Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1989. JÚLIUS 01.

Tüdőrákok agyi áttéteinek klinikopathologiai elemzése 183 boncolt eset alapján

DR. KÁROLYI Péter, DR. TÓTH Gizella

A malignus tumorok intracranialis metastasisai elhelyezkedhetnek a koponyatető vagy a koponyaalap csontjain, a kemény-, illetve a lágyagyburkokon, vagy az agyállományban. Meghatározó jelentőségük és gyakoriságuk miatt az agyállományi áttétek különös figyelmet érdemelnek. A tünetek - amelyek localisatio-függőek - gyakran már kis tumorgóc esetén is aránytalanul súlyosak, hiszen a rendszerint jelentős perifocalis oedema kedvezőtlenül befolyásolja a klinikai képet.

HUN 1989;42(07)

Ideggyógyászati Szemle

1982. AUGUSZTUS 01.

Az artéria carotis interna traumás thrombosisa

DR RÓZSA László, DR GOMBI Róza, DR GYARMATI János

A szerzők 3. traumás art. carotis interna elzáródás esetét ismertetik. A két, nyaki szakaszon létrejött thrombosis egyikénél a trombus propagátiója art. cerebri média elzáródást okozott, ugyanakkor maga az art. carotis interna átjárhatóvá vált. A 3. esetben feltehetően tünetmentes, arteriosclerctikus carotis-thrombosishoz bázis fractura során túloldali koponyaalapi carotis interna elzáródás társult. A patomechanizmus kapcsán elemzik a kőllaterális keringést, hangsúlyozva szerepét a kórlefolyásban. Úgy gondolják, hogy a traumás carotis-thrombosisok egy része jó kőllaterális keringés mellett rejtve marad és esetleg egy újabb vascularis kóreseménnyel manifesztálódik.

HUN 1982;35(08)

Ideggyógyászati Szemle

1978. FEBRUÁR 01.

Intracranialis chordomák

DR. HORVÁTH Miklós, DR. BENOIST György

A szerzők beszámolnak 8 cranialis, bázischordoma esetükről, amelynek során áttekintik az irodalmi adatokat. A chordoma nagyon ritka daganat, az ébrényi chorda dorsalis maradványsejtjeiből indul ki. A koponyaalapon megjelenő chordomák helyzetük miatt igen jelentős idegsebészi, műtéti problémát jelentenek, és csak részlegesen távolíthatók el. Néhány éven belül kiújulnak. Ritkán azonban — így egyik esetükben is — hosszabb túlélés is lehetséges. A szövettani kép malignitás szempontjából általában nem áll párhuzamban a klinikai lefolyással.

HUN 1978;31(02)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Tünetszegény koponya-basis destructiók

VÁRNAI György, LIPCSEY Attila, AMBRÓZY György

Szerzők két beteget ismertetnek, akiknél a koponyaalap nagy kiterjedésű roncsolása volt kimutatható. A betegeknél a destructiók elhelyezkedése alapján várható agyidegek sérülésének syndromái nem voltak észlelhetők. Tárgyalják a tünetmentesség lehetséges okait.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

A neuroradiologiában használt koponyafelvételek osztályozása és nomenclaturája

DR. KOVÁCS Ákos

1961 jún. 16-án Milánóban Prof. Lenzi elnöklésével bizottság ült össze, a bizott­ság tagjai a következők voltak: dr. Appel, dr. Bull, dr. Canossi, dr. Decker, dr. Dilenge, dr. Fischgold. A neuro-radiologiai nomenclaturát és a röntgenfelvételezésben használt vetüle­teket a következő sorrendben vitatták meg : I. A koponya radiographiában használatos beesési pontok, vonalak és síkok meghatározása. II. a) A koponyaalap-felvételek leírása. b) A koponya speciális felvételeinek leírása.

HUN 1962;15(11)

Ideggyógyászati Szemle

1952. JÚLIUS 29.

A Jacod-syndroma új változata

MARIA Filipowicz

Agyidegtüneteket orrgaratűr daganatok esetében már a XIX. század második felében megfigyeltek. Az egyes agyidegtünetek gyakoriságára vonatkozó megfigyeléseket kiegészítették azok a leírások, amelyek megállapítják, hogy az orrgaratűr daganatai milyen utakon hatolnak be a koponya belsejébe. Bizonyos ideig két felfogás állt szemben egymással a daganatok kiindulópontját és fejlődési útját illetően. Egyes szerzők szerint a daganat vagy az orrgaratűrből, vagy pedig a koponyaalap kötőszövetéből indul ki, tehát kívülről hatol be a koponya belsejébe, miközben szétroncsolja az útjába eső agyidegeket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, koponyán belüli elemek képezik a daganat kiindulópontját, az ugyanakkor lezajló orrgaratűrbeli folyamatot pedig függetlenek, vagy a koponya belsejéből annak külső részébe történő daganatáttételnek tekintették. Az ide vonatkozó kételyeket csupán a részletes tanulmányozás oszlatta el. Megállapítást nyert, hogy az esetek legnagyobb részében az orrgaratűr képezte a kiindulópontot.

HUN 1952;5(02)