A szív új tudománya
2023. FEBRUÁR 18.
2023. FEBRUÁR 18.
Szöveg nagyítása:
Semmi nem mutatja meg olyan szemléletesen, hogy milyen tökéletes konstrukció a szív, mint az, hogy még mindig messze vagyunk a kifogástalanul működő mesterséges szív megalkotásától. De történnek reményre okot adó próbálkozások, írja Sian E. Harding, a londoni Imperial College cardiovascularis tudománnyal és cardialis regenerációval foglalkozó központjának vezetője. A kiváló gép – A szív új tudománya címmel megjelent könyvből annak kiadója, az MIT Press közölt honlapján részleteket.
Mint Harding bemutatja, a műszív történetét egyszerre jellemzi ragyogó innováció és folyamatos klinikai kudarc. 1962-ben John F. Kennedy kihívást intézett a tudományos közösséghez, hogy az évtized végére ember jusson a Holdra, és biztonságban vissza is térjen a Földre. 1964-ben Michael DeBakey amerikai szív- és érrendszeri sebész Lyndon B. Johnson elnököt győzte meg, hogy finanszírozza az önálló műszív kifejlesztésére irányuló programot, amivel versenyfutást indított el, hogy a műszív még a Holdra szállás előtt elkészüljön. 1969-ben látszólag mindkét célt sikerült elérni: mindössze három hónappal az Apollo-11 indítása előtt a Texasi Szívintézet beültette az első műszívet. Míg azonban a holdra szállásnak köszönhetően létrejött a Space Shuttle, a Marsjáró és a Nemzetközi Űrállomás, addig a megbízható, készen kapható műszív még mindig elérhetetlen.
Kezdetben a mesterséges szívet úgy szerették volna megtervezni, hogy az a beteg egész életén át helyettesíthesse a meghibásodott szervet, folytatja történeti bemutatását Harding. Ez magasra tette a lécet, mivel az első dizájnban külső kompresszor szerepelt, ami a bőrön keresztül a páciens testébe vezetett légvezetékkel volt ellátva. Sűrített levegő fújta fel és eresztette le a zsákokat, amelyek összecsukódva és kitágulva az őket körülvevő zsákból szorították ki a levegőt. Bár hasznos volt, hogy a kompresszort a testen kívül helyezték el, mivel így a leginkább kopásérzékeny mechanikus alkatrészeket könnyen ki lehetett cserélni, a berendezés, amit együtt kellett szállítani a beteggel, igencsak méretes volt.
A műszív története a szívátültetés történetével is összefonódik, árnyalja a képet a kardiológus szerző. Az 1960-as évek elején még ez is csak egy reményteli álom volt, de 1967-ben Christiaan Barnard dél-afrikai szívsebész elvégezte az első sikeres szívtranszplantációt. Így a mesterséges szívvel kapcsolatos cél megváltozott: már nem azt remélték tőle, hogy a beteg egész további életét lehetővé tegye, hanem hogy életben tartsa addig, amíg sikerül transzplantációs donort találni. Mint a kísérleti terápiáknál általában, az első műszívbeültetést is egy olyan betegnél végezték el, akinél már elfogytak a lehetőségek. A 47 éves férfi azért kapta a műszívet, mert hatalmas balkamra-aneurysmája elvékonyította a szívfalát és felduzzasztotta a szívét. A férfit eredetileg szív-tüdőgéppel támogatták, ami a szívet megkerülve áramlásban tartotta a vért a szervezetben; mivel azonban a szíve túl gyenge volt, nem lehetett őt leválasztani a gépről. Nagyon nagy szüksége volt transzplantációra. Denton Cooley, DeBakey munkatársa felajánlotta neki a kísérleti műszívet, és ő elfogadta. Az új eszközzel 64 órán át stabilan tartották, majd mivel megfelelő donorszívet találtak, azt beültették, azonban a beteg szepszis következtében – és mivel az eszköz megrongálta a vörösvértesteket és a vesét – 32 órával később elhunyt.
A fertőzések és a szepszis azóta is minden olyan eszköz esetében folyamatos kihívást jelentenek, amelynél egy vezetéknek át kell haladnia a bőrön. A vért mozgató eszközök megváltoztatják annak összetételét, és az idegen felületek vérrögképződést és stroke-ot okoznak. Az első Jarvik-szívet, a következő iterációk egyikét öt betegbe ültették be, és egyikőjük 620 napig élt. Két betegnél azonban súlyos stroke lépett fel, és végül mindannyian vagy szepszisben vagy vérrögképződés miatt haltak meg.
A szívátültetés is nehezen indult. Barnard első betege mindössze 18 nap után meghalt, mivel az immunszuppresszánsok ekkor még nem voltak elég kifinomultak. A ciklosporin kifejlesztése az 1980-as évek elején hozott forradalmi változást: drámaian javította a szívátültetés sikerét. Mivel azóta 3-4 nagyságrenddel többen várnak szívátültetésre, mint amennyi donorszív rendelkezésre áll, tovább folynak a műszívvel és az egyéb, várakozási időt áthidaló megoldásokkal kapcsolatos próbálkozások. 2022-ben emberbe ültették az első genetikailag módosított disznószívet, és sokat javult a műszív-technológia is: a felhasznált anyagok biokompatibilisebbek, jobb a billentyűdizájn és hatékonyabb a véráramlás kezelése. Jack Copeland és munkatársainak tanulmánya szerint a műszíves betegek 80 százaléka több mint egy évig, néhányan 6 évig is élnek. A leghosszabb idő, amíg egy beteget műszívvel támogattak a transzplantációig, 1373 nap volt. A súlyos fertőzéses szövődmények azonban még mindig gyakoriak, és a műszív mint teljes célterápia (nem a transzplantációig tartó áthidaló kezelés) még mindig távoli álom.
A beteg szív teljes pótlása helyett a véráramlás támogatásával is próbálkoznak. A pumpával történő mechanikus kamrai keringéstámogatás (ventricular assist device, VAD) a szív kamrájából viszi ki a vért, és nagy nyomással az aortába juttatja. Ez hozzáadódik a szívből kilépő vérhez, és növeli a tényleges szívteljesítményt. A VAD egy másik problémát is megoldott, amivel a műszívet tervező mérnökök szembesültek: azt, hogy hogyan hozható egyensúlyba a jobb és a bal szívfél véráramlása. A nagyvérkörben keringő vér mennyiségének ugyanis nagyon közel kell lennie a kisvérkörben keringő vér mennyiségéhez. Napi 100 ezer szívverésnél még egy teáskanálnyi különbség is 500 liter rossz helyen lévő vért jelentene. A szív komplex biológiai mechanizmusokat fejlesztett ki, hogy ez ne történhessen meg, de a mérnököknek hatalmas csatát kellett vívniuk, amikor ugyanezt visszacsatolási rendszerekkel próbálták elérni. A VAD-ok esetében a jobb, illetve általában a bal kamra önállóan támogatható, így ez a probléma megszűnik.
A bal kamrai mechanikus keringéstámogató eszközök (LVAD) forradalmi változást hoztak a végstádiumú szívelégtelenség ellátásában. Mára világszerte több mint 15 ezer LVAD-ot ültettek be, és a végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek harmadát LVAD támogatja. A szándék általában a transzplantációig tartó áthidaló kezelés, de a donorszívek hiánya miatt a betegek gyakran évekig LVAD-támogatáson maradnak. A hétéves túlélés több mint 50 százalékos, és néhány beteg már 13 éve él ilyen eszközzel. Az egyik áttörést jelentő ötlet az volt, hogy felhagytak a pulzáló szív utánzásával, és állandó véráramoltatásra tértek át. A forgó lapátok (impellerek) folyamatos mozgásban tartják a vért, így a betegnek nincs pulzusa. A külső akkumulátorok még mindig kellemetlenséget és fertőzésforrást jelentenek, de folyamatban van olyan rendszerek fejlesztése, amelyek indukcióra alapozva, transcutan biztosítják az energiát.
A teljes mértékben beültethető műszív fejlesztése is folytatódik. A legnagyobb akadályt éppen a szív teljes energiaigényét kielégítő transcutan egységek kifejlesztése jelenti. A műszívre vonatkozó elvárás szerint percenként nyolc liter vért kell pumpálnia 110 Hgmm vérnyomás mellett. Hogy ez milyen energiaigényes, azt a következő érdekes adat is bizonyítja: szívünk működéséhez naponta a testsúlyunk felét meghaladó mennyiségű adenozin-trifoszfát, ATP szükséges.
Sian E. Harding reményei szerint a megoldás viszonylag közel van, azonban, mint írja, az évek során elszenvedett számos kudarc alázatot és tiszteletet váltott ki a tudósokból a szív természetes mérnöki munkája iránt.
Szemlézte:
Kazai Anita dr.
Eredeti közlemény:
és
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.
Az Európa Tanács által kezdeményezett Európai Donációs Nap első alkalommal 1996-ban, Genfben került megrendezésre. 2005-ben a WHO világnappá nyilvánította október második szombatját.
Hírvilág
A szív eredetű hirtelen halálozás és a kokainfogyasztás között talált összefüggést egy új spanyol tanulmány.
A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek destrukciójához vezető krónikus autoimmun betegség. Kialakulásában genetikai és környezeti faktorok együttesen vesznek részt. A genetikai meghatározottság körülbelül 50%-áért bizonyos HLA-DRB1 szekvenciák, az úgynevezett shared epitópok (SE) felelősek.
Gondolat
Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás