségek milyen betegségterhet jelentenek? – Ezekben az országokban az ilyen jellegű betegségek a legnagyobb betegforgalmat jelentik. Második helyen a reumatológiai betegségek állnak, és csak ezeket követik a cardiovascularis betegségek, diabetes mellitus stb. A gasztroenterológiai betegségek között kell természetesen említeni a funkcionális megbetegedéseket is, melyek az orvoshoz fordulás 20-30%-át is adhatják, ám az életminőség szempontjából legalább olyan nagy jelentőségűek, mint az organikus gasztroenterológiai kórképek. Közismert az a vizsgálat, amely szerint a refluxbetegség és az irritábilisbél-szindróma jelentősebb életminőségromlást okoz, mint az angina pectoris vagy más cardiovascularis organikus betegségek. – Magyarországon ehhez képest melyek a nemzeti sajátosságok? – A funkcionális gasztroenterologiai kórképek mellett a gasztroenterológiai rákok az összes daganatos betegség okozta halálozás közel 40 %-át foglalják el, és ez a cirrhosis okozta halálozással együtt a halálokok közel 50%-át jelentheti hazánkban. Ráadásul a daganatok és a cirrhosis okozta halálozás még az utóbbi évtizedben is gyorsan nőtt. Sajnálatos módon például a dohányzás és alkoholfogyasztás nemzeti virtusnak számít hazánkban, s egyáltalán, a mindennapi gyakorlatban nem különösebben élvez elsőbbséget az a szempont, hogy meghosszabbítsuk életkilátásainkat. Még az a kissé cinikus szemlélet is tapasztalható, mely szerint dohányzás legfőbb érdeme a gyors, könnyű halál. Ehhez még hozzáadódnak a sajátos dietetikai szokások, melyek jellegzetessége, hogy alapvetően zsíros ételeket fogyasztunk fűszerekkel és magyar paprikával ízesítve, ami miatt rendkívül gyakoribbá válhatnak a gasztroenterológiai betegségek. A magyar fűszerpaprika azért is veszélyesebb a mexikói vagy indiai chilinél, mert kurkumintartalma elenyésző, így a szabadgyökös reakciók korlátlanul érvényesülhetnek a kísérő alkoholfogyasztás, dohányzás során. A fizikai aktivitás csökkenése és az elhízás is egyre jelentősebb probléma hazánkban. – Milyen hazánkban e téren az ellátórendszer helyzete? – A romló epidemiológiai helyzet ellenére a gasztroenterológiai ellátórendszer fejlesztése és finanszírozása az utóbbi két évtizedben sajnos jelentősen elmaradt. Hiába készített az utóbbi húsz év számtalan minisztere és államtitkára számára a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Finanszírozási Munkacsoportja objektív számításokat a gasztroenterológia és endoscopia finanszírozásáról, melyben kimutattuk, hogy a lengyel és cseh endoscopia 4-szer, a szlovák 2,4-szer, a német állami gasztroenterológia közel 10-szer több pénzből gazdálkodhat - semmi sem történt az utóbbi években, pedig az adatok már Gogl Árpád minisztersége előtt is közismertek voltak. Az endoscopia műszerparkja valamennyi európai országban azonos költségeket igényel, az amortizáció biztosítása nélkül lehetetlen az eszközpark megújítása. Csak a magyar gasztroenterológusok elkötelezettsége, szakmaorientáltsága és munkaszeretete tartja életben az endoscopiát 15-20 éve, így kénytelenek vagyunk dolgozni az európai kollégáknál többszörösen kevesebb fizetésért is. Reményt nyújt a gasztroenterológiai ellátás finanszírozásában, hogy egy európai parlamenti indítványra, 2011 első félévében, Magyarország elnöksége alatt európai kerekasztal-konferenciát szervezünk Budapesten, az endoscopia és a colorectalis rákszűrés egységes megoldásának elősegítésére. – Hol vannak véleménye szerint e rendszerben a feszültségek? – Az egészségügy finanszírozásában alapvető feszültséget jelent, hogy a kis GDP-ből kirívóan alacsony százalékban részesül a teljes egészségügyi ellátórendszer, emellett az egyes szakmák között indokolatlan arányeltolódások vannak. Közel 15 éve javasoltam, hogy az összes európai ország átlagát, vagy csak a velünk együtt belépő tíz ország átlagát kellene figyelembe venni az egyes szakmák közötti pénzelosztás megtervezésekor, így a kevés pénzből is igazságosabban lehetne a gasztroenterológiát finanszírozni. Például a gyulladásos bélbetegségek biológiai terápiájára Csehországban 20%-ot, míg Magyarországon csak 7%-ot fordíthatunk (minek a 20%, illetve 7%-a? Az egészségügyi összkiadásoké?), holott az epidemiológiai adatok a két országban hasonlóak. Az onkológia részesedése Franciaországban és Amerikában 10% körül van, a magyarországi adatok ismeretlenek vagy nem publikusak. – Mire volna szüksége ebben a helyzetben a betegnek és az orvosnak? – Az egészségügy egészében és a gasztroenterológia területén külön is szükség volna annak a még finanszírozható csomagnak a meghatározására, amelyet az OEP szektorsemlegesen fizetni tud. A különleges igények és a nem biztosítható, indokolt ellátások finanszírozását egyaránt a betegnek kellene fizetnie, függetlenül attól, hogy állami vagy magánintézményben veszi-e igénybe az ellátást. Ez biztosítaná a betegek elégedettségét és az orvosok fizetésének rendezését anélkül, hogy sérülne a betegellátás minősége. Az amortizációval együtt számított reális költségek egyúttal az elhasználódott eszközök visszapótlását, sőt az új fejlesztések beszerzését is lehetővé tennék mind az állami, mind a magánkézben lévő egészségügyi intézményekben. Véleményem szerint a politika ellenérdekeltsége okozza, hogy nem történt változás az elmúlt években, helyette a „pántlikázott”, száz százalékban finanszírozott fejlesztések technikáját alkalmazták, melynek „önrésze” pártfinanszírozási és egyéni érdekeket szolgálhatott. Az így elvesztegetett milliárdok sorsának feszegetésekor figyelemelterelésként a paraszolvenciát szokás emlegetni. – E területen milyen új tudományos ígéretek, kutatási irányok, gyógyszerek vannak? – A gasztroenterológia területén, hasonlóan az orvostudomány más területeihez, sok új, reménykeltő tudományos felfedezés várható. Először az endoscopia történetében a közelmúltban nemcsak a diagnosztikában, hanem az operatív endoscopiában is több helyen kiragadtuk a kezdeményezést a sebészek kezéből. Sokat várok az őssejtkutatás, regenerációkutatás területén a növekedési faktorok célzottabb alkalmazásától. A genetikában bekövetkezett fejlődés a daganatok valóban egyénre szabott terápiáját fogja megteremteni. Az „off-label” használatra vonatkozó nevetséges rendelkezések felülvizsgálatától az várható, hogy az orvostudomány más területein sikert aratott gyógyszereket a gasztroenterológia területén is alkalmazni tudjuk. Ez a fejlesztés kerülne a legkevesebbe. – Mit vár Ön ezen a szakmai területen, és mit vár egyénileg? – Életpályámon tízévenként jelentős fejlődés következett be: kezdve a gasztroenterológia, endoscopia területén végzett konzervatív diagnosztikus tevékenységtől az operatív endoscopia mind szélesebb alkalmazásáig az epeutak és a pancreasvezeték területén. Azt remélem, hogy utolsó tíz évemben „gyorsított eljárás” keretében hasonló utat futhatunk be a daganatos betegségek diagnózisa és kezelése terén. elitmed