Részletes keresés

Ca&Csont

2007. FEBRUÁR 14.

Nagyobb csonttörési prevalencia posztmenopauzás pollenallergiás nőkben

FERENCZ VIKTÓRIA, MÉSZÁROS SZILVIA, CSUPOR EMŐKE, TÓTH EDIT, BORS Katalin, FALUS ANDRÁS, HORVÁTH CSABA

Vizsgáltuk, hogy a pollenallergia befolyásolja-e a csonttömeget és a csonttörések előfordulási gyakoriságát posztmenopauzában lévő nők csoportjában. Összesen 125, posztmenopauzában lévő, pollenallergiában szenvedő nőbeteg (átlagéletkor: 61,26 év) következő négy csoportját vizsgáltuk: sem H1-hisztaminreceptor (H1R)-antagonistával, sem inhalációs kortikoszteroiddal nem kezelt allergiás nők (n=43); csak H1Rantagonistával kezelt betegek (n=53); H1R-antagonistával és inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek (n=17) és csupán inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek (n=12) csoportja.

HUN 2007;10(01)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚLIUS 10.

PhD-tézis A hisztamin szerepe az asphyxia kiváltotta agy- oedema képzõdésében újszülöttsertés-modellen

KOVÁCS József

Perinatal asphyxia, i.e. failure to initiate and sustain breathing at birth, is one of the most frequent and serious clinical problems in neonatology1. According to World Health Organization estimates, around 3% of approximately 120 million infants born every year in developing countries present birth asphyxia requiring resuscitation, and about 900,000 of these infant die each year1. In clinical terms perinatal asphyxia is an insult to the fetus or newborn due to lack of oxygen or lack of perfusion to various organs.

HUN 2004;57(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

Antiallergikumok szedatív (mellék)hatásának EEG- vizsálata: a szetasztin nem szedatív antihisztamin

RAJNA Péter, VERES Judit

A szetasztin (Loderix-R) farmako-EEG hatását vizsgáltuk 10 egészséges fiatal férfinél, két - különböző erősségű szedatív mellékhatással rendelkező - referens antihisztamin (Teldane-R és Suprastin-R) alkalmazásával, keresztezett, kettős vak, placebo kontrollált vizsgálati elrendezésben. A két referens készítmény központi idegrendszeri hatásának különbségét a hátsó területi alfa/théta paraméter érzékenyen tükrözte. A Loderix ezen marker paraméter szempontjából a Suprastinnal ellentétesnek, a Teldanehoz hasonlónak bizonyult, emellett mindkét félteke középső területén a béta-frekvenciatartományt valamint az EEG összteljesítményt is növelte. Ezen utóbbi változások a Loderix önálló EEG-hatásának lehetőségét is felvetik. (Az észlelt,saját hatás sem hozható összefüggésbe tudatéberségi szint csökkenésével.) Eredményeink megerősítik, hogy a Loderix EEG hatása a szedativitás szempontjából klinikailag igen kedvező Teldane EEG-változásaihoz áll közel, és a szer az EEG spektrális paramétereiben nem idéz elő olyan irányú változást, mely szedatív hatás mellett értékesíthető. Munkánk további (módszertani) eredménye, hogy az általunk alkalmazott farmako-EEG eljárás segítségével különböző gyógyszerek központi idegrendszeri (pszichotróp) mellékhatása spektrális EEG-paraméterekkel objektív módon leírhatónak tűnik.

HUN 1993;46(09-10)

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

Az asthma bronchiale predictiv tényezői gyermekkori rhinitis allergiában

BITTERA István, GYURKOVITS Kálmán

A rhinitis allergicában szenvedő betegek 20–30%-ában a későbbiek során asthma bronchiale alakul ki. A szerzők keresik azokat a rizikó tényezőket, amelyek segítségével időben kiszűrhetők az asthma bronchiale várományosai. Egy prospektív vizsgálat keretében az ismert hajlamosító kórtörténeti adatokon, klinikai jeleken és laboratóriumi leleteken túlmenően vizsgálták a rhinitis allergicában szenvedő betegek bronchus reaktivitását (hisztaminnal és adenozinnal szemben), valamint a lymphocyták beta-adrenerg receptor számát és affinitását. Vizsgálataik során azt találták, hogy hisztaminra 31/40, adenozinra 20/40 gyermek válaszolt bronchusconstrictióval. 16 betegben mindkét provokációval pozitív reakciót kaptak. A beta-adrenerg receptorok számát és affinitását a kontroll csoporttal megegyezőnek találták. A szerzők véleménye az, hogy az asthma bronchiale kialakulása szempontjából azok a betegek veszélyeztetettek, akiknek kórosan fokozott a bronchusérzékenysége, illetve akiknek a lymphocyta beta-adrenerg receptor száma a gyermekkori normál érték alatt van, vagy évek alatt ez csökkenő tendenciát mutat. A választott módszerek prognosztikai értékét retrospektív vizsgálat dönti el.

HUN 1991;1(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1979. AUGUSZTUS 01.

A cAMP tartalmat befolyásoló anyagok lokális hatása a hippocampus görcstevékenységére patkányokon

LUDVIG Nándor, VARGA Attila, HARTMANN Géza

Mivel a ciklikus-AMP szerepet játszik az idegsejtek ingerületi folyamataiban, a szerzők vizsgálataikban arra a kérdésre keresték a választ, hogy a dorsalis hippocampusba injiciált, cAMP szintet befolyásoló anyagok megváltoztatják-e a hippocampus ingerlésével kiváltott EEG görcstevékenység különböző paramétereit. A cAMP szintet növelő anyagok (papaverin, aminophyllin, citrát, hisztamin + K+, dibutyril-cAMP) emelték a görcsküszöböt, míg a görcstevékenység időtartamát, amplitúdóját és frekvenciáját azonban változó mértékben befolyásolták. A cAMP szintet csökkentő imidazol ellentétes hatást gyakorolt a görcsküszöbre. Az adatok alapján felvetődik, hogy a cAMP szerepet játszhat az epilepszia patomechanizmusában, mégpedig a rohamok fellépésének gátlásában.

HUN 1979;32(8)