Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Nappali kórház a Józsefváros szívében

Tana Ünige pszichológust kérdeztük a közösségi pszichiátria gyakorlatáról.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Szociális kapcsolatok és a mortalitás

„Az egyének szociális kapcsolatainak minősége és mennyisége a mentális egészségen felül a morbiditáshoz és a mortalitáshoz is köthető” – állítja a PLOS Medicine-ben közölt legújabb kutatás.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2009. JANUÁR 20.

A fájdalomküszöb eltérése szkizofréniában és állatmodellekben - I. rész

TUBOLY Gábor, HORVÁTH Gyöngyi

A fájdalomérzékenység csökkenése a szkizofrénia több mint 50 éve jól ismert tünete, azonban a hatásmechanizmusról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, így ennek tisztázására megfelelő szkizofrénia-állatmodell szükséges. Két részben foglaljuk össze azokat az adatokat, amelyek a szkizofrénia és a fájdalomküszöb összefüggése vizsgálataiból származtak.

HUN 2009;62(01-02)

Lege Artis Medicinae

2005. ÁPRILIS 20.

Az oropharyngealis dysphagia komplex kezelése

MÉSZÁROS Krisztina, HACKI Tamás, VARGA Zsuzsa

A szerzők felvázolják a fej-nyaki daganatok műtéti, illetve sugárterápiája után fellépő dysphagia, valamint a neurogén eredetű nyelészavarok rehabilitációjának módját és jelentőségét.

HUN 2005;15(04)

Ideggyógyászati Szemle

1984. NOVEMBER 01.

Az archikortikális EEG celluláris genezise

RUZSÁKI György

A hippokampális EEG különböző mintái és a fiziológiailag azonosított sejttípusok közti viszonyt vizsgáltuk instrumentális feladatra tanított patkányokban. A sejtek izolációja és az EEG mélység szerinti analízise mozgatható mikroelektródával történt. Spektrális és korrelációs módszerekkel becsültük a sejtek ritmicitását, a viselkedéssel való összefüggéseit, valamint a sejtkisülés és az EEG hullám fázisa közti viszonyt.

HUN 1984;37(11)

Ideggyógyászati Szemle

1984. ÁPRILIS 01.

Laikus személyek részvétele a mentálhigiénés gondozásban

TRINGER László, HORVÁTH Júlia

Az eltelt két év alatt 12 beteget vettünk gondozásba, ezek közül 3 mániásdepressziós pszichózisban szenved, egy pedig paraphreniában. A többi beteg vagy idült neurotikus depresszió, vagy más neurózis állapotában van. Legjellemzőbb, hogy minden betegnél öngyilkossági veszéllyel kell számolnunk, időnként, vagy állandóan, a szociális izoláció és a betegség együttes fennállása miatt. Betegeink felénél a gondozásbavétel előtt már előfordult öngyilkossági kísérlet. A gondozásbavétel óta egyetlen betegünk sem kísérelt meg öngyilkosságot! Klinikai újrafelvételre is csupán egy személynél került sor, aki paraphreniában szenved. Ez a beteg korábban, betegségének kiújulásakor hetekig elzárkózott a külvilágtól, s csak véletleneken múlott, hogy végülis felvételre került. Mióta pártfogója van, az betegségének kiújulását rögtön észreveszi, s maga kíséri be a klinikára.

HUN 1984;37(04)

Ideggyógyászati Szemle

1969. SZEPTEMBER 01.

Újabb vizsgálatok panencephalitisnél II. Electrophysiologiai megfigyelések

GOMBI Róza, ÓVÁRY Imre, GŐDÉNY Sára, SORSZEGI Pál, KAPPÉTER István, BENKŐ Károly

Elektrophysiologiai megfigyeléseink azokkal az irodalmi adatokkal vannak összhangban, melyek szerint a Radermecker-complexus multifocalis eredetű, döntően a kéregben és a kéregfehérállomány határán keletkező, ill. manifestalódó jelenség (Cobb 1966, Bogacz és tsai 1959 stb.). Erre utal az intracerebralis többszörös fázismegfordulás ténye, és a complexusok regionalis megjelenése, ill. hiánya, amit betegünknél sikerült megfigyelni. Intracerebralis elvezetést igen kevesen végeztek panencephalitisben szenvedő betegeknél, s az így nyert adatok hasonlóak a mieinkhez. Mély eletrographiával foglalkozó szerzők nem erősítik meg a complexusok thalamikus - diencephalikus eredetét feltételező felfogást. Bogacz és tsai véleménye szerint a complexusok hasonlítanak a részlegesen vagy teljesen izolált kéreg „izolációs complexusaihoz" (Garcia Austt és tsai 1957) más szóval ,,suppression-burst”-jeihez (Henry és Scoville 1962). A panencephalitises kórfolyamat előrehaladása során a kérgi és egyéb szerkezetek neuronjai részlegesen vagy teljesen deafferentálódnak s kialakul a hajlam és lehetőség a deafferentált sejtek hypersynchron abnormalis aktivitására, miután megszűnt a normális működéshez szükséges tónus, ill. izgalmi állapot, melyet a specifikus és nem-specifikus pályák impulsusai biztosítanak.

HUN 1969;22(09)