Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2002. MÁRCIUS 20.

Antracyclinkezelésre visszavezethető restriktív cardiomyopathia

HELTAI Krisztina, SZABÓKI Ferenc

A szerzők húsz évvel korábban alkalmazott adriablastinkezelést követően kialakult restriktív cardiomyopathia és következményes ritmuszavarok esetét mutatják be.

HUN 2002;12(03)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Komplex supraventricularis aritmia sikeres kezelése a 26. gesztációs héttől

HAJDÚ Júlia, SZABÓ István, MACHAY Tamás, PAPP Zoltán, SZATHMÁRI András, KONCZ Erzsébet

A méhen belüli életben jelentkező ritmuszavarok súlyos problémát, esetenként a magzat az újszülött halálát okozhatják. A terhesség 26. hetétől észleltünk (ATL, Ultramark 9-es készülékkel végzett echokardiográfiával, M-mód, 2 dimenziós, színes Doppler) és kezeltünk sikeresen magzati pitvarlebegés és supraventricularis tachycardia váltakozásának képében jelentkező komplex supraventricularis aritmiát. A transplacentaris kezelést digoxinnal (0,25 mg/die) majd digoxin (0,5 mg/die) és verapamil (80 mg/die) kombinációjával végeztük. Az anyai vér digitáliszszintje 1,4 ng/ml; 1,1 ng/ml; majd 1,76 ng/ml volt. A szinuszritmus helyreállt, a hydrops tünetei megszűntek. A magzati életben észlelt supraventricularis tachycardia esetén a digoxin az első választandó szer. Az anyai vér digitáliszszintjét a szerzők 2,0 ng/ml körül tartják a leginkább megfelelőnek. A kezelést kórházban kell elkezdeni, napi ultrahangkontroll mellett. A szívritmus helyreállítása után heti ambuláns ellenőrzés javasolt. A 35. gesztációs hét után észlelt súlyos ritmuszavar esetén a terhesség terminálása és a magzat extrauterin kezelése javasolt.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Xamoterol súlyos szívelégtelenségben

MATOS Lajos

A klinikai tünetek javulása szempontjából a két csoport nem különbözött egy mástól. Vizuális analóg skála és a Likart kérdőív alkalmazásával úgy tűnt, hogy a légszomj az aktív szer adása mellett enyhébb lett, de a terhelhetőség időtartama vagy a terheléses kapacitás azonosnak bizonyult. A terhelésre bekövetkező tachycardia és a vérnyomás-emelkedés xamoterol hatására mérséklődött (p < 0,01). A készítmény arrhythmogen effektust nem mutatott. A randomizálást követő 100 napon belül 32 beteg halt meg a xamoterol csoportból (9,1%), míg a placeboval kezeltek közül 6 (3,7%; p=0,02).

HUN 1993;3(02)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A verapamil antianginás hatása

KÉKES Ede

A verapamil a calciumantagonista szerek prototípusa. A szer antianginás hatását a szív elő- és utóterhelésének csökkenése magyarázza, de jelentősége van a direkt myocardialis hatásnak is (negatív inotropia és pozitív lusitropia). A vasodilatátor hatás ellenére sem alakul ki jelentős reflexes tachycardia. Az ischaemiás szívbetegség minden formájában sikerrel alkalmazzák. Erőteljes coronariatágító is. Napi dózisa 240–360 mg. Hatására javul a terheléses tolerancia, csökken az anginás rohamok száma és kevesebb lesz az elfogyasztott sublingualis nitroglycerin mennyiség is. Kisebb a kettős produktum. Cardioprotectiv (struktúra-megőrző) hatása még vita tárgya.

HUN 1992;2(01 KLSZ)

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚNIUS 01.

A benzodiazepin dependenciáról

DR. BITTER István

A szerző 3 benzodiazepin dependencia esetét ismerteti. A betegek nagy dózisban, tartósan szedtek benzodiazepin származékokat. Az elvonásos tüneteket nyugtalanság, szorongás, alvászavar, izomfeszülések, fejfájás, affektív zayarok, tachycardia, verejtékezés és tremor alkották. Az elvonás csak fokozatosan volt lehetséges, az elvonási tüneteket Propranolol enyhítette. A dependencia veszélyt csökkentő javaslatokat foglal össze a szerző.

HUN 1984;37(06)

Ideggyógyászati Szemle

1969. MÁRCIUS 01.

A pseudopapillitis fluorescein angiographias diagnosticája

WEINSTEIN Pál, BROOSER Gábor

A fluorescein angiographia igen alkalmas a pangásos papilla és pseudopapillitis elkülönítő kórisméjére. Pangásos papillában a papilla fluorescál, pseudo papillitisben ez a fluorescentia a papillán nem mutatható ki.

HUN 1969;22(03)

Ideggyógyászati Szemle

1960. NOVEMBER 01.

Epilepsiás EEG manifestatiók schizoform psychosisoknál

MAGYAR István, WALSA Róbert

Szerzők 16 beteg klinikai és EEG jelenségei alapján tanulmányozzák az epilepsia és schizoform psychosis kapcsolatainak problematikáját. Az összes adatok gondos elemzése után 11 esetben epilepsiát, 4 esetben schizophren psychosist, 1 esetben pedig epilepsia és schizophrenia együttes előfordulását diagnosztizálták. Megállapítják, hogy a két kórforma (a) valószínűen azonos pathológiai alapból fejlődik ki olyan esetekben, ahol subcorticalis (temporo limbicus, vagy ezzel kapcsolatos) terület structuralis elváltozása áll fenn. (b) Egyes ritka esetekben lehetséges a két kórfolyamat együttes előfordulása, (c) Felhívják a figyelmet a schizophren psychosist gyakran színező, nem epilepsiás „pseudo -paroxysmusokra". (d) Hangsúlyozzák, hogy végleges véleményt mely a helyes kórismét es a követendő therapiát is meghatározza - csak esetenként, a jelenségek gondos analysise után lehet nyilvánítani.

HUN 1960;13(11)