Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A subacut encephalopathiák kórszövettanáról

TARISKA István

Szerző neuropathologiai vizsgálatok alapján megállapítja, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség és a hozzá hasonló állapotok csoportokra osztásának kritériumai sem a szövettani elváltozások minősége sem topographiai eloszlása szerint nem eléggé biztosak ahhoz, hogy ellenvetés nélkül végrehajthatók lennének. Az esetek túlnyomó többségében a subacut spongiform encephalopathia szövettani jelei valósulnak meg; a klasszikus Creutzfedt-Jakob-syndroma ritka. Az elváltozások jellege alapján exogen pathogenetikai tényező hatására következtet, amelyek elsődlegesen az astrocyták károsítása révén valósulnak meg. Azokat a szövettani jeleket, amelyek a keringési, oxydatiós vagy értényező pathogenetikai felelősségére utalnak (polusokhoz közeli vagy érhatár területi maximumok) diffuz agyi megbetegedésekben ismeretes általános koponyaüregi dynamikai és nem elsődlegesen kóroki tényezőkre vezeti vissza. Állástfoglal abban a tekintetben, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség a Pick- és Alzheimer-féle betegségtől megkülönböztetendő bántalom. Ennek ellenére vannak elkülönítési nehézségek (körülírt agyi atrophia, argyrophil elváltozások). Egy amyotrophiás dementia esetben a gerincvelő motoros neuronjaiban hyalin inclusiókat észlelt.

HUN 1969;22(10)

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

Neurotikus képek idős korban

HAITS Géza, TRINGER László, KŐMŰVES Géza

Szerzők gépi adatfeldolgozás és matematikai-statisztikai számítások segítségével 250 olyan 55 és 75 év közötti neurosisban szenvedő beteg kórtörténetét elemezték, akiknél a vascularis encephalopathia, egyéb organikus agybetegség, vagy psychotikus jel kizárható volt, és akik 1958-1966 között első ízben kerültek felvételre és legkevesebb 2 hétig állottak kezelés alatt a Budapesti Psychiatriai Klinikán. Megállapítják: 1. a korcsoport és tüneti kép mutat bizonyos összefüggést, de ez nem szignifikáns, 2. a kiváltó ok (conflictus-anyag) és a tüneti kép jellege között nincs összefüggés, de szignifikánsan függ a tüneti kép a praemorbid személyiségtől és az intellectualis szinttől. 3. a kórkép kimenetele szignifikáns összefüggést mutat a, az intellectualis szinttel, b, a korcsoporttal, vala mint c, az egyén activitási szintjével.

HUN 1969;22(01)

Ideggyógyászati Szemle

1968. OKTÓBER 01.

„A psychiatriai kórformákat meghatározó geographiai, climatológiai, biológiai, szociológiai, ethno-psychológiai és kulturális tényezők Algériában”

PISZTORA Ferenc

Szerző az 1966—67-es években Algériában való működése során szerzett személyes tapasztalatai, valamint a szakirodalom széleskörű felhasználása alapján átfogó aetiologiai synopsis formájában ismerteti a komplex értelemben vett környezet egyes tényezőinek a psychiatriai kórformák gyakoriságát és milyenségét meghatározó pathogenetikai, pathoplastikus stb. szerepét. A környezet tényezői között tárgyalja a geographiai és climatikai adottságok, s az Algériában leggyakoribb fertőző betegségek (tbc., malária, puerperalis infectiók stb.) psychiatriai vetületeit, a táplálkozás psychés vonatkozásait a demographiai indexek (népszaporulat, belső és külső emigratio), az anthropologiai jellemzők, az ethno-psychologiai és szociológiái karakterisztikumok, valamint a többgyökerű algériai mentalitás psychopathologiai kihatásait. Összefoglalóan értékelve végül a biológiai és a szocio-kulturális factorok szerepét, megállapítja, hogy Algériában a klíma, az alultápláltság, az infectiók és exotoxicosisok, valamint az exhaustio együttes, direkt pathogen, vagy preformáló és provokáló hatása jelentősebbnek tűnik az európai civilizációban észleltnél. Ez magyarázza az exogen reactiós typusú psychosisok túlnyomó gyakoriságát az endogenekhez képest. Kiemeli továbbá az északafrikai lakosság zömének archaikus reactio készségét, amelyhez gyakran társul encephalopathia, s a kollektív mentalitásban gyökerező mágikus gondolkozásmód. Mindennek eredményeképpen gyakoriak a megrontás, boszorkányság általi befolyásoltatásos téves eszmék. Végezetül rámutat a mikro-szociológiai struktúra — vagyis az egyén egzisztencia és a törzsi szervezet között fennálló ellentét — kiterjedten konfliktusnemző hatására.

HUN 1968;21(10)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Az alkoholizmussal kapcsolatos idegrendszeri bántalmak, különös tekintettel a kisagyvelő localizált sorvadására

TARISKA István

Szerző 57 alkoholista egységes szövettani módszerrel feldolgozott központi idegrendszerét vizsgálta. Megállapította, hogy az alkoholizmussal kapcsolatba hozható halálozás száma az utolsó négy évben jelentősen emelkedett, továbbá, hogy a klinikai és kórbonctani-kórszövettani syndromák bonyolultabba váltak. Ismételten észlelt corpus callosum degeneratiót, más „alkoholos neuropathologiai syndromákkal (vermis anterior sorvadás, réteges nagyagykéreg sclerosis, centrális pontin laesiók) együtt. A szabadszemmel (5/57) és a mikroszkóp alatt (17/57) észlelhető kisagyi elváltozások gyakori előfordulása miatt a kisagyi degeneratiónak az alkoholizmussal kapcsolatban nagy fontosságot (epidemiológiai jelentőséget) tulajdonít. Az alkoholistákon a különböző szövettani elváltozással, más-más topographiában és eltérő pathogenetikai hatásokra megjelenő syndromák gyakori társulása miatt szükségesnek tartja az általános alkoholos encephalopathia elismerését. Ez az ismétlődő és chronikus alkohol intoxicatio halmozódó küszöbalatti laesióival diffus idegrendszeri pathogenetikai alaphelyzetet jelent. A különböző „alkoholos” neuropathologiai syndromák, további (fehérje- és vitamin-hiány, vaso-circulatiós, endogen neuronalis stb.) pathogenetikai tényezők társulása estén valósulnak meg.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JANUÁR 01.

Subacut spongiosus encephalopathia

MAJTÉNYI Katalin, NAGY Tibor

A szerzők két beteg klinikai,EEG és pathológiai adatainak ismertetése és az irodalom rövid áttekintése kapcsán bemutatják a subacut spongiosus encephalopathia kórképét. A megbetegedés a praesenium egyéb organicus psychiatriai megbetegedéseitől jól elkülöníthető klinikai, de főleg EEG és pathológiai sajátosságai alapján. Az aetologia nem tisztázott.

HUN 1963;16(01)

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Diffus agykérgi nekrosis pertussis nyomán

CSERMELY Hubert, FÁBER Viktor

A pertussis idegrendszeri szövődményei aránylag ritkák, de jelentősek, mert harmadrészük halálos kimenetelű, túlélés esetén pedig akárhányszor maradandó károsodással járnak. 1. vérzés a subduralis, vagy subarachnoidealis térbe és interacerebralis masszív vérzés, vagy a fehérállomány gyűrű és gömb vérzései, 2. anoxias-vasalis károsodás okozta sejtelfajulások, ez a tulajdonképpeni pertussis encephalopathia. 3. parainfectiós encephalitis. A legritkább az utóbbi, eddig mindössze egy hiteles észlelés ismert (Möller). A pertussis encephalopathia klinikai észlelése gyakoribb, a pathológiai igazolása ritka.

HUN 1959;12(09)