A járvány két évében 37 ezerrel többen haltak meg, mint az azt megelőző években- megjelentek az első konkrét adatok az elmúlt több mint két év olyan áldozatairól, akik a Covid okozta fertőzés mellett az egészségügyben kialakult súlyos állapot miatt veszítették életüket. A halaszthatónak ítélt beavatkozásokra, szűrővizsgálatokra várók, a krónikus betegek nemcsak orvosukhoz nem jutottak el, de még telefonon sem kaphattak segítséget. Leginkább a szív- és érrendszeri, a daganatos, a stroke, az ortopédiai és mentális betegeket érintette megrázóan. A járványhelyzet következményei viszont talán leginkább azzal szembesítenek minket drámai módon, hogy mennyire rossz a magyar lakosság egészségi állapota. Minden adat, statisztika és elemzés előtt talán elgondolkodtató az a két mondat, amit Jaksity György közgazdász mondott a Budapesti Corvinus Egyetemen. „Egészségügyi mutatóink elszomorítóak, és közben ész nélkül és teljesen eredménytelenül próbáljuk növelni a születések számát. Érzéketlenül nyugszunk bele, hogy évente 130 ezer honfitársunk többnyire súlyos, nem megfelelően kezelt betegségek által megkínozva végzi életét, miközben 20-30 ezer halála megelőzhető, illetve elkerülhető lenne.” Vagyis egy gazdasági szakember ismeri és abszolút prioritásként említi ezt a társadalmi problémát. Azt a problémát, amit egy ilyen krízishelyzet drámaian megmutatott. „Jól ismert, hogy a magasabb életkor, a krónikus betegségek, az egészségkárosító életmód, mint a dohányzás, vagy az elhízáshoz vezető egészségtelen étkezés, testmozgás hiánya növelik a halálozás esélyét. Ezek nem külön-külön, hanem rendszerint együttesen, egymás hatását felerősítve vezetnek halálhoz. A V4-ekhez képest magasabb magyar halálozási arány már évekkel a Covid-19-járvány előtt azt jelezte, hogy az ilyen tényezők súlya nálunk sokkal jelentősebb. Így érthető, hogy a járvány idején a halálokok között kisebb szerepet játszott a vírusfertőzés Magyarországon, mint a többi V4-országban, hiszen a halálhoz vezető tényezők már „alapból” gyakoribbak voltak hazánkban. Mivel a többlethalálozás a várhatóhoz viszonyított növekedés, nálunk 2020–21-ben a magasabb értékhez viszonyítva — látszólag — kisebb járványhatást mutat a többi V4-hez képest. Másképpen, Magyarországon a járvány hatását kimutató többlethalálozás kisebb volt az eleve magasabb, az előző évek alapján várható halálozás miatt” – hívta fel a figyelmet Vitrai József vezető népegészségügyi kutató az összefüggésekre és már a járványtól független helyzetre. És akkor jöjjenek a 2022 nyarán és őszén nyilvánosságra hozott adatok. Húsz százalékkal csökkent a járó-, negyven százalékkal a fekvőbeteg-ellátások száma a Covid időszakában, egyes területeket egészen súlyosan érintett a hónapokig tartó szinte teljes leállás, illetve az utána következő betegellátási korlátozás. Az elektív vizitek, beavatkozások szüneteltek, de később is korlátozottan voltak elérhetőek. Hogy mi számít halaszthatónak, nagyon sok vitát váltott ki a szakemberek körében, ugyanis minden nézőpont kérdése lett: vajon valóban annak lehetett-e tekinteni egy daganatgyanús esetet, egy infarktuson, vagy stroke-on átesett beteg rehabilitációját? Egy pszichiátriai beteget, akiknek az ellátása mondhatni tökéletesen megszűnt? Vészjósló volt már a járvány legakutabb időszakában is, hogy több országban, ahol folyamatosan közöltek ilyen adatokat, 60-70 százalékkal esett vissza az infarktusellátás (!). Ahhoz sem kellett jóstehetség, hogy előre tudjuk: ha leállnak az onkológiai szűrések, akkor idővel mivel is találkozhatunk majd. Milyen következménye lesz annak, hogy Magyarországon teljesen leállt az amúgy is kritikus helyzetben lévő pszichiátriai ellátás, ráadásul úgy, hogy a járványhelyzet éppen a lelkünket tépázta meg leginkább. Ezek a válaszok, úgy tűnik, folyamatosan érkeznek, sokkoló számokkal találkoznak a szakértők, ezekből mutatunk be néhány adatot. 1. 2022 elejéig nagyjából 37 ezerrel haltak meg többen, mint 2019 alapján várható lett volna, a többlethalálozás nemcsak közvetlenül a vírus számlájára írható. Lakosságarányosan ugyan nálunk regisztrálták a második legtöbb covidos áldozatot az Európai Unióban, többlethalálozásban viszont a középmezőnyben vagyunk. Ez a mutató azt méri, mennyivel haltak meg többen Magyarországon, mint járványmentes időszakban szoktak, beleértve azokat is, akik a hivatalos nyilvántartás szerint a vírus áldozatai, és azokat is, akik egész más okból vesztették életüket. Így pontosabb képet kaphatunk a járvány hatásairól, hiszen a Covid-áldozatok jelentős részének más, halálos betegsége is volt. 2. A Fehér könyv a Covid-19-járvány társadalmi-gazdasági hatásairól című tanulmánykötetben olvasható, hogy negyedével kevesebb emlő-, tüdő-, illetve vastag- és végbéldaganatos beteget regisztráltak, mint az ezt megelőző években, illetve a terápiák közül a műtétek száma esett vissza drámaian, 20-38 százalékkal. 3. A szív- és érrendszeri betegségekkel kórházi kezelésben részesülők száma világszerte jelentősen visszaesett a járvány elején, legalább 40 százalékkal, utána nagyjából 20 százalékra mérséklődött ez az arány. Ugyanakkor valószínűnek látszik, hogy a betegek tényleges száma érdemben nem csökkent, ezért a kórházi felvételek számának csökkenése mögött inkább az állhat, hogy enyhébb tünetek esetén a betegek kisebb valószínűséggel fordulnak orvoshoz. Erre utal, hogy a kórházban kezelt szívinfarktusok esetén a halálozási kockázat jelentősen megnőtt. 4. A járvány kezdetétől 2021 őszéig szinte végig a szokásosnál 10–25 százalékkal kevesebb szívinfarktusos beteget ápoltak kórházban, miközben ugyanannyian haltak meg szív- és érrendszeri betegségekben, mint a járvány előtti években. Hasonló a helyzet a mentális betegségekkel. 5. A járvány elején 40 százalékkal esett vissza a pszichiátriai fekvőbetegek száma, ami a következő hónapokban is a megszokott szint alatt maradt. A pszichiátriai ellátás a koronavírus előtt is gyenge lábakon állt, de azóta súlyosbodott a szakemberhiány, és anyagi-szervezési okokból különösen nagy késéssel indították újra ezeket az osztályokat. A hiányos ellátás és a járvány mentális terheinek következtében 2020-ban megugrott az öngyilkosságok száma. Sokkal több fiatal halt meg, mint járványmentes időkben. „A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság legutóbbi konferenciáján dr. Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója számolt be arról, milyen mértékben maradtak el a beavatkozások és a helyreállás még mindig várat magára: 616 ezer beteg helyett csak 468 ezer kapott ellátást, a többiek ellátása elmaradt, vagy bekerültek a magánellátásba, holott a közfinanszírozott ellátásnak minden ellátási területet és ellátást biztosítani kellene. Ezzel együtt nyilván az ellátási területek is sérültek. A legnagyobb visszaesés a krónikus betegellátásban történt, 32 százalékra csökkent, most áll 37 százalékon, vagyis többszörösét kapja finanszírozásban az ellátó, mint amennyi a teljesítménye után járna. A járóbeteg-ellátásban 73, az aktív fekvőbeteg-ellátásban 79 százalékra esett vissza a teljesítmény. A szakemberhiány és a rossz szervezettség következtében a rendszer hatékonysága rossz, illetve kiszámíthatatlan, változó. Elképesztő módon egyre több helyről, már a fővárosból is, hogy egyes szakellátások szünetelnek. A Covid alatt igaz, hogy a betegek sem mentek, vagy százszor meggondolták, hogy orvoshoz forduljanak. Kásler miniszter úr meggondolatlan és túlzó döntése volt, még a járványhullám elején a rehabilitációs ágyak és egyéb kórházi kapacitások 60 százalékos felszabadításának igénye. Kijelenthetjük, hogy a túlzó és hirtelen jött végiggondolatlan 36 ezer kórháziágyigény-felszabadítás miatt itt is haltak meg betegek, mivel nem kaptak megfelelő ápolást, ellátást, rehabilitációs kezelést” – kezdi dr. Rékassy Balázs, aki szerint viszont ezt a számot nagyon nehéz megbecsülni. „Az, hogy az onkológiai esetszám összességében húsz százalékkal csökkent, előrevetíti, hogy ezek később kerülnek kezelésre, illetve súlyosabb állapotban szűrik ki őket. Az, hogy épp egy ilyen krízishelyzetben az amúgy is romjaiban lévő pszichiátria terhei nőttek, megszűnt a kórházi felvétel, de ambulánsan se sokszor kaptak segítséget a betegek, az is már mérhető számokban. De vannak olyan területek, ahol a magánellátás szabályozatlan mértékben nő, kihasználva a betegek elesettségét. Erre jó példa az ortopédia, vagy a szülészet, ezek tipikusan azok a területek, ahol a felborult betegutak miatt, a paraszolvencia megszűnése következtében az orvosok folyamatosan terelik át a pácienseket a magánellátásba. Ebben szerepet játszanak a várólisták, vagy az átláthatatlan rendszer, de fontos szempont az orvosok motivációvesztése is. Ahol saját zsebből, egy csípőprotézis esetében úgy kétmillió forintért szabadulhattak meg a páciensek fájdalmaiktól, vagy egy sima szülés egymillióba kerül” – folytatja az orvos-közgazdász. „Ráadásul több olyan intézkedés is történt egyidejűleg, ami tökéletesen érdektelenné tette a rendszert az ellátásban. „Járványidőszakban alakították ki a bázisalapú finanszírozást, ami azt jelent, hogy az addigi teljesítményalapon adott pénzt automatikusan kapják az intézmények, függetlenül attól, mennyi beavatkozást, ellátást végeztek. Most vezették ki a hálapénzt, ami tudjuk, hogy évtizedek óta utált eleme az egészségügynek, közben a béremelés, mindez minden motivációt elvett a rendszerből. Az orvos megkapja a jelentősen megemelt fizetését, a szakdolgozó, ápoló, műtős viszont nem, ami egyre súlyosabb létszámhiányt, és belső feszültséget okoz, a kórházak fixen megkapják a bevételüket, a kórházigazgató se tesz semmit, így senki sem érdekelt abban, hogy ellássa a beteget” – teszi hozzá a szakember. Vitrai József népegészségügyi kutató-szakértő is fontosnak tartja járvány okozta kézzel fogható adatokat, de ő leginkább arra hívja fel a figyelmet, amit a Covid megmutatott: rossz a magyar lakosság egészségi állapota, ennek okán is kapták el többen a fertőzést, illetve járt a betegség súlyos szövődményekkel. „Két újabb elemzés is megjelent a napokban a Covid-19-járvány hazai következményeiről, többek között a halandóságra vonatkozó megállapításokkal. A »Fehér könyv a Covid-19-járvány társadalmi-gazdasági hatásairól« kiadványban olvasható, hogy a hazai halálozási és többlethalálozási adatok kedvezőtlen képet festenek a járvány hatásáról: bár a 80 évesek és idősebbek többlethalálozása alapján Magyarország az EU-rangsor közepén helyezkedik el, a fiatalabb korcsoportokat tekintve az ’élmezőnyben’ található, vagyis a járvány által leginkább sújtott, legmagasabb többlethalálozási mutatókat produkáló országok közé tartozik. Ugyanakkor »A koronavírussal összefüggő halálozás vizsgálata Magyarországon és a visegrádi együttműködés országaiban 2020–2021« közlemény szerzői azt állítják: a standardizált többlethalálozás mértéke a V4-országok közül nálunk volt a legalacsonyabb, akár a pandémia első évét önállóan, akár a 2020–2021-es időszakot néztük. Paradoxon” – hívja fel a figyelmet Vitrai József. „Egyfelől a hazai többlethalálozás nemzetközi összehasonlításában a két elemzés ellentmondásos eredményre jut, másfelől az utóbbi cikk szerzői adósak maradnak annak magyarázatával, hogy a köztudottan rossz halálozási statisztikák ellenére miért alacsonyabb a V4-ekhez viszonyítva a magyar többlethalálozás? Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a járvány okozta többlethalálozásban a rosszul, de nem a legrosszabbul teljesítők közé tartozott. Történetesen a többi V4-országhoz viszonyítva kisebb, de az EU „régi” tagországaihoz képest magasabb volt a többlethalálozás Magyarországon. Észszerűbb azonban a magyar halandóságot a hasonló fejlődésen átment, V4-országokkal összehasonlítani. A második ellentmondás azonban ennél érdekesebb: mi lehet a magyarázat arra, hogy a többi V4-országban nagyobb hatása volt a járványnak a halandóságra, mint nálunk, ahol évtizedek óta az EU halálozási rangsorában az utolsók között kullogunk? Ahogy korábban kifejtettem, a magyar lakosság eleve nagyon rossz egészségi állapota” – mondja a népegészségügyi elemző. Kun J. Viktória