Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1979. OKTÓBER 01.

Az EEG komprimált spektrális analízise (CSA) az idegsebészeti betegek intenzív ellenőrzésében

DR. MÉREI F. Tibor

A szerző ismerteti a világszerte elterjedt Present State Examination módszerét, mely a pszichiátriai diagnosztikát kísérli meg standardizálni, objektivizálni és összehasonlíthatóvá tenni. Ismerteti a módszer hazai adaptációjának elkészítésével és első kipróbálásával szerzett tapasztalatokat.

HUN 1979;32(10)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

HUN 1963;16(12)

Ideggyógyászati Szemle

1959. FEBRUÁR 01.

Az extinctio mint a specifikus és nem specifikus afferens rendszerek együttműködésének zavara

BEKÉNY György

Szerző felsorolja, hogy milyen physiologiás és pathologiás körülmények között észlelhető extinctio. Áttekinti a specifikus és nem specifikus afferens rendszer együttműködésére vonatkozó adatokat. Elméletet ismertet, mely szerint a pathologiás extinctiot a specifikus és nem specifikus afferens rendszer együttes károsodása okozza. A nem specifikus afferensek diffuz működészavara általános figyelemzavart és rostralis dominantiát mutató extinctiot eredményez. A thalamocorticalis specifikus és nem specifikus rostozat együttes sérülése lokális figyelemzavart és lokalizált extinctiot okoz az ellenoldali testfélen. A physiologiás és pathologiás extinctio egyaránt rostralis dominantiát mutat. A rostralis dominantia létrejöttét az arc bilateralis kérgi representatiójával és a trigeminalis impulzusok specialis ébresztő hatásával magyarázza a szerző. A pathologiás extinctionál az érzőrendszer működészavara még olyankor is kimutatható, amikor a rutinvizsgálatokkal érzészavart nem találunk. Ilyenkor is mindig észlelhető küszöbemelkedés és a sensoros adaptatios idő megrövidülése. Az adaptatios idő a legnagyobb-fokú rövidülést a specifikus és nem specifikus rendszer együttes sérülésének eseteiben mutatja.

HUN 1959;12(02)

Ideggyógyászati Szemle

1950. DECEMBER 22.

Centralis és paracentralis homonym scotomák a nyakszirtlebeny körülirt bántalmaiban

MAJERSZKY Klára

Négy különböző és szokatlan eredetű homonym hemianopsiás scotoma eset ismertetése (három paracentralis és egy centralis). Az egyik esetben az occipitalis polus electrocoagulatiója centralis hemianopsiás scotomát okozott macularis megkíméltség nélkül, ami a macula egyoldali kérgi representatiójának elvét támasztja alá.

HUN 1950;3(04)