Lege Artis Medicinae

Antracyclinkezelésre visszavezethető restriktív cardiomyopathia

HELTAI Krisztina, SZABÓKI Ferenc

2002. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2002;12(03)

BEVEZETÉS - A szerzők húsz évvel korábban alkalmazott adriablastinkezelést követően kialakult restriktív cardiomyopathia és következményes ritmuszavarok esetét mutatják be. ESETISMERTETÉS - A 30 éves nőbeteget három éve kezelték ambulánsan paroxysmalis supraventricularis tachycardia (PSVT), majd fulladás miatt. A terápiás próbálkozások ineffektívek voltak, mivel a beteg - fokozódó rosszullétre hivatkozva - a gyógyszereket nem vette be. Ezt vegetatív neurózissal és a kooperáció hiányával magyarázták, újabb gyógyszerekre váltottak. Később dilatatív cardiomyopathia és coronariabetegség irányában kezdték vizsgálni. A szerzők intézményének kardiológiai őrzőjébe a beteg nyugalmi dyspnoe, ritmuszavar (PSVT) miatt adott intravénás propafenonkezelést követően kialakult kardiogén sokk miatt került. Az EKG-n ekkor sinusritmust regisztráltak, de monitorozása során PSVT és non sustained ventricularis tachycardia (VT) ismételt fellépését észlelték. Echokardiográfiás vizsgálata során diffúz hipokinézist, normális méretű bal kamrát, emelkedett jobb kamrai nyomást találtak. Tekintettel az alacsony ejekciós frakcióra, az újra és újra kialakuló magas kamrafrekvenciájú ritmuszavart a szerzők amiodaronnal kezelték. A beteg anamnézisében 1977-ben neuroblastoma miatti opus, 1978-79-ben két évig tartó kombinált citosztatikus kezelés (antracyclinnel is) szerepel. KÖVETKEZTETÉS - A szerzők véleménye szerint a betegnél cardialis alapbetegségként az antracyclintoxicitás következtében kialakult restriktív cardiomyopathia tételezhető fel, ennek következménye volt a ritmuszavar. A cardiomyopathia restriktív típusának bizonyítására echokardiográfiás és katéteres nyomásméréseket, koronarográfiát, a restriktív cardiomyopathia egyéb okainak kizárására, illetve az antracyclintoxicitás lehetőség szerinti kimutatására pedig szívizom-biopsziát végeztek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A szüléshez társuló pszichiátriai betegségek

PÁLL Irén

A rövid irodalmi áttekintés legfontosabb célja a figyelem ráirányítása a szüléshez társuló pszichiátriai betegségek jelenségére és jelentőségére. Történeti visszatekintés, fogalmi meghatározás, epidemiológiai adatok ismertetése után a szerző a sokrétű, szorosan összefonódó etiológiai tényezőket térképezi fel, kiemeli a rizikófaktorokat; körvonalazza a szűrés, megelőzés, kezelés alapelveit. Annak ellenére, hogy e betegségek nagyon gyakoriak - és súlyos következményekkel járnak az egyén (anya-csecsemő egység), a család és társadalom számára egyaránt -, felismerésük még ma is nehézségekbe ütközik. A diagnózis felállítása mellett legalább annyira fontos a megfelelő terápia korai elkezdése. Végleges megoldásként a jövőben a megelőzésen lenne a hangsúly. A megvalósítás útja a leendő szülők, egészségvédő szakemberek és kutatók közötti összefogásra épül.

Lege Artis Medicinae

Ki marad a kamarában?

SZEBIK Imre

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) felfüggesztette két orvos tagságát, mert az orvosok otthon szülés kapcsán orvosi tevékenységet végeztek annak ellenére, hogy a MOK Szülészeti és Nőgyógyászati Szakkollégiuma a szakmai és etikai szabályaival ellentétesnek nyilvánította ezt az orvosi tevékenységet. A szerző szerint tudományosan elfogadható bizonyíték nincsen arra vonatkozóan, hogy bizonyos, alacsony kockázatú szülőnők tervezett otthon szülése önmagában veszélyeztetné akár a szülőnő, akár a magzat életét. Mivel nemzetközi adatok arra utalnak, hogy a tervezett otthon szülés nem feltétlen növeli az anyai, illetve a magzati szövődmények számát, a kérdés eldöntéséhez Magyarországon objektív, tudományos igényű vizsgálat szükséges.

Lege Artis Medicinae

Szülészeti dilemmák

FRENKL Róbert

Hihetetlen, mibõl és hogyan keletkezhetnek nálunk konfliktusok! Olyanok, amelyekben végül mindenki sérül, s az ügynek alig van hozadéka.

Lege Artis Medicinae

Köhögési syncope

AVRAMOV Katalin, MAYER Péter, KISS Éva, PAPRIKA Dóra, ZÖLLEI Éva, VÉCSEI László, RUDAS László

A szituációs syncopék egyik ritkán diagnosztizált formája a köhögési syncope. A kórkép irodalmi adatok szerint elsősorban krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedő középkorú, illetve idős, túlsúlyos férfiaknál fordul elő. A szerzők közleményükben négy syncopés beteg bemutatásával demonstrálják a köhögési syncope mechanizmusát. A hemodinamikai monitorozás mellett reprodukált köhögési rohamok bizonyítják, hogy az eszméletvesztést az arteriovenosus nyomáskiegyenlítődés és a következményes agyi hipoperfúzió okozza. Az első eset a differenciáldiagnosztika nehézségeit, az egyidejűleg fennálló arrhythmia zavaró szerepét illusztrálja. A második és negyedik beteg esete felhívja a figyelmet a köhögési syncopéra, mint a balesetek egyik lehetséges kiváltójára. A hajlamosító tényezők között valamennyi betegnél szerepelt az erős dohányzás következtében kialakult légúti betegség. A szerzők esetei alapján ez utóbbi a szindróma legfontosabb eleme.

Lege Artis Medicinae

TACT (Ticlopidine Angioplastie Coronaire Transluminale)

MATOS Lajos

Kezelés: Ticlopidin 2×250 mg napi adagban. A kezelést a PTCA elõtt két nappal kezdték és hat hónapon keresztül folytatták.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

A kontaktlencse viselés szövődményes esetei

MÉSZÁROSNÉ PINTÉR Katalin

Vizsgálat célja: A szerző azokat az okokat keresi, amelyek a kontaktlencse viselők szaruhártya gyulladásához vezetnek. Vizsgálja továbbá, hogy megelőzhető-e a súlyos állapot kialakulása. Anyag és módszer: A vizsgálat a Szent Pantaleon Kórház - Rendelőintézet Szemészeti Osztályán fekvő kontaktlencsét viselő betegek körében történt. A saját készítésű, zárt kérdéseket tartalmazó kérdőív, 18 beteg körében került kiosztásra. Eredmények: Minden beteg 18 fő havi viseletű lágy kontaktlencse használó volt. 10 fő 2 héttel, 5 fő 1 héttel hordta túl a lencséjét. 5 fő elmulasztotta a kézmosást a lencse behelyezése, illetve kivétele előtt. 5 fő nem szokta letisztítani a lencsét a szennyeződésektől, 7 fő nem használt naponta friss tároló folyadékot. 4 fő csapvizet használt a lencse ápolásához. 5 fő éjszakára sem vette ki a lencsét, 4 fő piros, gyulladt szemre is felhelyezte a lencsét. 1 fő kivételével nem tartottak viselési szünetet, 3 fő rendelkezett szemüveggel. 14 fő nem volt megelégedve az optikában kapott felvilágosítással. Következtetés: Minden elváltozás hátterében a kontaktlencse nem megfelelő tisztán tartására visszavezethető bakteriális szövődmény állt.

Lege Artis Medicinae

A szűrővizsgálatok daganatbiológiai alapja: a rosszindulatú daganatok fejlődéstörténete

DÖBRŐSSY Lajos, KOVÁCS Attila, BUDAI András

A rosszindulatú daganatok kifejlődése időben elhúzódó, több szakaszos folyamat. A klinikai tünetek és szubjektív panaszok megjelenését szabályszerűen megelőzi a preklinikai kimutathatóság szakasza, amely alatt a tünetmentes daganat már jelt ad magáról; ez a szakasz alkalmas szűrővizsgálatokra. A fejlődésmenet ismeretének gyakorlati fontossága van a szűrési stratégia megválasztásában. A szűrővizsgálatok értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a daganatbiológiai okokra visszavezethető torzulásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Pompe-kór - I. rész - A betegség patogenezise és klinikuma

ILLÉS Zsolt, TRAUNINGER Anita

A Pompe-kór az alfa-glikozidáz enzim hiánya vagy elégtelen működése miatt kialakuló ritka tárolási betegség. Az egyetlen olyan öröklődő izombetegség, amely kezelhető, ez adja a diagnózis kiemelt jelentőségét. A betegség természetes lefolyása alapján korai, infantilis és késői, gyermekkori- juvenilis-felnőtt kezdetű kórformákat különítenek el. Az infantilis kórképekben a korai légzészavar, cardiomyopathia, a mozgásfejlődés elmaradása a vezető tünet, míg a késői kezdetű betegségben hiányzik a cardiomyopathia. Infantilis esetekben emelkedett a kreatinkináz szintje, a felnőttkori kórképekben fiziológiás lehet. Felnőttkori kezdet esetén figyelmet igényel a csípőövi izomdisztrófia és az orthopnoe. A diagnózist az enzimaktivitás mérése vagy a molekuláris genetikai vizsgálat biztosítja. Felnőttkori esetek izombiopsziás leletében hiányozhat az izomzat glikogéntárolása. Összefoglalónkban ismertetjük három beteg kezelése és gondozása során nyert tapasztalatunkat.

Hypertonia és Nephrologia

Diasztolés diszfunkció vizsgálata és szövődményekkel való összefüggése hypertoniás betegekben

HATI Krisztina, POÓR Ferenc, VÁRALLYAY Zoltán

A hypertonia következtében kialakult diasztolés funkciózavarok (DD) összefüggésben állnak a balkamra-hypertrophia, a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) és a pitvarfibrilláció kialakulásával. A szerzők arra keresték a választ, hogy az általuk kezelt hypertoniás betegek körében életkori eloszlásban milyen arányban fordul elő balkamra-hypertrophia, milyen típusú diasztolés funkciózavarok észlelhetők és ezek milyen kapcsolatban állnak a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. 2016 elejétől 28 hónap alatt a szakrendelőben a szerző által gondozott 100 esszenciális, kezelt hypertoniás beteg echokardiográfiás adatait elemezték. A megfigyelésből kizárták a csökkent pumpafunkciójú szívelégtelen, a billentyűbetegségben, a pulmonalis szívbetegségben szenvedő betegeket. A betegeket három korcsoportra osztották. 1972 és az után születettek (1. korcsoport), 1952 és 1971 között születettek (2. korcsoport), és 1952 előtt születettek (3. korcsoport). Echokardiográfiás vizsgálattal 2D, M-mód, pulzatilis Doppler-, szöveti Doppler-technikával vizsgálták az ejekciós frakciót (EF), a hátsó fal vastagságát, az E-A arányt és a septalis anuluson mért E/E’ nagyságát és Ea/Aa arányát. A balkamra-hypertrophia kimondásához a hátsó falvastagságot 12 mm-ben rögzítették. A diasztolés funkciózavarok diagnózisához a megfordult E-A arány alapján mondták ki a relaxációs zavart, a visszafordult -1 feletti E-A arány és az Ea/Aa 1 alatti értéke alapján a pszeudonormalizált mitralis beáramlást, és visszafordult, 1,5 feletti E-A arány és 15 feletti E/E’ érték alapján restriktív telődést véleményeztek. Korcsoportonként vizsgálták a balkamra-hypertrophia előfordulását és ezek összefüggését a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. Az életkor előrehaladtával a várttal megegyezően nőtt a betegek száma. A korcsoportok között az ejekciós frakció tekintetében nem észleltek különbséget. A balkamra-hypertrophia előfordulása az életkorral nem egyenesen korrelált. A HFpEF előfordulása korcsoportonként megkétszereződött, a pitvarfibrilláció pedig korcsoportonként közel háromszoros, majd kétszeres emel - kedést mutatott. Fiatal életkorban relaxációs zavarnál súlyosabb diasztolés funkciózavart nem észleltek, középkorúakban a diasztolés funkciózavarok mindhárom változatát tapasztalták, de még dominált a relaxációs zavar, idősebb korban viszont a relaxációs zavar a pszeudonormalizált telődéssel megegyező számot mutatott. (Emelkedett töltőnyomás az idősebb betegek 50%-ában jelentkezett.) Ezt követően összevetették, hogy a balkamra-hypertrophia, a HFpEF és a pitvarfibrilláció hátterében hogyan oszlanak meg a diasztolés diszfunkció típusai. A HFpEF esetében észleltek egyenes arányú progressziót a diasztolés funkció romlásával, normális funkciónál nem fordult elő, restriktív zavarnál volt a legmagasabb az előfordulása. A balkamra-hypertrophia és a pitvarfibrilláció tekintetében nem volt egyenes arányú növekedés. A vizsgált hypertoniás betegek között az LVH, HFpEF és PF jelenléte mellett 90% és e feletti volt a DD valamelyik típusának előfordulása. A balkamra-hypertrophiát összevetve a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával, a HFpEF hátterében szignifikánsan magasabb arányú a balkamra-hypertrophia előfordulása, mint pitvarfibrilláció mellett. HFpEF mellett a betegek kétharmada életkortól függetlenül pitvarfibrillál, a pitvarfibrilláló betegeknek viszont csak 43%-a diasztolés szívelégtelen. Ezek az értékek a DD és idősebb korban az emelkedett töltőnyomás nagy aránya miatt a szívelégtelenség szűrésére hívják fel a figyelmet, annak mielőbbi megelőzése érdekében. Az eredmények a pitvarfibrilláció stroke-prevenciója miatt is kiemelendő fontosságúak - 65 év felett és szívelégtelen betegeknél kortól függetlenül keresni kell a pitvarfibrillációt.

Hivatásunk

A legnehezebb női hivatás

TARCZA Orsolya

A napjainkban tapasztalható ápolóhiány visszavezethető az oktatási rendszer korábbi átalakítására, emellett számos körülmény, például a technológia fejlődése, és a gyógyító szakmák specifikálódása is generálja a szakemberhiányt - mondja Mészáros Magdolna, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ápolás és szülésznői (szakdolgozói) tagozatának elnöke.