Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1968. JANUÁR 01.

Ritkán felismert periferias tünetcsoport a felsővégtagon

SZŐKE Tamás, HAFFNER Zsolt

Meglehetősen gyakran fordul elő SZTK szakorvosi leleteken, kórházi zárójelentéseken ilyesféle diagnosis; brachialgia, ischialgia, radialis paresis, ulnaris paresis stb. anélkül, hogy az így megjelölt tünetek aetiologiai elemzése megtörténnék. És utána szinte stereotyp therapias javaslat: B, és B, vitamin inj. Legtöbbször még az aetiologiai tisztázás igénye sem merül fel. Különösen meglepő ez, ha arra gondolunk: abducens, oculomotorius, facialis stb. paresisek esetén közel sem elégszünk meg a diagnosisban a tünet megjelölésével, hanem igyekszünk minél több kórokot kizárni: neoplasma, aneurysma, diabetes, lues, arteriosclerosis stb.

HUN 1968;21(01)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Ritka idegrendszeri lues: Nissl-Alzheimer f. capillaris endarteriitis talaján kirobbant heveny meningoencephalitis

DOBI Sándor

Hevenyen fellépett és lefolyt lueses meningoencephalitis klinikai képét és kórszövettani leletét ismertettük. Ez a lueses meningoencephalitis régebbi és tisztázatlan eredetű infectio okozta Nissl—Alzheimer f. endarteriitis syphilitica alapján lépett fel. A szóbanforgó endarteriitis lueses eredete és az érfal burjánzás elsődleges jellege leleteinkből beigazolódik és kiemeljük, hogy hasonló találkozás : heveny lueses meningoencephalitis a Nissl—Alzheimer f. endarteriitis kapcsán az eddigi leírásokban nem szerepel.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Teljes compressiós liquorsyndromát okozó atypusos, tünetszegény spinalis fibroblastoma

SZEGEDY László, SZOBOR Albert

Klinikailag tünetszegény, ugyanakkor súlyos liquorelváltozással, teljes gerincvelői compressióval járó spinalis tumort ismertettünk, melyben az anamnesisben szereplő lueses folyamat a vizsgálatokat hosszú időn keresztül tévútra vezette. Az ismertetett eset során felhívtuk a figyelmet arra, hogy egyrészt nagyfokú liquorösszefehérje szaporulat neuroluessel általában nem magyarázható, másrészt, hogy klinikailag tünetszegény esetekben is igen súlyos neurológiai elváltozások lehetnek jelen, melyeket adott esetben az idegrendszer hosszú időn át is jól compensálhat.

HUN 1959;12(08)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)