Köztudott, hogy a mentális problémák, a szorongás, a depresszió, a pánik mára népbetegségek lettek. Magyarországon is évek óta kongatják a vészharangokat a kérdésben, hathatós lépések azonban eleddig nem történtek.

A Magyar Pszichiátriai Társaság átfogó tanulmányt készített a major depresszió terheiről. Az adatok szerint hazánkban a felnőtt lakosság 15 százaléka küzd ezzel a súlyos problémával. Éves szinten közel 700 ezer honfitársunk küzd depresszióval. Ezek a diagnosztizált esetek, a magas látencia miatt a valós szám akár ennek többszöröse is lehet. A depresszió sok esetben komolyabb életminőség-romlást eredményez, mint néhány súlyos krónikus testi betegség. Nagy gazdasági teherrel jár mind egyéni, mind össztársadalmi szinten. Az unipoláris major depresszió 2010-ben a világon a harmadik leggyakoribb oka volt az egészségben megélhető életévek elvesztésének.

A mentális egészséget érintő kórképek napjainkban a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelősek. Az MPT számításai szerint „csak” a major depresszió okozta teljes gazdasági teher évente több mint 362 milliárd forint, amiből a direkt költségek 28,5 milliárdot tesznek ki. A legnagyobb indirekt teher a betegek munkanapkiesése és produktivitáscsökkenése. A depressziós betegek háziorvosi ellátása évente közel 800 millió forintos kiadást generál. A járóbeteg-szakellátásban megjelenő páciensek száma évente 360 ezer főre tehető, ami 1,9 milliárd forintos finanszírozási költséget jelent. A major depressziós betegek fekvőbeteg-ellátására fordított éves összeg közel 300 millió forint. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2019. évi adatai alapján ambuláns pszichoterápiára az állam csupán 650 millió forintot költött. Ez az összes mentális beteg államilag finanszírozott ellátásának összege.

A depresszió gyakran nem önmagában, hanem társbetegségekkel jelentkezik. Ilyenek a szorongásos betegségek, a szív-koszorúér betegség, a szívinfarktus, a stroke, a daganatos megbetegedések, a Parkinson-kór, valamint a cukorbetegség. A major depresszió több mint kétszeresére növeli például a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Egy ilyen beteg esetén egy év alatt átlagosan 41,6 kiesett munkanappal, és további 76,8 csökkent hatékonyságú munkanappal kalkulálhatunk. Vagyis az érintett az év 12 hónapjából mindössze 8 hónapban képes teljes értékű munkát végezni. A táppénzkiadásokat összehasonlítva más betegségcsoportokkal (szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri betegségek) a depresszió miatti táppénzkiadás volt a legmagasabb, évi 52,762 milliárd forint.

Nemzetközi és hazai kutatások alapján az öngyilkosságot elkövetők vagy megkísérlők 65–87 százaléka (nem kezelt) depresszióban szenved. A kezeletlen major depressziós betegek 15–19 százaléka követ el öngyilkosságot. Ezzel szemben a sikeresen kezelt depressziós betegeknél ez csupán ennek tizede.

„A depresszióval küzdők közel fele nem fordul szakemberhez. Gyakori eset, hogy a munkahelyükön titkolják a betegségüket. A nagy lelki terhelésnek kitett munkahelyeken, mint az egészségügy, a katonaság, a rendőrség, a szociális, az oktatási intézmények, csak elszórtan foglalkoznak ezzel. Ritka az intézmény által működtetett prevenció, vagy segítő tréningek, alkalmazott szinten pszichológus tréner, és nemigen használnak külső segítséget sem” – mondja dr. Lehoczky Pál pszichiáter, az MPT korábbi főtitkára. „A munka és a munkahely feladatok, megbízások, tevékenységek, szolgálatok ellátásának helye. Ez a viszony határozza meg, hogy a munkahely önmegvalósítást, kiteljesedést, sikereket jelentő terep, vagy személyiség-, egészségromboló, megbetegítő közeg. Mivel a munkaadók jelentős része kevéssé figyel a dolgozók mentális épségének védelmére, így főként a munkavállalón múlik, hogy melyik lehetőség valósul meg. Ő a munkaválasztással teheti meg, hogy személyiségének, beállítottságának megfelelő közeget vállaljon, amit szívesen, jó érzéssel végez. Fontosak a munkavégzés „soft” jellemzői, a kreativitás, produktivitás, rugalmas időbeosztás. Ezeket gyakran nem mérlegelhetik a munkavállalók, mert szorítja őket a megélhetés kényszere. Meghatározó a munkahely kialakítása, a munka szervezésének, körülményeinek kialakítása is. Tapasztalataim szerint a munkaadók a hatékonyságot, gazdaságosságot tekintik elsődlegesnek. A munkavállalók egészségi állapotát befolyásoló tényezők közül csak a szigorúan előírt dolgokat tartják be. Sajnos a lelki működés zavarai ma még mindig sokkal kevésbé elfogadottak, mint a testi panaszok. Egy infarktuson átesett, gyógyszert szedő dolgozót jobban megértenek és támogatnak, mint egy depresszióval kezelt munkatársat. A munkából kiesők között még mindig első helyen vannak a szív- és érrendszeri betegségek, de közvetlenül mögöttük vannak a depressziós és szorongásos zavarok, így a megelőzés, ellátás, rehabilitáció megoldása népgazdasági érdek is. Ebben a rendszerben a munkahelyeknek, illetve a munkahelyi struktúrában a támogatott munkahelyek kialakításának, a munkahelyi rehabilitációnak jelentős szerepe lehetne, melyre Magyarországon nemigen fordítanak figyelmet” – fogalmazott Lehoczky Pál.

Kun J. Viktória