Tartózkodó szavazatival utasította el a Parlament egészségügyi bizottsága azt a Jobbikos javaslatot, amely szerint kárpótlást kellene adni mindazoknak a ma is élő betegeknek, akik a 1934 és 1966 között járványos gyermekbénulás miatt szenvedtek maradandó egészségkárosodást. Nem támogatták a grémium tagjai a szintén Gyenes Géza és Kiss Sándor (Jobbik) nevével fémjelzett indítvány tárgysorozatba vételét sem, amely a kamarai törvény módisítására tett kísérletet. De vita nélkül hoztak nemleges határozatot arról az MSZP-s, a napirend kiegészítéséről szóló javaslatról is, amely alapján az ellenzéki párt képviselői az egészségügyi intézmények állami tulajdonba adásának körülményeiről szerettek volna tárgyalni az ülésen. Mindaddig újra és újra a benyújtják javaslatukat a napirend kiegészítésére, amíg a bizottság nem tárgyalja meg annak a megállapodásnak a részleteit, amelyet nemrégiben írt alá a kormány a megyei közgyűlések vezetőivel – jelentette ki Kovács Tibor (MSZP) napirend előtti felszólalásában. Mint mondta, tudomása szerint a megállapodás nem titkos, ellenben az illetékes bizottságnak mindenképpen tudnia kell a megállapodás részleteiről, az átadás menetrendjéről, a jogszabályi háttérről, hiszen ha január 1-el valóban megtörténik a tulajdonosváltás, mind az érintetteknek, mind a döntéshozóknak nagyon kevés idejük marad a felkészülésre. Elsősorban jogszabályi szinten foglalkozik majd a bizottság ezzel a témával, amíg a törvényelőkészítő munka zajlik, kora a kérdésről tárgyalni, „s ezt annyiszor fogom elmondani, ahányszor képviselőtársaim benyújtják az indítványukat” – szögezte le Horváth Zsolt (Fidesz). Párttársa, Kovács József a grémium elnökeként úgy vélte, az intézmények átadásának kérdése mindenképpen napirendre kerül később, az illetékes tárca interpretációja mellett. Viszont támogatta az ellenzéki képviselőket annyiban, hogy a bizottság tagjai kapják meg a megállapodás szövegét. A naprendre vételi javaslatot a testület ellenzéki képviselői támogatták, míg a kormánypárti többség elutasította. Ugyanez lett a sorsa Gyenes Géza és Kiss Sándor (Jobbik) törvényjavaslatának is, igaz, ezt a kormánypárti képviselők elutasítani nem akarták, de tartózkodásukkal még a tárgysorozatba vétel is meghiúsult. Mint azt Gyenes Géza az előterjesztés ismertetésekor összefoglalta, 1934 és 1960 között 16500 gyermek betegedett meg a járványos gyermekbénulásban. Míg rehabilitációjuk, gondozásuk a hatvanas évek közepéig megoldott volt, a betegség utóhatásaként jelentkező post-polio syndroma (PPS) kivédhetetlennek bizonyult, s ezek az emberek 1975 és 2000 között semmiféle ellátásban nem részesültek. A képviselő szerint, mivel az állam követett el mulasztást velük szemben, így most joggal tarthatnak igényt a kárpótlásra. A beterjesztett javaslat alapján mintegy 35 milliárd forintos költséget róna az államkasszára, ha a ma még élő két- kétezer ötszáz beteg, állapotától függő mértékű kárpótlásban részesül. Örvendetesnek nevezte az előterjesztést Heintz Tamás (Fidesz), majd hosszan sorolta a beadvány alaki és formai hibáit. Hangsúlyozta azt is, pontosan kellene ismerni a betegek számát, s fillérre tudni azt, milyen terhet ró a költségvetésre a kárpótlásuk, s a forrást mely más előirányzatból kell elvenni. Javasolta, a bizottság kérjen adatokat a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól (NRSZH) a betegek számára és állapotára vonatkozóan, s ennek birtokában vegyék elő újra a javaslatot. Egyébként szerinte a kérdés nem egészségügyi, hanem szociális területre tartozik, s végül azt is hozzátette: „nem engedem, hogy a politika tolja a kerekesszékeseket”. Az LMP-s Szilágyi László a tárgysorozatba vétel támogatása mellett megjegyezte, hogy a beadványt kritizáló Fideszes képviselőnek sok mindenben igaza van, míg Szabó Tamás (Fidesz) amiatt aggódott, hogy más betegcsoportok kártérítési igényeit is generálhatja, ha most tárgysorozatba veszik a javaslatot. Méltatlan lenne, ha a bizottság nem javasolná az előterjesztés tárgysorozatba vételét formai okokra hivatkozva – jegyezte meg Kiss Sándor. Feltette a kérdést: „mikor leszünk olyan jó gazdasági helyzetben, hogy a kárpótlás lehetővé váljon? Húsz év múlva, amikor ezek a most 60 éves betegek már nem lesznek közöttünk?” Szerinte módosító javaslatokkal az előterjesztés még azelőtt kiegészíthető, hogy a plenáris ülés elé kerül. A képviselőnek az a feladata, hogy a magyar állampolgárok problémáit kezelje, éppen ezért került be a Parlamentbe – reagált a hozzászólásokra Gyenes Géza, visszautasítva Heintz Tamás célzását a beadvány politikai hasznára. Mint fogalmazott: „találjunk ki közös megoldást, hogy ezeket az embereket járadékkal, az ellátás biztosításával, vagy akár gondozóházak kialakításával támogassuk. Akik eddig elláttak bennünket, „elmúltak”, most az idősek otthona az egyetlen lehetőség számunkra, még akkor is, ha csak 50 évesek vagyunk. Ezt már dr. Hajnal József, az érintett betegcsoport képviselője mondta kerekesszékében ülve a honatyáknak. Hozzátette, hazánkban nincsenek olyan speciális intézetek, ahol a magyar PPS-es betegeket el tudnák látni. A szavazásnál a Jobbik, az LMP és az MSZP tagjai igennel szavaztak, míg Fideszesek és KDNP-sek tartózkodtak. Így a betegek kárpótlásáról szóló egyéni képviselői indítvány nem került tárgysorozatba vételre sem. Ugyancsak elvérzett a keddi ülésen az a szintén Gyenes István és Kiss Sándor által készített beadvány, amelyet a kamarai törvény módosítását célozta. Ebben az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében egészségügyi szakképesítést szerzett, és a szakképesítés megszerzése érdekében tanulmányait munka mellett egészségügyi intézményben dolgozók esetében a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lenne az illetékes szakmai kamara. Példaként említették a még szakképesítést nem szerzett klinikai szakpszichológusokat, biokémikusokat. Míg Gyenes szerint a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy ezek a „lebegő” emberek már a képzés alatt is minőségbiztosítási kontroll mellett dolgozzanak, addig Horváth Zsolt (Fidesz) azt hangsúlyozta, ezeknek az embereknek inkább a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarában (MESZK) van a helyük, hiszen korábban már széleskörű vitát folytattak arról, hogy a MOK csak hivatásrendi kamara lehet. A javaslatot egyébként csupán problémafelvetésnek tekintette. Heintz Tamás arra figyelmeztetett, hogy a javaslat alapján a gyakorlatukat egészségügyi intézményben töltő nővérek és más szakdolgozók helyzete sem tisztázott. A MESZK-nek majdani szakdolgozó nem lehet tagja, ahogyan a törvény szövege szerint nem vehetik fel tagjaik sorába a klinikai szakpszichológus-gyakornokokat sem. Ezt már Kubányi Jolán, a MESZK alelnöke mondta, hozzátéve, hogy a javaslatot azért kritizálta a szakdolgozói képviselet, mert annak alapján például a klinikai laborkutatók, vagy a táplálkozástudományi szakemberek nem lehetnének a MESZK kötelékében. A vitát követően a kormánypárti többség a javaslat tárgysorozatba vételét elutasította. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2011-10-11