Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2001. MÁJUS 20.

Az ischaemiás colitis diagnosztikája és terápiája

DEMETER Pál, SIKE Róbert, SZÉKELY György, KISS Sándor, SZILVÁS Ágnes

Az ischaemiás colitis többnyire az arteria mesenterica inferior ellátási területének limitált keringési zavara következtében jön létre. Leggyakrabban diffúz arteriosclerosis vagy csökkent balkamra-funkció részjelenségeként alakul ki, de előfordulhat a hasi aorta rekonstrukciós műtéteit követően is. Előfordul fiatal betegeken is kokainabúzus, thrombophylia és vasculitis következményeként.

HUN 2001;11(05)

Lege Artis Medicinae

2000. SZEPTEMBER 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(09)

Ideggyógyászati Szemle

2000. JÚLIUS 01.

Agyi vasculitis és colitis ulcerosa esetismertetés

ILNICZKY Sándor, MŰZES Györgyi, FOLYOVICH András, KOVÁCS Gábor Géza, DÉVAI Tünde, SZIRMAI Imre

A központi idegrendszeri vasculitisek kóreredete és klinikai megjelenése igen változatos. Legtöbbször szisztémás vagy szervspecifikus autoimmun megbetegedés áll a háttérben, amelynek ritka szövődménye az agyi vasculitis. A kórképek többnyire epilepsziás rohamok, fejfájás, tudatzavar, valamint különböző neurológiai gócjelek formájában manifesztálódnak.

HUN 2000;53(7-8)

Lege Artis Medicinae

1994. DECEMBER 28.

A gyulladásos szöveti reakció klinikai és laboratóriumi paraméterei akut colitis ulcerosában

NAGY Ferenc, PAPÓS Miklós, CSERNAY László

A gyulladás intenzitásával összefüggő klinikai és laboratóriumi paramétereket kerestük akut colitis ulcerosában. 36 betegben a gyulladás mértékét szegmentenként, leukocytaszcintigráfiával határoztuk meg (A. csoport). Az értékek összegét a gyulladás intenzitásának tekintettük, és a klinikai, laboratóriumi paraméterekkel hasonlítottuk össze. A 36 betegből 30 betegben biopsziával igazoltuk az akut colitis ulcerosát, két toxicus esetben szövettani vizsgálat nem történt, további négy betegben a folyamat inaktív volt. A 36 betegből 20 esetben (16 akut colitis ulcerosa, 4 inaktív) szegmentenként, kolonoszkópos biopsziákkal és leukocytaszcinti gráfiával is pontoztuk a gyulladás mértékét (B. csoport). Az értékek összegét a két módszer korrelációjának meghatározására használtuk. A gyulladás szcintigráfiával meg határozott intenzitása jól korrelált (r = 0,6564, p = 0,0016) a kolonoszkópos szövettani vizsgálat eredményével (B. csoport). Az A. csoportban a vörösvérsejt-süllyedéssel (r = 0,6398), a fibrinogénnel (r = 0,5424), az alfa2-globulinnal (r = 0,4721), a véres székletek számával (r = 0,4605), a thrombocytaszámmal (r = 0,4594) jó, további hat változóval kielégítő korrelációt találtunk, Akut colitis ulcerosában öt klinikai, illetve laboratóriumi változó értékéből következtethetünk a gyulladás intenzitására. Az ajánlott paraméterek eredményei segítséget jelenthetnek az újonnan diagnosztizált beteg vizsgálati stratégiájának tervezésében, a gyógyszeres kezelés hatékonyságának meghatározásában.

HUN 1994;4(12)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁJUS 25.

A gyulladásos betegségek epidemiológiája Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1963-1992

NAGY György, ÚJSZÁSZI László, JUHÁSZ László, MINIK Károly

A szerzők a gyulladásos bélbetegségek epidemiológiai adatainak, a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség klinikai sajátságainak 3 évtized alatt történt változásait vizsgálták a 800 000 lakosú Borsod Abaúj-Zemplén megyében. A megye valamennyi kórházából folyamatosan gyűjtötték a gyulladásos bélbetegségben szenvedők adatait. Egységes diagnosztikus kritériumok alkalmazásával, intézetükben végzett endoszkópos konzultatív szaktanácsadás, gyógyszerellátás és gondozás biztosítása révén rendszeresen feldolgozták, összesítették a betegek adatait. Vizsgálták életkori és nemi megoszlásukat, a folyamat anatómiai kiterjedését, kórlefolyását, súlyosságának mértékét, bizonyos urbanizációs és etnikai szempontokat, a familiáris előfordulás és a malignus transzformáció kérdését. Az 1963 és 1992 közötti időszakban a szerzők Borsod-Abaúj-Zemplén megye kórházainak betegei között 913 gyulladásos bélbetegségben szenvedőt regisztráltak. Az első két évtizedben 488 colitis ulcerosa kapcsán az incidenciát 3,1-nek, a harmadikban 3,6/100.000 fő/évnek találták. Az első két évtizedben összesen 69, a harmadikban 78 Crohn-beteget identifikáltak. Az ileocolonalis Crohn betegség incidenciája ily módon 0,43-ról 1,00/ 100.000 fő/évre emelkedett. Három évtized leforgása alatt a colitis ulcerosa klinikai megnyilvánulási formái tekintetében nem találtak szignifikáns változást, míg a Crohn-betegség, főként a vastagbélre lokalizálódó forma – talán a kolonoszkópia terjedésével összefüggésben is - egyértelmű szaporodást mutat. Növekszik a gyulladásos bélbetegek száma a cigánylakosság körében is, de az incidencia még így is csak fele a régióban várható számított értéknek. A gyulladásos bélbetegségek familiáris halmozódását 15 beteg családjában észlelték. 766 colitis ulcerosás betegben 8, 147 Crohn betegben 2 malignus átalakulást találtak.

HUN 1994;4(05)

Lege Artis Medicinae

1992. AUGUSZTUS 26.

Klinikai adatok összefüggése a szöveti gyulladás mértékével colitis ulcerosában

NAGY Ferenc, KARÁCSONY Gizella

A colitis ulcerosa aktuális aktivitásának meghatározása a betegek gondozásához szükséges. Kolonoszkópos vizsgálat szövettani eredményét 22 klinikai változó értékével vetettük össze. Kiértékelésre variancia analízist használtunk. A vizsgált 22 változó közül 11 változó esetében találtunk szignifikáns eltérést a klinikai csoportosítás (inaktív krónikus, akut) alapján. A véres székletek száma mind három csoportnál eltérő volt. Az akut gyulladást a székletek, a nyákürítések, a véres nyák ürítések magas száma, az éjszakai székürítés és anaemiára utaló hematokrit érték jellemez te. Az inaktív csoportra jellemző szérum vas értéktől az akut és a krónikus gyulladásos csoportok értékei egyaránt eltértek. A thrombocytaszám, az általános állapot csak az inaktív és az akut gyulladásos csoportok között mutatott eltérést. A hematokrit érték az akut állapotot különítette el az inaktívtól és a krónikustól. A 22 változóból 11 alkalmas a colitis ulcerosa szövettani (inaktív, krónikus, akut) aktivitásának követésére.

HUN 1992;2(08)