Klinikum

Autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció NMOSD-ben

2023. SZEPTEMBER 15.

Szöveg nagyítása:

-
+

A betegség hátterében leggyakrabban a glialis astrocytákon megtalálható aquaporin 4 elleni antitest (AQP4-IgG) mutatható ki. A betegség kezelésében szteroidok és immunszuppresszív kezelés, többek között azathioprin, cyclophosphamid, mitoxantron, mycophenolat mofetil és methotrexat, valamint monoklonális antitestek, köztük eculizumab, satralizumab, rituximab és inebilizumab, játszanak fontos szerepet. Az NMOSD súlyossága és jelentős életminőség-csökkenéssel járó volta miatt nagy az érdeklődés az egyéb terápiás lehetőségek iránt. Az autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció (autologous hematopoietic stem cell transplantation, AHSCT) során egészséges vérképző őssejtek és előalakok kerülnek intravénás beadásra azzal a céllal, hogy a beteg csontvelőjét mintegy lecseréljék. Az AHSCT a közelmúltban felmerült mint lehetséges terápia a súlyos és agresszív sclerosis multiplex kezelésében, és itt jó eredményeket is mutatott. Konkrétan a neurológiai tünetek javulását és az 5 éves követésnél 93%-os túlélést jelent. A súlyos, terápiarefrakter NMOSD esetében hasonló eredmények egyelőre nem születtek.

Nabizadeh és munkatársai a Journal of Clinical Neuroscience-ben megjelent rendszerező elemzésükben és metaanalízisükben a rendelkezésre álló adatok alapján próbálták meghatározni az AHSCT terápiás hatását, előnyeit és mellékhatásait az NMOSD-betegek kezelésében. A PubMed, Scopus, Web of Science és a Google Scholar adatbázisait felhasználva válogatták ki a releváns tanulmányokat. Ezt követően a következő adatok elemzését végezték el: a tanulmányok releváns jellemzői, a betegek átlagéletkora, a betegek neme, a betegség időtartama, az AQP4-IgG-státusz, a kezelési intenzitás, az EDSS-pontszám AHSCT előtt és után, a követés időtartama, a progressziómentes túlélés (PFS), a relapszusmentes túlélés (RFS), a kezelést követő klinikai jellemzők és a kezelés szövődményei. 

A végső analízisben kilenc vizsgálat szerepelt összesen 39 beteggel. A vizsgálatok közül hat esettanulmány, két kohorszvizsgálat és egy klinikai vizsgálat szerepelt. A betegek közül 29 beteg AQP4-IgG-pozitív, öt negatív volt, öt betegnél pedig az antiteststátusz ismeretlen volt, 23 beteg nő és 16 beteg férfi volt. A betegség átlagos időtartama 108 hónap, az átlagos EDSS-pontszám az őssejt-transzplantáció előtt 5,3 volt. Az EDSS-pontszámban észlelt átlagos különbség –0,8 volt a transzplantáció előtti állapotot a kezelés utáni állapothoz viszonyítva. A PFS 69%, míg az RFS 53% volt. A betegek közül LETM 14 esetben volt jelen, a tünetek között paraparesis, cerebellaris ataxia, paraplegia vizelet- és székletinkontinenciával és végtagokat és törzset érintő radicularis fájdalom fordult még elő. Az AHSCT-t követően a radiológiai kép javulást, stabilitást és progressziót egyaránt mutatott, mely az EDSS-pontszám változásairól is elmondható, a betegek közül 29 betegnél (74%) jelentkezett javulás az EDSS-pontszámban vagy nem volt kimutatható progresszió a követés során. Az SM-es betegekhez képest ezek az adatok NMOSD-ben nagyobb EDSS-csökkenést, de kisebb PFS-RFS-t mutatnak. A szövődmények között lázas neutropenia, húgyúti fertőzés, felső légúti fertőzések, lokalizált zoster és influenza szerepeltek. A betegek közül egy beteg az AHSCT-t követően a betegség progressziója következtében meghalt. A betegek körében szekunder malignitás nem jelentkezett, néhány betegnél hypophosphataemia, hypokalcaemia, hányinger-hányás, hypokalaemia, ortosztatikus hipotenzió, magas vérnyomás, hyperglykaemia és hasmenés, valamint három beteg esetében szekunder autoimmun betegség (myasthenia gravis, hyperthyreosis és thyreoiditis) jelentkezett.

A fenti rendszerező elemzés alapján a szerzők szerint az AHSCT alternatív terápiás lehetőséget jelenthet azokban a súlyos NMOSD-s esetekben, melyek nem reagálnak a hagyományos immunterápiákra. További vizsgálatok során célszerű lenne tisztázni azt, hogy milyen betegtulajdonságoknál várható javulás a terápia esetén.

 

Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:

Naser Moghadasi A. The importance of autologous hematopoietic stem cell transplantation in severe cases of neuromyelitis optica spectrum disorder. J Clin Neurosci. 2023;115:166. doi:10.1016/j.jocn.2023.05.020

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Klinikum

Problémák a Pfizer Covid-19 elleni vakcina vizsgálataiban

Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.

Kapcsolódó anyagok

Idegtudományok

In memoriam Dr. Hegedűs Katalin

Hatalmas veszteség érte a magyar neurológus és neuropathologus társadalmat. Életének 72. évében meghalt Dr. Hegedűs Katalin Professzornő, a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának nyugalmazott egyetemi tanára, a hazai neurológia és neuropathologia kimagasló szaktekintélye.

COVID-19

Coronavirusok és CNS-betegségek

A respiratorikus vírusok közül jónéhány neuroinvazív képességgel is bír, és a központi idegrendszerben (CNS) szaporodva a direkt sejtkárosító hatás mellett az arra fogékonyakban autoimmun folyamatokat indíthat be. Mivel jelenleg a neurológiai betegségek nagy része ismeretlen etiológiájú, érdemes megfontolni az opportunisztikus respiratorikus kórokozók szerepét ezek kialakulásában, exacerbációjában.

Idegtudományok

Neurológiai tünetek és emelkedett kórházi mortalitás Covid-19-ben

Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.

Idegtudományok

Humán agyi organoidok

A Nature-ben megjelent eredmények azért jelentősek, mert először sikerült létrehozni reprodukálható, a humán cortex-szel konzekvensen megegyező sejttípusokat ugyanolyan struktúrában tartalmazó mini-agyakat. Az eredmény nyomán meg fog újulni a neuropszichiátriai betegségek és az idegrendszerre ható szerek kutatásának módszertana.

Idegtudományok

Új eredmények a neuroimmunológia területéről

Bár még gyerekcipőben jár az ideg- és az immunrendszer közötti kapcsolatok feltárása, a neuroimmunológia az elmúlt pár évben nemcsak a mikroglia-, T- és makrofágsejtek agyi szerepét, valamint az agy saját limfatikus rendszerét kezdi megismerni, de azokról az útvonalakról is kezd lehullani a lepel, amelyek révén a pozitív érzelmek lassítják a tumornövekedést vagy a negatív érzelmek pszichoszomatikus betegségeket okoznak.