Habár évtizedek óta próbálják a depressziót az agyi biokémia rendellenességeivel, ezen belül az ingerületátvivő molekulák és különösen a szerotonin csökkent szintjével magyarázni, és az antidepresszáns gyógyszerek használata is ezen az elképzelésen alapul, ma már bizonyos, hogy téves a depresszió szerotoninelmélete. A csökkent szerotoninszint és a depresszió közötti kapcsolatot először az 1960-as években vetették fel, és az elmélet széles publicitást kapott az 1990-es évektől kezdve, amikor is a gyógyszergyártók elkezdték árulni a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat (SSRI). Habár a szerotoninelméletet a közelmúltban többen megkérdőjelezték, az továbbra is befolyásos maradt, a tankönyvek támogatólag írnak róla, és számos kutatást alapoznak rá napjainkban is. A felmérések szerint a lakosság 80%-a úgy képzeli, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a depressziót kémiai egyensúlyzavar okozza, és a körzeti orvosok zöme is készpénznek veszi a depresszió szerotoninelméletét. Bár az elmélet igen befolyásos, eddig nem készült olyan átfogó tanulmány, ami összefoglalta volna a témához kapcsolódó összes releváns bizonyítékot. A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe. A kutatók hat olyan tudományos kutatási területet azonosítottak, ami releváns lehet a depresszió szerotoninelméletének bizonyításában: 1. Alacsonyabb-e a szerotonin és metabolitjainak a szintje depresszióban szenvedők testfolyadékjaiban? 2. Módosult-e a szerotoninreceptorok mennyisége vagy minősége a depresszióban szenvedőknél? 3. Nagyobb-e a szerotonin szinaptikus koncentrációját csökkentő szerotonintranszporter (SERT) szintje vagy aktivitása a depresszióban szenvedőknél? 4. Képes-e depressziót kiváltani a rendelkezésre álló szerotonin szintjét csökkentő triptofándepléció? 5. Több-e vagy aktívabb-e a SERT-gén a depresszióban szenvedőknél? 6. Van-e interakció a SERT-gén és a stressz között depresszióban? Összesen 17 témába vágó szisztematikus áttekintést és metaanalízist lehetett bevonni a vizsgálatba. Ezek zöme (11/17) a minőségi értékelést nyújtó kritériumok kevesebb mint felének tett eleget, és csak 31%-uk elemezte megfelelően a torzítás kockázatát. Az átfogó áttekintés elvégzése után a kutatók a következő eredményt kapták a hat releváns kérdéssel kapcsolatban: 1. Nincs összefüggés a szerotoninszint és a depresszió között, habár van összefüggés a szerotoninszint és az antidepresszáns-használat között: az antidepresszánsok, ahelyett, hogy növelnék, valójában csökkentik a szerotoninszintet. 2. A legtöbb tanulmány szerint nincs összefüggés a szerotoninreceptorok mennyisége vagy aktivitása és a depresszió között, habár némelyik szerint a depressziósok esetében a szerotoninreceptorok kevésbé aktívak (azaz nagyobb szerotoninszintet biztosítanak). Azonban ez utóbbi vizsgálatok rossz minőségűek voltak, és nem tettek különbséget az antidepresszánst szedők és nem szedők között. 3. A szerotonintranszportert vizsgáló tanulmányok inkonzisztens eredményt adtak, némelyik alacsonyabb SERT-kötődést mutatott ki a depressziósoknál (ami nagyobb szerotoninszintet eredményez), azonban ezek a tanulmányok is rossz minőségűek voltak, és eltúlozták a vizsgálatba bevont személyek számát (p-hacking). 4. Valamennyi újabb és jó minőségű tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nincs összefüggés a triptofándepléció és a hangulat között. 5. A több száz genetikai vizsgálatot összegző áttekintések szerint nincs összefüggés a SERT-gén és a depresszió között. 6. Bár egy korai hipotézis szerint elképzelhető, hogy egyes SERT-gén-változatok stressz esetén depressziót okoznak, kiderült, hogy ez az elképzelés sem támasztható alá bizonyítékokkal. Összefoglalójukban a kutatók megállapítják: nincs arra bizonyíték, hogy a depresszió összefüggne az alacsony szerotoninszinttel vagy -aktivitással. Az ennek ellenére elterjedt hiedelem, miszerint kémiai egyensúlyzavar áll a depresszió hátterében, káros irányba befolyásolja, ahogy az emberek saját hangulati életükről gondolkodnak, és megakadályozza, hogy valódi, pszichoterápiás segítséget vegyenek igénybe. A szerotoninhipotézis befolyásolja az antidepresszánst szedők azzal kapcsolatos döntését is, hogy abbahagyják-e a gyógyszeres kezelést (attól félnek, hogy ha abbahagyják, még jobban felborul a szerotonin-egyensúlyuk), ami akár élethosszig tartó gyógyszerfüggőséghez és káros mellékhatásokhoz (testsúlygyarapodás, elszürkült érzelmi élet, szexuális problémák stb.) vezethet. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: