Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Az elektromos neuromoduláció szerepe a krónikus húgyúti diszfunkciók kezelésében - módszertani áttekintés

BANYÓ Tamás

Az elektrostimulációs technikákat a standard terápiás lehetőségek kiegészítőjeként vagy alternatívájaként lehet alkalmazni. Az alsó húgyúti diszfunkció elektromos terápiája magában foglalja a nervus pudendus nem invazív neuromodulációját, valamint az invazív sacralis idegstimulációt.

HUN 2003;56(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2002. AUGUSZTUS 20.

A schizophrenia dopamin-diszregulációs hipotézisének vizsgálata képalkotó eljárásokkal

SZEKERES György, PÁVICS László, JANKA Zoltán

A schizophrenia tudományosan megalapozott biokémiai betegségkoncepciói közül a dopaminhipotézist dolgozták ki a legrészletesebben. A klasszikus, közvetett bizonyítékokon alapuló elképzelés a funkcionális képalkotó módszerek fejlődésével, a specifikus receptorjelölő ligandok megalkotásával, a dinamikus változások nyomon követésére alkalmas vizsgálati eljárások kifejlesztésével közvetlenül is tanulmányozhatóvá vált.

HUN 2002;55(07-08)

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Metabolikus rizikófaktorok - metabolikus szindróma

AUDIKOVSZKY Mária, PADOS Gyula

Mióta a hypercholesterinaemia és a dohányzás mellé az abdominalis elhízást, a diabetes mellitust, valamint a metabolikus szindrómát is az elsőrendű coronaria-rizikófaktorok közé sorolták, a hat legfontosabb rizikófaktor közül ötöt metabolikus eredetűnek tekinthetünk. Ezek együttes előfordulása sokkal gyakoribb, mint külön-külön a populációban. A tünet együttes összetételét és hátterét többféleképpen értelmezték az X-szindróma elnevezéstől a mai metabolikus szindrómáig. Reaven az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus hyperinsulinismust tekinti elsődlegesnek, Matsuzava és mások a visceralis típusú obesitast (visceralis zsír szindróma), míg Björntrop a szimpatikus tónusfokozódást (civilizációs szindróma). A metabolikus szindróma diagnosztikájában és terápiájában tekintettel kell lennünk a fentiekre. Legalább három vagy mind a négy klasszikus rizikófaktor jelenléte szükséges a diagnózishoz. A kezelésben alapvető a testtömegcsökkentő étrend és a mozgásterápia, de előtérbe kerülhetnek az inzulinérzékenységet, a lipideket és a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló antidiabetikumok, inzulinérzékenységet fokozó szerek, antihipertenzívumok is.

HUN 2000;10(10)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁJUS 20.

NMDA antagonisták lehetséges kinetikus és neuroprotektív hatása, különös tekintettel a parkinson-szindróma kezelésére

TAKÁTS Annamária

Az elmúlt néhány évben vált ismertté az excitátoros aminosavak, kiemelten a glutamát szerepe számos neuropszichiátriai betegség patomechanizmusában. A glutamát az NMDA receptorok ioncsatornáin keresztül fejti ki neurotoxikus hatását a Cat+ ionok şejtbe áramlásának facilitálásával. így az NMDA antagonista hatású szerek kedvezőek lehetnek olyan kórképekben, amelyekre glutamát hiperaktivitás jellemző. Mindennapi klinikai gyakorlatunkban azért van jelentősége az adamantán származékokkal történő kezelésnek elsősorban Parkinson szindrómában, mert ez a kezelés nemcsak tüneti, hanem neuroprotektív hatású is lehet.

HUN 1993;46(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1991. OKTÓBER 01.

Perifériás mononukleáris fehérvérsejtek intracelluláris Ca2 + -koncentrációja alkoholmegvonásos állapotban és psychiátriai megbetegedésekben

DR. KÖRNYEY Edit, NAGY József, DR. OROSZ Antal

A szerzők alkoholmegvonás alatt álló alkoholbetegek és más, alkohollal össze nem függő psychiátriai megbetegedésekben szenvedők esetében vizsgálták a perifériás mononukleáris fehérvérsejtek intracelluláris Ca2 +-koncentrációját. A sejten belüli Ca 2+ -koncentrációt Quin2 fluoreszcens Ca 2+ indikátor segítségével határozták meg.Az alkoholbeteg csoportban, összehasonlítva a nem alkoholbetegekkel, az intracelluláris Ca 2+-koncentráció szignifikánsan magasabb volt (p < 0,001 ). Az érzékenység- és specifitás-vizsgálatok alapján a perifériás mononukleáris leukociták intracelluláris Ca2+-koncentrációja az alkoholmegvonásos állapot lehetséges markerének bizonyult. 230 nM „határ" intracelluláris Ca2 +-koncentrációnál az alkoholmegvonás alatt állók közel 80%-os biztonsággal elkülöníthetők az egyéb psychiátriai betegségekben szenvedőktől. Az alkoholmegvonás hatására megnövekedett sejten belüli Ca 2+-koncentráció, figyelembe véve a Ca 2+ fontos szerepét az ingerületvezetésben, hozzájárulhat a központi indegrendszer fokozott excitabilitásához, a delirium tremens alapját képező hiperaktivitásához.

HUN 1991;44(10-11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1983. NOVEMBER 01.

A neuroleptikus kezelés extrapyramidalis mellékhatásaira vonatkozó biokémiai vizsgálatok

DR PERÉNYI András, DR BÉLA Árpád, DR BAGDY György, DR PERÉNYI József, DR ARATÓ Mihály

Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kisszámú, TD-s és krónikus parkinsonismus tüneteit mutató betegcsoportok összehasonlítása során csak a liquor HV A szintekben mutatkozott egyértelmű eltérés. Adatunk arra utal, hogy az általánosan feltételezett receptor túlérzékenységen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a TD-ben feltételezett dopaminerg hiperaktivitás kialakulásában. Ez összhangban áll azokkal a véleményekkel, melyek szerint a TD patomechanizmusában különböző tényezők játszhatnak szerepet és nem tekinthető homogén egységnek

HUN 1983;36(11)