A cukoripar érdekei
2017. FEBRUÁR 21.
2017. FEBRUÁR 21.
Szöveg nagyítása:
Három tanulmány megállapítása szerint a cukoripar és az üdítőital-gyártók manipulálhatják a tudományos kutatást, hogy saját üzleti érdekeiknek megfelelő eredmények szülessenek, így többszörösen is felelősek lehetnek az elhízás, a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek járványszerű terjedéséért. A rossz gyakorlat mértékét és formáját az Annals of Internal Medicine és a JAMA Internal Medicine egy-egy tanulmánya elemzi, míg az American Journal of Preventive Medicine cikke azt mutatja be, hogy az üdítőital-gyártók többek között nemzeti egészségügyi szervezetek támogatásával is akadályozhatják a számukra kedvezőtlen törvények kialakítását. „A cukoripar megtanulhatta a leckét a dohánygyártóktól: ha meg akarod akadályozni, hogy a terméked egészségre káros voltát bizonyító tudományos vizsgálatok alapján a termék forgalmazását korlátozó szabályok szülessenek, kreálj bizonytalanságot és hitesd el, hogy a nyilvánvaló tények ellentmondásosak”, írja (1) a New Scientistben David Miller, az angliai University of Bath professzora. Dean Schillinger és munkatársai 60 vizsgálatot elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a cukoripar tudományos ellentmondásokat kreálva akarja elterelni a figyelmet az üdítőitalok, valamint az elhízás és a diabetes kialakulása közötti kapcsolatról (2). A kutatók a PubMed adatbázisában kerestek olyan cikkeket, amelyek 2001 januárja és 2016 júliusa között jelentek meg, és a cukorral ízesített üdítők elhízásra és diabéteszre gyakorolt hatását elemezték; azokat a tanulmányokat, amelyeket az üdítőital-gyártók versenytársai finanszíroztak (ásványvíz- és tejtermék-ipar), kizárták az elemzésből. Összesen 60 tanulmány került be a végső analízisbe (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény), és mint kiderült, a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabétesz között. Valamennyi negatív eredménnyel (=nincs összefüggés) zárult tanulmány (n=26; 100%) finanszírozásában részt vettek az üdítőital-gyártók, míg a pozitív eredményű tanulmányok (n=34) közül csak egy esetében szerepelt szponzorként a cukoripar (n=1; 2,9%). Mint Schillinger és munkatársai megjegyzik, egy évtizede már született egy áttekintő közlemény, ami megállapította, hogy a táplálkozással kapcsolatos vizsgálatok általában részrehajlóak a szponzor termékei iránt (3), azonban az ő tanulmányuk az első, ami olyan experimentális vizsgálatok eredményét tekinti át, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy feltárják a cukros üdítők fogyasztásának metabolikus következményeit. A már idézett David Miller – aki tavaly Impact of Market Forces on Addictive Substances and Behaviours címmel könyvet is írt arról, hogyan használja a tudományt lobbizásra az alkohol-, dohány- és cukoripar – hozzáteszi: bevett módszer, hogy az ipar látszólag független tudományos szervezeteket finanszíroz, ezek a szervezetek pedig az ipar érdekeinek megfelelően befolyásolják a törvényhozást. Az American Journal of Preventive Medicine tanulmánya (4) megállapítja: 2011 és 2015 között a két legnagyobb üdítőital-gyártó legalább 96 nemzeti egészségügyi szervezetet támogatott, amelyek cserébe akadályozták az üdítőital-fogyasztás csökkentését célzó szabályozás bevezetését (a Boston University kutatói 28 olyan adózással és hirdetés-korlátozással kapcsolatos törvénytervezetet azonosítottak, amelyet az üdítőital-gyártók lobbistái lehetetlenítettek el). Abszurd módon olyan szervezetek is elfogadtak pénzt az üdítőital-gyártóktól, amelyek kimondott célja kifejezetten a cukorbetegség elleni küzdelem, így pl. az amerikai diabétesz egyesület (American Diabetes Association) vagy a cukorbetegség fiatalkori megjelenését kutató alapítvány (Juvenile Diabetes Research Foundation). 2015 végéig a dietetikusok és a gyermekgyógyászok akadémiája (Academy of Nutrition and Dietetics, illetve American Academy of Pediatrics) is szerződésben állt az több üdítőital-gyártó céggel. A cukoripar nemcsak az elhízás- és diabetes kialakulásában betöltött szerepét akarja torzítani (a becslések szerint az USÁ-ban az üdítőital-fogyasztás az 1977 és 2007 között kialakult súlyfelesleg ötödéért felelős), de olyan tanulmányok megjelenését is támogatja, amelyek a kardiovaszkuláris megbetegedések számának növekedését eredményezik, állapítja meg JAMA Internal Medicine cikke. Cristin Kearns és munkatársai esettanulmánya (5) az 1960-as és 1970-es években keletkezett ipari dokumentumok alapján bemutatja, hogy a cukoripar olyan kutatási programot finanszírozott, ami sikeresen vonta kétségbe a finomított kristálycukor fogyasztásának egészségre káros voltát, és azt sulykolta a szakemberek és a lakosság fejébe, hogy a zsírfogyasztás a felelős a kardiovaszkuláris megbetegedésekért. Az esettanulmány leírja, hogy a kardiovaszkuláris mortalitás 1950-es évekbeli növekedése miatt az USÁ-ban számos vizsgálat indult a kóroki tényezők felderítése érdekében – vizsgálták többek között a koleszterin, a fitoszterolok, a kalóriafelesleg, az aminosavak, a zsírok, a szénhidrátok, a vitaminok és az ásványi anyagok szerepét. Az 1960-as évekre két hipotézis látott napvilágot: John Yudkin elsődleges kóroki tényezőként a hozzáadott cukrokat azonosította, míg Ancel Keys szerint a kardiovaszkuláris megbetegedésekért a zsírfogyasztás tehető felelőssé. A cukorgyártók szövetsége (Sugar Association) ekkor úgy döntött, elhiteti az emberekkel, hogy az első magyarázat téves, és a második magyarázat az igaz. Egy konferenciájukon még azt is bejelentették, hogy ha a lakosság „az egészségi állapotának javítása érdekében” kalóriafogyasztásának 20%-át zsír helyett cukorral fedezné, az egyharmaddal növelhetné a cukorfogyasztást. A következő években mai árfolyamon 5,3 millió dollárt költöttek arra, hogy megtanítsák: „a cukor tartja az emberi lényeket életben” és „a cukor teszi lehetővé, hogy megküzdjünk mindennapi problémáinkkal”. A Sugar Association kutatási igazgatója, John Hickson 1964-ben kezdte meg a támadást Yudkin „cukorral kapcsolatos negatív attitűdje” ellen, és felkérte a Harvard Egyetem közegészségügyi-táplálkozástani tanszékének két munkatársát (Mark Hegsted és Robert McGandy), hogy a tanszékvezető Fredrick Stare felügyeletével írjanak egy áttekintő közleményt a szénhidrát- és koleszterin-metabolizmusról, és különösen azokról a tanulmányokról, amelyek a cukor ártalmairól szólnak, összesen 6500 dollár díjazásért (mai áron 48 900 dollár). A levelezés tanúsága szerint a szemlézendő tanulmányokat Hickson válogatta, és a tudósok tisztában voltak az elvárásokkal. Mint Hegsted írta: “Világos számunkra, hogy speciális érdekek fűzik önöket a szénhidrátokhoz, és igyekszünk az igényeiknek, amennyire tőlünk telik, megfelelni.” A megjelenés előtt a tanulmányt a cukoripar emberei ellenőrizték, és megállapították, hogy pontosan ezt várták el a tudósoktól. Az áttekintő közlemény (6) a New England Journal of Medicine-ben jelent meg két részben, Dietary Fats, Carbohydrates and Atherosclerotic Disease címmel; a cukoripari szponzorációt nem tüntették fel. Az írás a Sugar Association által veszélyesnek tartott tanulmányokat rossz minőségűnek nyilvánította, kijelentette, hogy a kardiovaszkuláris betegségek egyetlen biomarkere a szérumkoleszterin-szint, és megállapította: „Nem kétséges, hogy a kardiovaszkuláris betegségek megelőzése érdekében egyetlen diétás intervencióra van szükség, a koleszterinfogyasztás csökkentésére.” Mint Kearns és munkatársai megállapítják esettanulmányuk végén, e NEJM-cikk hatása messzire nyúlik, és szerepe van abban, hogy még ma sem általános, hogy a hozzáadott cukortartalom kardiovaszkuláris kockázatot növelő hatását idézzék a szakemberek. A NEJM-közlemény után a cukoripar egyéb krónikus betegségekkel kapcsolatban is „tudatformálásba” kezdett, így rendelt áttekintő tanulmányt pl. azzal kapcsolatban is, hogy nem a cukorfogyasztás tehető felelőssé a fogszuvasodásért (Kearns és munkatársai: Sugar industry influence on the scientific agenda of the National Institute of Dental Research’s 1971 National Caries Program: a historical analysis of internal documents. PLoS Med. 2015;12(3):e1001798). A szponzorált áttekintő tanulmány - Sugar in the Diet of Man – az FDA cukorral kapcsolatos véleményét is befolyásolta. Kazai Anita dr. eLitMed.hu 2017. január 20. Irodalomjegyzék 1) Don’t let sugary science skew the battle to regulate junk food – New Scientist 2) Schillinger D, Tran J, Mangurian C, Kearns C. Do Sugar-Sweetened Beverages Cause Obesity and Diabetes? Industry and the Manufacture of Scientific Controversy. Ann Intern Med. 2016;165:895-897. doi: 10.7326/L16-0534 3) Lesser és munkatársai: Relationship between funding source and conclusion among nutrition-related scientific articles. PLoS Med. 2007;4:e5 4) Daniel Aaron és Michael Siegel: Sponsorship of National Health Organizations by Two Major Soda Companies Am J Prev Med. 2017 Jan;52(1):20-30. doi: 10.1016/j.amepre.2016.08.010. Epub 2016 Oct 10. 5) Kearns CE, Schmidt LA, Glantz SA. Sugar Industry and Coronary Heart Disease ResearchA Historical Analysis of Internal Industry Documents. JAMA Intern Med. 2016;176(11):1680-1685. doi:10.1001/jamainternmed.2016.5394 6) Dietary Fats, Carbohydrates and Atherosclerotic Vascular Disease Robert B. McGandy, M.D., D. M. Hegsted, Ph.D., and F. J. Stare, M.D. N Engl J Med 1967; 277:242-247August 3, 1967DOI: 10.1056/NEJM196708032770505
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.
Klinikum
A túlsúly problémája mára népbetegséggé nőtt ki magát: akár orvosként, akár betegként (vagy esetleg mindkét oldalról) szembesülünk az elhízás egészségromboló hatásaival, a kérdéskör nem hagyhat közömbösen bennünket.
Hírvilág
Mary Shelley alkotása felvetette a modern bioetika alapkérdéseit.
A rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek esetében már az 1950-es években leírták az érelmeszesedésre való fokozott hajlamot és az ehhez társuló magas szív- és érrendszeri halálozást. Miközben az átlagpopuláció halálozási adatai az utóbbi fél évszázadban jelentősen javultak, az RA-ban mért cardiovascularis (CV) mortalitási mutatók érdemben nem változtak.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás