Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 53

Hírvilág

2021. AUGUSZTUS 24.

hirdetés

A TAGRISSO TM ▼ megkapta az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) jóváhagyását a korai stádiumú, EGFR-mutációt hordozó, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek adjuváns kezelésére

A jóváhagyás a III. fázisú ADAURA vizsgálat eredményei alapján történt, ahol a TAGRISSO-kezelés 80%-kal csökkentette a halálozás, illetve a betegség kiújulásának relatív kockázatát.

Ideggyógyászati Szemle

2024. JANUÁR 30.

Aneurysmás csontcysta gyermek-idegsebészeti megoldása a háti gerinc magasságában

BERÉNYI György, MARKIA Balázs, BANCZEROWSKI Péter

Az aneurysmás csontcysták benignus, azonban lokálisan agresszíven viselkedő csontdaganatok. Leggyakrabban gyermekeket és fiatal felnőtteket érint. Esetleírásunkban bemutatjuk egy 15 éves fiú progresszív, krónikus háti fájdalmának hátterében igazolódó kórképét. Kivizsgálása során MRI-vizsgálat igazolt a Th II csigolyatest jobb felében is ábrázolódó, mindkét processus transversust és a processus spinosust is involváló cysticus térfoglalást.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A spinalis meningeomák műtéti ellátása

SZABÓ Sándor, GUTEMA Emánuel, NOVÁK László

A gerinccsatorna daganatainak 25%-a meningeoma, ez a második leggyakoribb intraduralis, extramedullaris tumor. Bármely szakaszon előfordulhat, leggyakrabban a középső-felső thoracalis régióban alakul ki. Nőkben 4-szer gyakoribb, az átlagos életkor a 40 és 70 életév közé esik.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A diffúziós tenzor képalkotás és traktográfia alkalmazása az idegsebészeti kórképek kezelésében

HALÁSZ László, NAGY Gábor, MARKIA Balázs, BAGÓ Attila, SIPOS László, FABÓ Dániel, GERTRÚD Tamás, BOKOR Magdolna, ERŐSS Loránd

A diffúziós tenzor képalkotás és a rostkövetési vizsgálatok elterjedésével az elokvens területi tumorok, akár a bazális ganglionok vagy az agytörzsi térfoglalások, az epilepsziák és a mozgászavarok sebészete is új irányt vett. Az eltávolítandó daganatok, epileptogén fókuszok, vagy a mély agyi célpontok strukturális hálózati viszonyainak, kapcsolatrendszerinek ismeretével jelentősen javítható a műtétek klinikai kimenetele.

Ideggyógyászati Szemle

2022. JANUÁR 30.

Minimálisan invazív és O-arm asszisztált en bloc gerincdaganat-reszekciók

SZABÓ Viktor, LAKOSI Ferenc, NAGY Máté, DÓCZI Tamás, BÜKI András, SCHWARCZ Attila

A gerincdaganatok en bloc eltávolítása szükséges primer gerincdaganatok, illetve metasztázisok válogatott eseteiben, amikor az alapbetegség jó prognózisú, onkológiailag jól kontrollált. Három esetet mutatunk be, amelyekben az en bloc reszekciót O-arm asszisztált navigációval vagy minimálisan invazív ventralis feltárással végeztük. O-arm navigáció segítségével végzett osteotomiákkal, az ép csigolyarészek megkímélésével egy emlődaganatos beteg szoliter Th.V. metasztázisát távolítottuk el en bloc. Egy chordomás (L.IV.) és egy carcinoid tumoros (L.V.) betegnél kétoldali minimálisan invazív retroperitonealis feltárásból corpectomiát végeztünk mikroszkóp segítségével. Az emlődaganatos betegnél morbiditás nem következett be, 1 évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott, azonban több csigolyában is metasztázisok jelentek meg az aktív onkológiai kezelés ellenére. Az L.IV. chordomás betegnél a műtét után morbiditást tapasztaltunk, bal alsó végtagi paresis, járásnehezítettség jelentkezett. Másfél évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott. A csak ventralis feltárásnak köszönhetően a gerinc dorsalis, ép struktúráit meg tudtuk őrizni. A carcinoid tumoros beteg esetében morbiditást nem tapasztaltunk. A kontrollvizsgálatokkal lokális recidíva 1 évvel a műtét után nem ábrázolódott. Mind az O-arm navigáció, mind a minimálisan invazív elülső gerincfeltárások segíthetnek a sebészi morbiditás csökkentésében és az ép, nem daganatos gerincstruktúrák megőrzésében. Ez utóbbi fontos szerepet játszhat a gerinc hosszú távú stabilitásának biztosításában. Az új módszerek alkalmazása csak akkor fogadható el, ha onkológiai szempontból, hosszú távon, legalább azonos eredményt tudnak elérni a hagyományos megközelítésekhez képest.

Fókuszban

2021. OKTÓBER 20.

Bipoláris endoszkópos enucleatio versus bipoláris transurethralis prosztatareszekció: az ESUT szisztematikus áttekintő vizsgálata és kumulatív analízise

Eredeti közlemény: Arcaniolo D, Manfredi C, Veccia A, Herrmann TRW, Lima E, Mirone V, Fusco F, Fiori C, Antonelli A, Rassweiler J, Liatsikos E, Porpiglia E, De Sio M, Autorino R, EAU Section of Uro-Technology (ESUT) Research Group. Bipolar endoscopic enucleation versus bipolar transurethral resection of the prostate: an ESUT systematic review and cumulative analysis. World J Urol 2020;38(5):1177-86. https://doi.org/10.1007/s00345-019-02890-9

Klinikai Onkológia

2020. AUGUSZTUS 28.

A másodlagos májáttét eltávolításának indikációja – új terápiás megközelítések

LUKOVICH Péter, PŐCZE Balázs

A májsebészetben jelentős fejlődés volt megfi gyelhető az utóbbi évtizedekben: a műtét mortalitása rendkívüli mértékben csökkent, és az új technikák alkalmazásával a korábban technikailag nem műthető esetek váltak operálhatóvá. A máj a daganatok áttéteinek leggyakoribb helye, így a modernizáció a metasztázisok sebészetében is változásokat hozott. A műtéti mortalitás jelentős csökkenésével olyan szervek esetében is felmerült a májáttétek eltávolításának lehetősége, amelyeknél korábban nem tartottak műtétet indokoltnak (gyomor, pancreas). Az új technikák (laparoszkópia, portaembolisatio) alkalmazása óta eltelt idő alatt megjelent tanulmányok már lehetőséget adnak arra, hogy felmérjük onkológiai szempontból is az eredményeket. A laparoszkópos technika már nemcsak a primer tumorok, hanem a májáttétek kezelésében is teret nyert: a rövid és hosszú távú hatások, illetve az onkológiai eredmények szintén megfelelnek a nyitott műtétekének. Bár erre nagy esetszámú közlések nincsenek, a colorectalis daganatok szimultán májáttéteinek egy ülésben végzett reszekciójának növekedése várható a laparoszkópos technika alkalmazásától. A kiterjedt májáttétek esetében az érreszekcióval végzett májműtétek, elégtelen posztoperatív residualis májfunkció miatt végzett portaocclusio után végzett májreszekciókkal is jobb eredmény érhető el, mint az onkológiai kezeléssel. A májáttétek esetében az onkológus és a sebész közös döntése szükséges a megfelelő terápiás terv felállításához.

Immunonkológia

2017. MÁRCIUS 01.

Hosszú távú túlélés előrehaladott nem kissejtes tüdődaganatban

BOGOS Krisztina

A sebészi reszekció, a platinabázisú kombinált kemoterápia, a sugárkezelés és napjaink-ban az újabb terápiás lehetőségek, a célzott biológiai terápiák javítottak ugyan a tüdőrák túlélési eredményein, a betegségnek mégis igen magas a letalitási indexe. A tüdőrák ötéves túlélése mindössze 14%, Magyarországon ez az átlag rosszabb, csupán 8-10%. Retrospektív vizsgálatok történtek, hogy feltárják az előrehaladott stádiumú (III-IV. stá-diumú) nem kissejtes tüdőrák ötéves túlélőinek jellemzőit, de egyértelmű prognosztikai paramétereket nem találtak. Jelen összefoglalóban a nem kissejtes tüdőrákban immun-terápiával szerzett hosszú távú túlélési eredményeket ismertetjük, amely új, ígéretes perspektívát jelent a daganatos betegek ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

2019. MÁRCIUS 30.

Spinalis meningeomák műtéti kezelését befolyásoló tényezők és a sebészi kezelés hosszú távú eredményei

CZIGLÉCZKI Gábor, NÉMETH Fanni, BERÉNYI György, BANCZEROWSKI Péter

Bevezetés, célkitűzés - A spinalis meningeomák a spi­nalis tumorok 25-46%-át alkotják. Kezelésükben a mű­téti eltá­volítás az elsődlegesen ajánlott kezelési módszer. Irodalmi adatok alapján számos sebészi kimenetelt befolyásoló tényezőt írtak le (köztük életkor, preoperatív neurológiai státusz, a reszekció mértéke és a szövettani alaptípus/grade). Közleményünk célja, hogy elemezzük sebészi tapasztalatainkat, a kimenetelt befolyásoló tényezőket és hosszú távú utánkövetési eredményeinket.

Klinikai Onkológia

2018. FEBRUÁR 10.

Lokálisan előrehaladott rectumtumor kezelése

FRÖBE Ana, JURETIC Antonio, BROZIC Marić Jasmina, SOLDIC Zeljko, ZOVAK Mario

Az elmúlt néhány évtized alatt a rectumtumor lokális kontrollja a műtéti technikák fejlődése és az adjuváns vagy neoadjuváns kemoradioterápia alkalmazása következtében jelentősen javult. A lokális rectumtumor műtéti reszekciója során végzett teljes mesorectalis excisio (TME), ami a circumferentialis perirectalis szövetborítás teljes eltávolítását jelenti, csökkenti mind az érintett műtéti tumorban szenvedő betegeknél, a T3- és T4-stádiumú daganatokat, valamint a nyirokcsomó-pozitív betegséget is beleértve, az adjuváns és a még inkább preferált neoadjuváns kemoradioterápia mind a betegségmentes túlélés, mind a lokális kontroll a javulás képességét mutatta. A neoadjuváns kemoradioterápián áteső betegek egy része komplett patológiai remissziót (pCR) ér el a kemoradioterápia hatására, és az onkológia kimenetel különösen kedvező ebben a csoportban. Azonban a lokális kontroll javulásával szemben a betegek teljes túlélési arányának javulása lenne szükséges, és a kezelés eredményét korlátozó fő tényező a metachron távoli metasztázisok megjelenése. A probléma megoldásának legfontosabb módszere a szisztémás kezelés eszkalációja a neoadjuváns környezetben, például a neoadjuváns kemoradioterápia előtt vagy után egy indukciós vagy konszolidációs kemoterápiával történő kiegészítés (úgynevezett totális neoadjuváns kezelés módszere - total neoadjuvant treatment, TNT). A cikk célja, hogy röviden összefoglalja a sugárkezelés és a radiokemoterápia rectumtumor kezelésében betöltött szerepét, és a lokálisan előrehaladott rectumtumor esetén a jelenlegi terápiás standardokra fókuszáljon.