Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 44

Lege Artis Medicinae

2011. ÁPRILIS 22.

A halogenizáció és a szteroidhatás

NAGY Nikoletta, KEMÉNY Lajos

A bőrgyógyászatban használatos lokális gyulladáscsökkentők közül a szteroidok alkotják az egyik leggyakrabban használt csoportot. A mindennapi gyakorlatban nehezíti a lokális szteroidkészítmény kiválasztását, hogy mintegy 30 különböző hatóanyag- tartalmú lokális szteroid mintegy 50 különböző formájú externája áll rendelkezésre.

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. OKTÓBER 25.

Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában

GAÁL János

A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat. A krónikus fájdalom szindrómában maga a fájdalom már elvesztette alapvető adaptív biológiai jelentőségét, és önálló patogenetikai folyamattá lép elő jelentős vegetatív és pszichés tünetekkel.

Lege Artis Medicinae

2010. FEBRUÁR 20.

A teljesítményfokozó gyógyszerek és táplálékkiegészítő készítmények használatának veszélyei

PUCSOK József

A fizikai teljesítmény fokozásához központi idegrendszert izgató készítményeket, az izomtömeg növelésére az androgén anabolikus szteroidokat használják. Ezek mellett előtérbe kerül a genetikai állományba bejutatott külső gének hatásának tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása.

Lege Artis Medicinae

2008. ÁPRILIS 22.

Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában

GAÁL János

A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat.

Lege Artis Medicinae

2008. JANUÁR 22.

Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában

GAÁL János

A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat. A krónikus fájdalom szindrómában maga a fájdalom már elvesztette alapvető adaptív biológiai jelentőségét, és önálló patogenetikai folyamattá lép elő jelentős vegetatív és pszichés tünetekkel. A reumatológiai fájdalmak kezelésében alapvető jelentőségű a gyógytorna. Elvégzését segítik elő a különféle farmakológiai és nem farmakológiai módszerek. Az utóbbiak közé tartoznak például a borogatások, pakolások, balneo- és hidroterápiás módszerek, az elektro-, mechano- és termoterápiás eljárások stb. A gyógyszeres terápia leggyakrabban az egyszerű analgetikumok, a nem szteroid gyulladásgátlók, a szteroidok, a minor és immár a major opiátok adását jelenti, amelyet adjuváns szerekkel (például a triciklikus antidepresszánsok, antikonvulzív szerek) egészíthetünk ki. A leggyakrabban adott nem szteroid gyulladásgátlók indikációjánál a lehetséges mellékhatásokat messzemenőleg figyelembe kell venni. Az aneszteziológia és a reumatológia határterületéhez tartozó invazív fájdalomcsillapító módszereket (epiduralis szteroidadás, ganglionblokád, intravénás regionális blokád) a konvencionális kezelésre nem reagáló esetekben, de egyes kórképekben akár első beavatkozásként is sikerrel alkalmazzuk.

Magyar Immunológia

2007. MÁRCIUS 20.

Az adalimumabkezelés jelentősége Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos betegség; a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. Patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és host - például genetikai, epithelialis, immunológiai és nem immunológiai - tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításában, amelyben a proinflammatoricus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet.

Ideggyógyászati Szemle

2006. MÁJUS 30.

Az epilepszia és a férfi nemi működés zavara: okok, diagnózis és terápia

BÓNÉ Beáta, JANSZKY József

Míg az egészséges férfiak 10%-a panaszkodik szexuális diszfunkcióra, addig ugyanez az arány az epilepsziás férfiak között 40-70%. A szexuális diszfunkcióknak három alapvető oka lehet: az epilepsziabetegség önmaga, az antiepileptikumok (elsősorban a hagyományos enziminduktor antiepileptikumok és a valproat), továbbá pszichiátriai, pszichés problémák.

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

Az epilepszia gyógyszeres kezelése

SZUPERA Zoltán

Az epilepsziák kezelésében a gyógyszeres kezelés alapvetõ, a betegek több mint kétharmadánál tartós rohammentességet biztosítanak. Az antiepileptikumok az epileptogenezis során kifejlõdött krónikus izgalmi állapotot befolyásolják. Hatásukra csökken az aberráns sejtek excitabilitasa vagy fokozódik a környezeti gátlás, ami gátolja az epilepsziás roham kialakulását (antikonvulzív hatás).

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Biológiai terápia vasculitisekben

SZÁNTÓ Antónia

A szisztémás vasculitisek jelenlegi kezelése elsõdlegesen szteroidok és citosztatikumok adásából áll. Azonban egyre többször próbálnak ki ezekben a kórképekben különbözõ biológiai terápiákat. Ez a tanulmány több mint 60 közlemény áttekintésével foglalja össze a tapasztalatokat; mérlegeli a biológiai terápiák mellett és ellen szóló érveket.

Magyar Immunológia

2003. ÁPRILIS 20.

Biológiai terápia vasculitisekben

SZÁNTÓ Antónia

A szisztémás vasculitisek jelenlegi kezelése elsõdlegesen szteroidok és citosztatikumok adásából áll. Azonban egyre többször próbálnak ki ezekben a kórképekben különbözõ biológiai terápiákat. Ez a tanulmány több mint 60 közlemény áttekintésével foglalja össze a tapasztalatokat; mérlegeli a biológiai terápiák mellett és ellen szóló érveket.