Az amerikai kutatók ezért annak jártak utána, hogy hatékony-e korai CKD-ben szenvedő és a CKD szempontjából veszélyeztetett betegek körében a gyógyszerész által irányított kockázatcsökkentő beavatkozás, melynek során járóbeteg-ellátásban dolgozó gyógyszerészek veseegészségi felvilágosítást adtak, laboratóriumi vizsgálatokat rendeltek, és gyógyszerelési korrekciókat javasoltak.

A CKD vezető oka a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a magas vérnyomás (HTN), de sok T2DM-ben és HTM-ben szenvedő beteg esetén elmarad a vesekomplikációk rutinszerű szűrése. Így 10-ből 9 CKD-s beteg nem is tud vesebetegségéről. Az alacsony CKD-tudatosság a korai stádiumban jelentkező tünetek hiányának, valamint az alapellátásbeli egységes és átfogó CKD-specifikus betegoktatás hiányának tulajdonítható. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a szokásos ellátással összehasonlítva, a gyógyszerészek kedvező klinikai eredményeket tudnak elérni a krónikus betegségekben, köztük T2DM-ben és HTN-ben szenvedő betegeknek nyújtott betegoktatással.

A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) 6 klinikai gyógyszerészt foglalkoztat 23 alapellátási rendelőben, akik a krónikus betegek kezelését az alapellátó orvosokkal együttműködésben, csapatmunkában végzik. A gyógyszerészek orvosi beutaló alapján személyes és távgyógyászati konzultációkat tartanak a betegeknek, felmérik az adherencia útjában álló akadályokat, és optimalizálják a gyógyszerhasználatot. A tanulmányban ismertetett „Positive Kidney Health Poject” ezt a meglévő szolgáltatást bővítette ki egy átfogó, strukturált veseegészség-programmal. A programba korai stádiumú krónikus vesebetegeket és olyan betegeket vontak be, akiknél az eGFR éves csökkenése meghaladta a 2 ml/perc/1,73 m²-t. Ezenkívül minden résztvevőnek legalább egy CKD-kockázati tényezővel kellett rendelkeznie a következők közül: 1) magas vérnyomás, a közelmúltban 140/90 Hgmm feletti vérnyomásértékekkel, 2) T2DM, 3) jelenlegi dohányzás, 4) nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) krónikus (>3 hónap) szedése. A beteg körzeti orvosa leszavazhatta a beteg bevonását. Kizárták a HIV-nephropathiában szenvedőket, valamint azokat a rákbetegeket is, akik mellékhatásként vesebetegséget okozó terápiában részesültek, a legalább 4 antihipertenzív medikációra refrakter pácienseket és a szakorvos által kezelt HTN-ben szenvedőket. A kutatók betegoktató és egészségkommunikátor szakemberek bevonásával elkészítettek egy segédanyagot, amely foglalkozott a négy felsorolt CKD-kockázati tényezővel. A programban részt vevő gyógyszerészek továbbképzésben részesültek, és felfrissítették tudásukat a CKD, a HTN, a T2DM kezelésével, valamint a dohányzásról való leszoktatással kapcsolatban. A bevont betegek 1 órás konzultációkon vettek részt (aki akart, a program lezárulta után tovább járhatott), ahol a gyógyszerész áttekintette gyógyszerelésüket, átvett velük egy-egy CKD-kockázati tényezőt tárgyaló fejezetet, felmérték CKD-vel kapcsolatos tudásukat (a beavatkozás előtt és után), elmagyarázták nekik az egészséges veseműködést, a laboratóriumi leletek értelmét, és vizeletalbumin/-kreatinin vizsgálatot rendeltek számukra, amennyiben nem volt ilyen leletük, és személyre szabott életmód-tanácsadásban részesültek, a dohányzók segítséget kaphattak a leszokáshoz.

Eredmények

Húsz, átlagosan 63 éves beteget (55% nő) sikerült bevonni, akik a vizsgálati periódusban összesen 47 konzultációs alkalmon vettek részt. Négy, korábban nem diagnosztizált krónikus vesebeteget fedeztek fel közöttük, és 13 olyat, akinél az elmúlt évben nem végeztek vizeletalbumin/-kreatinin vizsgálatot (9 olyat, akinél korábban még sosem). Négy beteg esetében intenzifikálták az antihipertenzív gyógyszerelést (új gyógyszer vagy nagyobb dózis), 4 cukorbeteg esetében nátriumglükóz-kotranszporter 2 inhibitor (SGLT2i) kezelés indítását javasolták a gyógyszerészek, de 2 beteg orvosa ebbe nem egyezett bele (ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a körzeti orvosok nem voltak megfelelően tájékozottak ezekkel az új szerekkel kapcsolatban). Két beteg dohányzott, a gyógyszerész segítségével mindketten leszoktató kezelésbe kezdtek. Három beteg volt krónikus NSAID-használó, ők tanácsokat kaptak azzal kapcsolatban, hogyan kontrollálhatják fájdalmukat kis kockázatú szerekkel, és mindhárom beteg átváltott ilyen szerre. 65%-ról 95%-ra nőtt azon betegek aránya, akik közepes vagy nagy magabiztosságról számoltak be a vizelettesztek interpretálásával kapcsolatban, és 45%-ról 95%-ra azok aránya, akik helyesen azonosították a GFR jelentését.

Összességében a kutatók megállapítása szerint a vizsgálat sikeres volt, a gyógyszerészek fontos szerepet játszhatnak az átfogó betegoktatásban, a gyógyszeres kezelésben és a CKD kockázati tényezőivel kapcsolatos tanácsadásban. Ezzel tehermentesíthetik a körzeti orvosokat. A CKD kialakulásának és progressziójának korai nyomon követésével és szűrésével kapcsolatos tudatosság növelése az első lépés a betegségmódosító kezelések – például az ACEi/ARB és az SGLT2i – megkezdése előtt álló akadályok elhárításában. Fontos volna a körzeti orvosok továbbképzése is, pl. az új gyógyszerekkel kapcsolatban. A szerzők úgy vélik, hogy a renoprotektív gyógyszerek, így az SGLT2i-k használatának fokozására irányuló stratégiát, amennyiben az SGLT2i használatát javasolja a gyógyszerész, a kollaboratív praxismegállapodás támogatná a legjobban.

dr. Kazai Anita

eredeti:

J Am Pharm Assoc. 2023 Mar-Apr;63(2):681-689.

“Positive Kidney Health”: Implementation and design of a pharmacist-led intervention for patients at risk for development or progression of chronic kidney disease

Amanda Vu, Susanne B Nicholas, Amy D Waterman, Ruth Madievsky, Felicia Cheng, Janet Chon, Jeffery Y Fu, Carol M Mangione, Keith C Norris, O Kenrik Duru