Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2022. SZEPTEMBER 30.

[A hosszú latenciájú reflexválaszoknak és a kevert idegek csendes periódusainak összehasonlítása különböző hipokinetikus mozgási rendellenességekben]

TURK Bengi Gul , GUNDUZ Aysegul , KIZILTAN Gunes , ERDEMIR-KIZILTAN Meral

[A hosszú latenciájú reflexválaszoknak és a kevert idegek csendes periódusainak elektrofiziológiai módszerekkel való vizsgálata lehetővé teszi a központi ideg­rendszer szenzomotoros funkcióinak tanulmányozását. Jelen vizsgálatunk célja a hosszú latenciájú reflexválaszok és a kevert idegek csendes periódusainak összehasonlí­tása volt különböző hipokinetikus mozgási rendelle­nes­sé­gekben, annak érdekében, hogy olyan elektrofiziológiai jeleket ta­lál­junk, amelyek alkalmasak megkülönböz­te­tésükre.

39 idiopathiás Parkinson-kórban (IPD), 12 mul­tiszisztémás atrófiában (MSA), 10 corticobasalis szind­rómában (CBS), 5 progresszív szupranukleáris paresisben (PSP) szenvedő beteget és 26 egészséges kontrollszemélyt vontunk be a vizsgálatba. Min­den résztvevő esetében rögzítettük a szegmentális reflexet, a hosszú latenciájú reflexeket és a kevert idegek csendes periódusait.

C-reflex-, hosszú latenciájú reflex-I- és hosszú latenciájú reflex-III-válaszokat nem kaptunk PSP-ben szenvedő betegeknél. A hosszú latenciájú reflex­amplitúdó/F-amplitúdó arány szignifikánsan alacsonyabb volt az IPD- és a PSP-bete­geknél, mint az egészséges kont­rollszemélyek­nél (p=0,036, p=0,006). A kevert idegek csendes perió­du­sának végén je­lent­kező latenciák szignifikánsan hosszabbak voltak az IPD-, az MSA- és a CBS-csoportokban, mint az egészséges kont­roll­személyeknél (p=0,026, p=0,050, p=0,008).

Véleményünk szerint a hosszú latenciájú ref­lexválaszok, különösen a C-reflex-válaszok rögzítése ígé­retes eszköz lehet a CBS és az MSA PSP-től való megkülönböztetésében. A klinikai leleteket és az agytörzsi reflex válaszokat egyaránt tartalmazó, prospektív vizsgálatok további információt nyújthatnak.]

ENG 2022;75(09-10)

Gondolat

2022. AUGUSZTUS 29.

George Herbert Mead: A pszichikum, az én és a társadalom

George Herbert Mead 1863-ban New Englandben, lelkészcsaládban született (eredetileg hívő volt, de a darwinizmus megismerése után megingott hitében). Tanár volt, vasútépítkezésen is dolgozott, majd a Harvardon és Németországban tanult filozófiát (Wundtnál, Diltheynél). A chicagói egyetem filozófiai tanszékén tanított élete végéig (1931). Az akkor és ott működő híres szociológia-tanszékkel kevés kapcsolata volt. Alapvetően egyesült államokbeli pragmatista filozófusként és naturalistaként tekinthetünk rá, aktívan kapcsolatot tartott William Jamesszel és barátja volt John Dewey-nak.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

A pislogási reflexcsúcs latenciájának megnyúlása egy Meckel-barlang-terime következtében kialakuló trigeminusneuralgia esetben

KU D. Bon , SHIN Young Hyun

Háttér és cél – A trigeminus ideget vizsgáló pislogási - reflex-teszt hasznos információt nyújthat a laesiók helyéről. Előfordulhat azonban, hogy kis kompressziós elváltozások kimutatása nem lehetséges. Esetismertetés – Megfigyeltük a pislogási reflexcsúcs latenciájának megnyúlását olyan trigeminusneuralgiában szenvedő betegnél, akinél egy kis Meckel-barlang-terime volt e tünetekért felelős, és a kezdeti (onset) latencia (onset) normális volt. Következtetés – Vizsgálatunk alapján a pislogási reflex - csúcs latenciájának kimutatása értékes segítség lehet azoknál a trigeminusneuralgiában szenvedő betegeknél, akiknél valamilyen kis terime okozza a kompressziót. Ez az első esetbemutatás, ami kompressziós trigeminusneuralgiában a pislogási reflexcsúcs latenciájának megnyúlását igazolta.

HUN 2022;75(07-08)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Poszt-Covid szindróma autonóm idegrendszeri eltérései

SZIRMAI Danuta, GYÖRFI Orsolya, KAMONDI Anita

Irodalmi adatok alapján Covid-betegséget követően az esetek körülbelül 80%-ában neurokognitív maradványtünetet észlelhető. Ezen tünetek egy része az autonóm idegrendszer károsodásával hozható összefüggésbe (például homályos látás, palpitatio, szemszárazság).

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle

2022. MÁJUS 30.

[A Covid-19 a pislogási reflex rendellenességét okozhatja]

COŞKUN Yunus , FİDANCI Halit , ÖZTÜRK İlker , ARLIER Zülfikar

[Jól ismertek a koronavírus 2019 (Covid-19) fertőzéshez társuló neurológiai tünetek és szövődmények. Vizs­gálatunk célja az volt, hogy a pislogási reflex tesztjével ér­tékeljük az agytörzsi és a trigeminus/facialis idegek és az ezek közötti idegpályák működését Covid-19 betegség esetén. Prospektív vizsgálatunkba 30 poszt-covidos be­teget (16 férfi, 14 nő) és harminc egészséges kontrollsze­mélyt (17 férfi, 13 nő) vontunk be. A poszt-covidos beteg­cso­portba olyan személyeket vontunk be, akik orr­garati kenetmintája polimeráz láncreakcióval pozitívnak bizonyult súlyos akut respiratorikus koronavírus 2019 szind­rómára, és akik korábbi klinikai tünetei megfeleltek a Covid-19 betegség diagnózisának. A beválasztáshoz a résztvevők neurológiai vizsgálata normáleredményt kellett adjon. A pislogási reflex tesztjét valamennyi résztvevőn elvégeztük. Elemeztük a pislogási reflex R1, ipsilateralis R2 (IR2) és contralateralis R2 (CR2) hullámait. Az átlagos életkor az egészséges kontroll­csoportban és a poszt-covidos betegcsoportban 34,0 ± 6,4 és 38,4 ± 10,6 volt. A két csoport megegyezett életkorban és a nemek arányában is. Az R1, IR2 és CR2 latenciák/amp­litúdók nem különböztek a két csoport kö­zött. Az oldalak közötti R1-látenciakülönbség 0,5 ± 0,3 és 1,0 ± 0,8 volt az egészséges kontrollcsoportban és a poszt-co­vidos betegcsoportban (p = 0,011). Egy egész­­sé­ges kontrollszemélynek és 12 poszt-covidos betegnek volt legalább egy abnormális pislogásireflex-paramétere (p = 0,001). Tanulmányunk kimutatta, hogy a Covid-19 az agytörzset és a trigeminus/facialis idegeket, valamint az ezek közötti idegpályákat is tartalmazó pislogási ref­lexkör szubklinikus rendellenességét válthatja ki.]

ENG 2022;75(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2021. NOVEMBER 30.

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

ENG 2021;74(11-12)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2021. SZEPTEMBER 15.

Neuroimmunológiai univerzumok: Történelmi eset, kvíz – 1927

CSÉPÁNY Tünde, RAB-BÁBEL Krisztina Szonja

Interaktív esetbemutatásunk keretében egy 23 éves férfi esetét ismertetjük, akinek betegsége eleinte motoros aphasiával és agraphiával kezdődött, majd a jobb oldali nervus facialis alsó ágának gyöngesége, mindkét oldali cremaster-reflex, illetve a jobb oldali hasfali reflexek kiesése következett be. A betegség előrehaladtával jobb oldali hemiplegia, incontinentia urinae et alvi lépett fel, és beszélni egyáltalában nem tudott. A vég felé jobb karjában és lábában tónusos görcsök mutatkoztak, trismusa jelentkezett, és sensoriuma érintetté vált. A jobb patella- és Achilles-ínreflex fokozódott, és jobb oldali Babinski-tünet volt észlelhető. Szemfenéki képe eleinte épnek mutatkozott. A beteg subfebrilis volt, Wassermann-tesztje negatív eredményű volt. Laborvizsgálat során leukocytosis volt észlelhető, a lumbalpunctatum vizsgálata minden irányban negatív eredményt adott. Milyen lokalizációra, illetve milyen kórkép lehetőségére gondolhattak a múlt század orvosai, és mire gondolhatunk ma az eset kapcsán? A modern orvostudomány milyen új utakat nyitott meg előttünk? Az eset elemzése végén összefoglaljuk, hogy megváltoztatta-e a diagnosztika fejlődése a kórképről alkotott szemléletünket.

HUN 2021;6(2)

Idegtudományok

2021. SZEPTEMBER 18.

Tüsszentő áramkörök

A tüsszentés egy olyan önkéntelen légzési reflex, mely a légutakba kerülő irritánsokkal és kórokozókkal szembeni védekezési mechanizmusként szolgál. A túlzott tüsszögés ugyanakkor elősegíti a légúti fertőzések terjedését, valamint pokollá teszi az allergiás rhinitisben szenvedők mindennapjait. A tüsszentési reflex neurális hátterének megértése és a reflex esetleges befolyásolása így mind az egyén, mind pedig a népegészségügy szempontjából nagy jelentőséggel bírhat. Li és munkatársai a Cell-ben megjelent cikkükben feltárnak egy, az orrot az aggyal összekötő idegi áramkört, mely egérben a reflex kiváltásáért felelős.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2020. JÚLIUS 30.

Változik-e a soleus-motoneuronok rekurrens gátlása Jendrassik-műfogás során?

LUKÁCS Miklós

Célkitűzés és kérdésfeltevés – A Jendrassik-műfogás alatti reflexélénkülésre eddig ellentmondó magyarázatok születtek. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy kétoldali erős kézszorítás során változik-e a soleus motoneuronjaira ható rekurrens gátlás. Módszer – A nervus tibialis ingerlésével soleus-H-reflexet vál­tottunk ki teljes nyugalmi állapotban és erős kétoldali kéz­szorítás alatt, váltakozva egyes (H1), illetve kettős ingerléssel (H2). A kettős ingerlésnél 10, 15, 20, illetve 25 ms ingerközti intervallumot és szupramaximális tesztingert használtunk. A H1- és H2-hullám amplitúdóit az M-hullám maximális amp­li­túdójának százalékos arányaként fejeztük ki. Páros Student-teszt és Bonferroni-korrekció segítségével összehasonlítottuk a kettős ingerlés során nyugalmi állapotban mért, százalé­ko­san kifejezett H2max/H1max és H2/H1max amplitúdóarány értékeit a kézszorítás során kapott értékekkel. Vizsgálati alanyok – A vizsgálatban 28 egészséges önkéntes vett részt. Eredmények – A kézszorítás alatt kapott H1max/Mmax × 100 (37,5 ± 10,1) értékei (átlag ± 2SD) szignifikánsan magasabbak voltak a nyugalmi állapotban kapott (27,1 ± 7,4) értékekhez képest. A páros ingerlés során kapott H2max/ H1max × 100 értékei szignifikánsan magasabbnak bizo­nyultak kézszorítás alatt, mint nyugalmi állapotban, miköz­ben a H2/H1max × 100 arány vonatkozásában a kéz­szorítás alatt, illetve a nyugalmi állapotban kapott értékek között szignifikáns különbséget nem találtunk. Következtetések – A H2max/H1max értékét a motoneuro­nok excitabilitása és a kondicionáló inger által kiváltott re­kur­rens gátlás egyaránt meghatározza, miközben a H2/ H1max értékét csak a rekurrens gátlás befolyásolja. Ered­mé­nyeink alapján a Renshaw-sejtek megtartják gátló hatásukat a soleus motoneuronjaira távoli izomkontrakció esetén is. A Jendrassik-műfogás alatt megfigyelt soleus-H-reflex-nö­ve­ke­dés nem magyarázható a rekurrens gátlás csökkenésével.

HUN 2020;73(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2020. JANUÁR 30.

[Perimodioláris típusú elektróda behelyezése: áttekintés és esettanulmányok]

DIMAK Balazs, NAGY Roland, PERENYI Adam, JARABIN Andras Janos, SCHULCZ Rebeka, CSANÁDY Miklós, JÓRI József, ROVÓ László, KISS Geza Jozsef

[Bevezetés - Számos, cochlearis implantáción átesett beteg tapasztalhat funkcionális veszteséget az elektródasor nem megfelelő elhelyezkedése miatt. A perimodioláris elektródák használata számos elektrofiziológiai előnnyel jár, azonban ezek az elektródatípusok hajlamosabbak lehetnek a visszahajlásra. ]

ENG 2020;73(01-02)