Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Módosított Fisher-skála A subarachnoidealis vérzés prognózisának előrejelzése

A vasospasmus, a késői infarktus és a subarachnoidealis vérzés utáni prognózis előre jelzésében a módosított Fisher-skála jobbnak bizonyult, mint a hagyományos Fisher-skála.

HUN

Magyar Immunológia

2009. MÁRCIUS 20.

A Raynaud-szindróma diagnosztikája és kezelése

CSIKI Zoltán

A Raynaud-szindróma a perifériás arteriolák rohamokban jelentkező reverzíbilis vasospasmusa. Különféle kiváltó tényezők hatására jöhet létre, leggyakrabban hideg vagy stresszhatás váltja ki.

HUN 2009;8(01)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Embrióból és felnőttből szármató humán agyi erek peptiderg beidegzése: összehasonlító immunhisztokémiai vizsgálatok humán szövetmintákon

BÜKI András, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Zoltán, FÜRTÖS András

Humán embrióból és műtéti anyagból származó agyi érszakaszok peptiderg beidegzését vizsgáltuk összesen tíz esetből származó szövetmintákon. Neuropeptid Y, Panyag, valamint kalcitoningén-relációs peptid tartalmú neuritek immunhisztokémiai kimutatásával periadventitialis, hosszanti lefutású rostokból álló, illetve a tunica media-adventitia határon elhelyezkedő, hálózatos axonrendszert találtunk. A beidegzési mintázatokban érdemi különbséget az egyes neuropeptidekre nézve, illetve a vizsgált korcsoportok között nem leltünk. E kérdés vizsgálatát a lágyagyhártya alatti, a csecsemőkori, gyermekkori és a felnőttkori vérzést követő vasospasmus elférő előfordulási gyakoriságának és kórlefolyásának tisztázása miatt tartottuk fontosnak. Megfigyelésünk alapján nem tartjuk valószínűnek, hogy a juvenilis és a felnőttkori subarachonoidealis vérzések eltérő kórlefolyásának hátterében az autoregulatio neurogen mechanizmusait befolyásoló morfológiai sajátságok állnának.

HUN 1997;50(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1996. NOVEMBER 20.

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

HUN 1996;49(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Vasospasmus az intracranialis tumorok eltávolítása után]

NOVÁK László, RÓZSA László, GOMBI Róza, SZABÓ Sándor

[Amióta a transzkraniális Doppler-ultrahangvizsgálat (TCD) a véráramlási sebességek értékelésére szolgál a bazális artériákban (1), csökkent az agyi angiográfiák száma a vasospasmus kimutatására (2). Az érgörcs leginkább aneurizmás subarachnoidalis vérzés után fordul elő, de traumában, meningitisben, hypothalamus laesioban, valamint intracranialis tumorok műtétjei után is megfigyelhető (3). Tanulmányunkban ez utóbbira helyeztük a hangsúlyt, mivel korábban csak esetismertetésekről számoltak be.]

ENG 1994;47(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JÚLIUS 20.

Transcranialis dopplerrel mért agyi vérátáramlásisebesség-változások subarachnoidealis vérzést követő vasospazmus időszakában

BARZÓ Pál, BORDA Lóránt, VÖRÖS Erika, KISS Mariann, BODOSI Mihály, DÓCZI Tamás

A szerzők 22 aneurysma eredetű, lágyagyhártya alatti vérzés miatt az akut szakban felvett betegről számolnak be, akiknél a folyamatos áramlásisebesség-mérés adatait összevethették a klinikai állapottal és a CT-leletekkel. Azt találták, hogy a subarachnoidealis vérzést követő második napon már a betegek harmadában a későbbi spasmus kialakulására utaló, 90 cm/sec-nál nagyobb áramlási sebesség észlelhető, elsősorban azon az értörzsön, amelyen az aneurysma ül. A spasmus teljes megszűnése 3-4 hét múltán várható. A spasmust előjelző sebességnövekedés rendszerint 2 nappal (1-6 nap) a releváns klinikai tünetek megjelenése előtt már regisztrálható. Megállapították, hogy későbbi betegséglefolyás során csak akkor jelentkezett spasmus, ha a CT-vizsgálat jelentős vérmennyiséget talált a bazális ciszternákban vagy subarachnoidealisan. Mindezek alapján úgy vélik, hogy a transcranialis Doppler-szonográfia a lágyagyhártya alatti vérzésben szenvedők diagnosztikájából és ellenőrzéséből nem hagyható el.

HUN 1993;46(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1991. JÚNIUS 01.

Transcraniális Doppler szonográfiás vizsgálatok aneurysma rupturát követő subarachnoidális vérzésekben

DR. SZABÓ Sándor, DR. RÓZSA László, DR. GOMBI Róza

A transcraniális Doppler-szonográfia a véráramlás-sebesség mérése révén lehetővé tette az aneurysma ruptúrát követő subarachnoideális vérzésekben előforduló vasospasmus noninvazív vizsgálatát, monitorozását. A szerzők 109 subarachnoidális vérzett beteg folyamatos transcraniális Doppler-vizsgálatával szerzett tapasztalataikról számolnak be.

HUN 1991;44(06)

Ideggyógyászati Szemle

1967. FEBRUÁR 01.

Agyi aneurysmák ruptúrája, illetve műtéte kapcsán létrejött angiospasmus és hypothalamus laesio

OROSZ Éva, PÁSZTOR Emil, JUHÁSZ János

Munkánk 190 vertificált carotis-rendszer aneurysmás beteg észlelése alapján készült. Vizsgálataink célja az aneurysma ruprurával kapcsolatos angiospasmusok és a hypothalamus károsodás tanulmányozása volt. Az angiospasmus vonatkozásában 144 beteg klinikai adatait és angiogrammjait dolgoztuk fel. Megállapíthattuk, hogy az aneurysma rupturához társuló vasospasmus a rupturát csak nem mindig kíséri, a vérzéstől eltelt idővel arányosan csökken és általában a spasmus foka,-bár nem minden esetben-párhuzamosan áll a klinikai képpel. Az angiographián észlelhető spasmus az esetek nagy részében nemcsak az aneurysmától proximalisan, körülírtan, ha nem gyakran kiterjedtebben, sőt az ellenoldali ereken is észlelhető. Spasmus jelenléte az operabilitás szempontjából súlyosbító tényezőként fogható fel. Intézetünkben műtét után vagy anélkül meghalt aneurysmás betegek halálokát elemezve azt találtuk, hogy 23 esetben a halál oka hypothalamus károsodás volt. Részletesen elemezzük az általunk akut hypothalamus károsodásnak nevezett sajátos klinikai képet, mely különbözik az irodalomból ismert chronikus hypothalamus laesio tüneteitől. Klinikai megfigyeléseinket pathológiai (jelen közleményünkben nem részletezve) anyaggal támasztjuk alá. Aneurysma ruptura után fellépő akut hypothalamus laesio klinikai képe az angiographián észlelhető spasmussal társulva, szinte kivétel nélkül lethalis prognosist jelent, akár megoperáljuk, akár konzervatív módon kezeljük a beteget.

HUN 1967;20(02)