Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2010. NOVEMBER 30.

Beszámoló a Környey Társaság 2010. évi tudományos üléséről. 2. rész

A tudományos program második részében a pécsi Környey Társaság Kuratóriuma által felkért, a hazai idegtudományokat képviselő legnevesebb személyek közül válogatott előadók tartottak emlékelőadásokat.

HUN 2010;63(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

2010. JÚLIUS 20.

Összefogás kell az idegsebészetben - Helyzetkép 2010 elején

CSÓKAY András

Az utóbbi évek forráskivonásai különösen 2006 óta hihetetlen károkat okoztak a betegellátásban, különösen azokban a szakmákban, amely nem tudott egységes fellépést mutatni. Sajnos részben a hazai, de főleg a fővárosi idegsebészetet is ez jellemezte. Erőtlenségünk legjobb példája talán az volt, amikor 2007 nyarán véglegesen menesztették az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet éléről a szakmai vezetést és kineveztek egy, az idegtudományokhoz csak laikus orvosi szinten értő, más szakmákból jövő főigazgatót, valamint egy orvos igazgatót. Nem tudtunk fellépni kellőképpen az irreális döntés ellen. Miért veszítettük el az érdekérvényesítő erőnket?

HUN 2010;63(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2006. MÁJUS 30.

Katona Ferenc: Az agykutatás története. Az idegtudományok kialakulása

VÉCSEI László

Katona professzor úr a hazai neurológia kiemelkedő személyisége, aki mindennapi klinikai feladatai mellett magas színvonalú tudománytörténeti kutatásokat is folytat. Jelen könyvének első változata Az agy felfedezése címmel 1969-ben jelent meg Szentágothai profeszszor ajánló soraival, s igen komoly sikert aratott. E mű hagyományait követve három és fél évtized elteltével egy több mint 600 oldalas könyvben foglalta össze a szerző gondolatait.

HUN 2006;59(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2005. MÁRCIUS 10.

Klinikai idegtudományok a hatékony gyógyítás szolgálatában - A Clinical Neuroscience/ Ideggyógyászati Szemle II. Élõ Száma Budapest, Rendezvényhajó - 2005. február 26.

RAJNA Péter

Elõzmények: lapunk I. Élõ Száma 2002-ben lapunk történetének jelentõs állomásához érkeztünk. Közel 10 éves elõkészítés, fáradságos munka és néhány kudarc után megtörtént a lap nemzetközi regisztrációja. Szerkesztõbizottságunknak ekkor támadt az az ötlete, hogy ezt az örömteli eseményt együtt ünnepeljük meg lektorainkkal, a lap tulajdonos társaságainak, valamint a hazai klinikai idegtudományok legjelesebb képviselõivel és a folyóirat sikerében hirdetéseikkel közreműködõ cégek küldötteivel.

HUN 2005;58(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2004. DECEMBER 10.

Tisztelt Olvasók, Kedves Kollégák!

RAJNA Péter

Önök az év utolsó lapszámát tartják a kezükben. Reméljük, sokuk számára lapunk olvasása hasznos szakmai elfoglaltsággá vált, és szándékainknak megfelelõen egyszerre szolgáltatja az olvasók szűkebb érdeklõdési területeinek megfelelõ legújabb ismereteket és az idegtudományok szerteágazó inter- és multidiszciplináris összefonódását.

HUN 2004;57(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

2004. FEBRUÁR 10.

A ventromedialis prefrontális kéreg szerepe addiktológiai kórképekben

KELEMEN Oguz, MÁTTYÁSSY Adrienn, KÉRI Szabolcs

Az elmúlt évek során jelentős szemléletváltás következett be az addiktológiában. Ennek ellenére az idetartozó kórképek neurobiológiai mechanizmusaival kapcsolatban továbbra is nyitott számos kérdés. A kognitív idegtudományok fejlődésével lehetőség nyílt olyan egyszerű, klinikailag is alkalmazható tesztek kidolgozására, amelyek viszonylag körülhatároltabb idegrendszeri mechanizmusokat képesek vizsgálni.

HUN 2004;57(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

A magyar neurológia történet (I. rész)

BEKÉNY György

Minden nemzetnek vannak olyan kiválóságai, akikre büszke. Nálunk az intellektuelek úgy gondolják, hogy a magyarok különösen tehetségesek a zene és a matematika területén. Kitűnő genetikusunk nézete szerint azonban a különböző képességek genetikai háttere az egyes népek között egyenlő, és az eltérő eredményeket külső körülmények okozzák. Valóban, a nagy magyar dirigensek és muzsikusok egyesült államokbeli „halmozódására”, számos No- bel-díjas matematikus és fizikus amerikai pályafutására az adott lehetőséget, hogy politikai okokból el kellett hagyniuk hazájukat. Ellentétben a fenti gondolatmenettel, a magyar neurológia első 50 évének igen sikeres és nemzetközileg megbecsült korszakát csak hátráltatták a körülmények. Annál inkább nagyra kellett értékelnem e korszak neurológiai produkcióját. Örülnék, ha e munka olvasóinak is ez lenne a véleménye. Ismertetésre azokat a közleményeket választottam ki, amelyek úgynevezett „világnyelveken” jelentek meg. Kivételt csak a monográfiák, tézisek és egy-egy jelentősebb munka képez, amelyek anyaga részben már közlésre került idegen nyelven is. A terjedelem korlátai miatt az idegrendszerrel foglalkozó tudomány számos területe nem kerülhetett megbeszélésre. Így nem írhattam a neuroanatómia olyan nemzetközi nagyságairól, mint Lenhossék Mihály, Apáthy, Szentágothai; a neurofizológusokról, különös tekintettel a cochleovestibularis rendszerrel foglalkozókra, mint Hőgyes, Bárány, Békésy; a neuroendokrinológiáról vagy a neurokémia számos részletéről. A témánkkal szorosan öszszefüggő neurokirurgia jelentősége miatt önálló ismertetést igényel. Környey Istvánnak, a magyar neurológia nagy tanújának és tudósának tollából 1976-ban jelent meg a magyar idegtudományok történetét ismertető kis monográfia. Nagy Zoltán 1992-ben publikálta a múlt századi magyar neurológia történetét, Hungarian Neurology in The Last Century cím alatt. Ezen történeti összefoglalók jelen munkámnak fontos elő futárai voltak.

HUN 1994;47(03-04)