Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 22

Lege Artis Medicinae

2022. SZEPTEMBER 30.

A pitvarfibrillációban szenvedő beteg antikoaguláns-terápiájának gyakorlata és kihívásai napjainkban

KISS Dénes Zsolt, KISS Boldizsár, ZIMA Endre István

A pitvarfibrilláció az egyik legfontosabb, klinikai jelentőséggel bíró gyakori ritmuszavar. Önmagában a leggyakrabban stroke-ot, egyéb szisztémás thromboembolisatiót, szívelégtelenséget okozó aritmia. A pitvarfibrilláció 2,5-szeresére növeli a stroke, 5-szörösére a szívelégtelenség kockázatát. Prevalenciája 20 éves életkor felett már 3%, illetve ennél nagyobb a szelektált betegpopulációkban.

Ideggyógyászati Szemle

2019. JÚLIUS 30.

[Egy Morvan-szindrómás beteg bemutatása]

AYTAC Emrah, ACAR Türkan

[A Morvan-szindróma nagyfokú perifériás idegizgalommal, encephalopathiával, diszautonómiával és jelentős mértékű insomniával járó ritka kórkép. Az esetismertetésben bemutatott beteget zavartság, myokymia, hyperhidrosis, epilepsziás rohamok, tachycardia, agitatio, hypokalaemia és hyponatraemia miatt kezeltük klinikánkon.]

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

Hogyan lehetne javítani a primer aldosteronismus felismerésének és kezelésének a helyzetén?

BAJNOK László

A primer aldosteronismus (PA) területén eddig praktikusan nem voltak véletlen besorolásos, ellenőrzött vizsgálatok, viszont az utóbbi időben kettő is megjelent. Ráadásul mindkettő paradigmaformáló eredményű lett, mégsem épültek be (még?) a szakértői véleményekbe. A PA területén számos ponton éles ellentét van a világ vezető szakértői között. Az konszenzusos, hogy a betegségben gyakoribb a hypokalaemia, a terápiarezisztencia és az érrendszeri szövődmény, mint primer hypertoniában. Mérvadó vizsgálatok szerint a műtéttel kezelhető formájának a gyakorisága a hypertoniások 5%-ára tehető. Ezen esetek töredéke részesül kivizsgálásban a fejlett országokban is. Az ellátást egy, a hazai viszonyok mellett alkalmazható és alkalmazandó, többsebességes irányelv javíthatná, amiben az egyik alternatíva a diagnosztika. Itt a következő aldoszteronkritériu - mok javasoltak: szűrésnél 15 ng/dl feletti érték, ha az alacsony reninszinttel társul, ennek továbbvizsgálásánál, a szuppressziós tesztben pedig 5 ng/dl feletti koncent - ráció, ami már mellékvese-CT-t indokol. Ez kellő egyensúlyt biztosíthat az érzékenység és fajlagosság között. A másik kitörési pont az alacsony dózisú spironolakton elterjedtebb alkalmazása rezisztens hypertoniában.

Hypertonia és Nephrologia

2015. DECEMBER 10.

A Janus-arcú tiazidok

KEMPLER Péter, HORVÁTH Viktor József

A tiazid típusú diuretikumok effektív vérnyomáscsökkentő szerek, de számos mellékhatással is rendelkeznek. Használatuk során, különösen nagyobb dózisok alkalmazása esetén fennáll a hypokalaemia, hyperuricaemia, hypercalcaemia kialakulásának lehetősége, továbbá kedvezőtlen a szénhidrát-anyagcserére és a lipidanyagcserére gyakorolt hatásuk is. Randomizált, kontrollált vizsgálatok adatai szerint kombinációs kezelés alkalmazása során a renin-angiotenzin rendszert gátló készítményeket tiazid típusú diuretikumok helyett előnyösebbnek tűnik kalciumantagonistákkal kombinálni.

Hírvilág

2012. FEBRUÁR 23.

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Hypertonia és Nephrologia

2011. SZEPTEMBER 20.

Egyoldali arteria renalis stenosis talaján kialakult hyponatraemiás-hipertenzív szindróma két esete

LAKATOS Orsolya, GYÖRKE Zsuzsanna, VAJDA Péter, JUHÁSZ Zsolt, DEGRELL Péter, SULYOK Endre, MOLNÁR Dénes

Gyermekkorban a szekunder hypertonia 80%-ban renalis eredetű, ezen belül a renovascularis ok 10%-ra tehető. Elvétve jelenik meg az arteria renalis egyoldali szűkülete esetén, kritikus renalis ischaemia következtében az úgynevezett hyponatraemiás- hipertenzív szindróma (HHS), amelyet súlyos hipertenzió, elektrolitzavar (hyponatraemia, hypokalaemia), polyuria, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer fokozott aktivitása jellemez. A szerzők egy 27 hónapos és egy hároméves fiúgyermek esetét ismertetik, akik esetében veleszületett, egyoldali, jelentős fokú arteria renalis szűkület talaján HHS fejlődött ki. Mindkét gyermeknél a nem működő vese eltávolításával mind a polyuria, mind az elektrolitzavar megszűnt, a reninszintek normalizálódtak és az antihipertenzív kezelés is fokozatosan elhagyható volt. A szerzők külön felhívják a figyelmet, hogy gyermekek körében a vérnyomásmérés elengedhetetlen, különösen polyuria, polydipsia, proteinuria, a testsúly stagnálása esetén. Fontos a korai felismerés, valamint a 10% alatti működéssel bíró vesét még a hypertonia fixálódása előtt kell eltávolítani. Hypertoniával társult elektrolitzavar esetén, bár jóval ritkábban, mint felnőttekben, gyermekkorban is gondolnunk kell tehát hyponatraemiás-hipertenzív szindróma lehetőségére.

Lege Artis Medicinae

2010. FEBRUÁR 20.

A diuretikumok közti különbségek jelentősége a hypertonia kezelésében - Fókuszban az anyagcsere-semlegesség

ALFÖLDI Sándor

Az indapamid „második generációs”, vasodilatator tiazid diuretikum. Antihipertenzív hatékonysága kis dózisban megegyezik a többi elsőként választandó antihipertenzív szerrel.

Lege Artis Medicinae

2007. FEBRUÁR 22.

Diuretikumok a kardiológiában: adjuk vagy szedjük?

NAGY Viktor

A diuretikumok a gyógyszeres kezelés alapvető eszközei. Hatékonyan csökkentik a vérnyomást és - ahogyan azt számos hypertoniatanulmány igazolta - eközben csökkentik a cardiovascularis és cerebrovascularis morbiditást és mortalitást.

Ideggyógyászati Szemle

1981. AUGUSZTUS 01.

Hyperthyreosishoz társuló periodikus hypokalaemiás bénulás

KÖVES Péter

A szerző hyperthyreosishoz társuló periodikus hypokalaemiás bénulásban szenvedő, thyreostatikus kezelés nyomán gyógyult 39 éves férfibetege kórlefolyását ismerteti. A kivizsgálás során klinikai-laboratóriumi, fény- és elektron mikroszkópos megfigyelésekhez jutott. Az irodalmi adatok és a mai izomélettani, endokrinológiai ismeretek alapján megkísérli e jelenségek és a kórkép dinamikájának értelmezését.

Ideggyógyászati Szemle

1960. DECEMBER 01.

Vizsgáltok paroxysmalis myoplegiában. III. Az izomrendszer maradandó elváltozásai. A metabolikus myopathia kialakulása.

BEKÉNY György

Szerző áttekinti az irodalom azon paroxysmalis bénulás eseteit, amelyekben irreversibilis izomrendszeri elváltozásokat mutattak ki. Ismerteti a Hasznos és Solti-val együtt közölt két hypokalaemiás és két hyperkalaemiás esetének idevágó adatait. A paroxysmalis bénulás esetek jelentős részében tartós paresis és atrophia alakul ki. Az izomelváltozás szinte rendszeres kialakulását az izombiopsiás leletek igazolják. Az izombiopsia jelentős kórszövettani elváltozásokat mutatott, három olyan esetünkben, ahol állandó paresis és atrophia nem volt jelen. A maradandó izombénulás ugyanazokban az izmokban fejlődik ki, amelyek a rohamban a leginkább érintettek. A pelvifemoralis eloszlást gyengeség és a hypervoluminosus lábikrák nagymértékben emlékeztetnek a dystrophia muse, progr. pseudohypertrophiás formájára. Ez az oka annak, hogy az irodalomban gyakran számoltak be a két kórkép társulásáról. Szerző ezen esetek kritikai elemzése után arra az álláspontra jut, hogy egyetlen olyan eset sem ismeretes, ahol paroxysmalis bénulás es dystrophia muse, progr. egy betegen együttesen jelen lett volna. E kérdésben a döntő bizonyítékot a kórszövettani elváltozás különbözőségé szolgáltatja. A paroxysmalis bénulás izompathológiai elváltozásának lényege a vacuolás degeneratio. A hypokalaemiás és hyperkalaemiás esetek histopathológiai képe azonos. A paroxysmalis bénulás maradandó izomelvaltozásai a rohamok kapcsán lezajló ion-eltolódások és kolloidkémiai változások következményei. A paroxysmalis osmotikus változások kezdetben reversibilis vacuolaképződést eredményeznek. Később irreversibilis degeneratio indul meg az izomrost fellazult, vacuolás centrumában. A periodikusan ismétlődő kalium (és natrium ?) anyagforgalmi zavarral kapcsolatos metabolikus myopathiáról van tehát itt szó. Az izomelváltozások most vázolt pathogenesisét és pathomechanizmusát valószínűsítik a kaliumhiányos étrend és a különböző glukocorticoidok adásával előidézhető myopathiák is.