Bevezetés - A transcranialis mágneses ingerléssel kiváltott motoros válasz vizsgálat (MEP) az egyetlen vizsgálóeljárás, amellyel a corticospinalis pálya funkciója megítélhető. A cervicalis spondylosishoz társuló myelopathia lehet tünetmentes, illetve - különösen a kezdeti stádiumban - a tünetek nem specifikusak. Mindez az elektrofiziológiai vizsgálatok fontosságát hangsúlyozza. A szerzők célkitűzése a MEP-vizsgálat érzékenységének meghatározása volt a cervicalis spondylosis okozta myelopathia diagnosztikájában. Betegek, módszer - A nyaki gerinc MR-vizsgálatával igazolt cervicalis spondylosisban szenvedő betegeket három csoportba sorolták klinikai tüneteik alapján: az első csoportban a betegek panasz- és tünetmentesek voltak, a második csoportba tartozó betegeknek nem specifikus panaszai vagy tünetei voltak (alsó végtagi zsibbadás, járászavar), a harmadik csoport tagjainál pyramisjeleket lehetett észlelni. Eredmények - A MEP-vizsgálat eredménye az első csoportban minden beteg esetében negatív volt. A második csoportban a centrális vezetési idő minden betegnél megnyúlt. A harmadik csoportban egy beteg kivételével szintén minden esetben megnyúlt a centrális vezetési idő. Következtetések - Megállapítható, hogy a MEP-vizsgálat érzékeny eljárás a cervicalis spondylosis okozta myelopathia diagnosztikájában, különösen a kezdeti stádiumban, amikor a betegnek csak enyhe panaszai vannak és a neurológiai vizsgálat során pyramisjelek még nem észlelhetők. Ugyanakkor, ha a betegek panasz- és tünetmentesek, a MEP-vizsgálat eredménye is negatív. Amennyiben a klinikai vizsgálat alapján egyértelmű a corticospinalis pálya laesiója, a MEP-vizsgálat sem nyújt további információt.

Esetismertetés - A szerzők pajzsmirigy-carcinoma CV-VI-VII nyaki csigolyákba adott metasztázisának operált esetéről számolnak be. Elülső feltárásból eltávolították a substernalisan is elhelyezkedő malignus pajzsmirigytumort, a metasztázisos V-VII. csigolyatesteket és a hiányt csípőlapátból vett autológ corticospongiosus blokkal pótolták, két ülésben elülső-hátsó stabilizálást végeztek. Négy évvel a műtét után a beteg jól van, tumorrecidívára utaló jele, neurológiai eltérése nincs, a ventralis fúzió sikeresen átépült. Konklúzió - Esetük három nyaki szegmentumot is érintő pajzsmirigy-carcinoma sikeres operált esetét igazolja. A primer tumor és a metasztázis reszekcióját, valamint a ventralis fúziót és az instrumentálást egy ülésben javasolják elvégezni. Elülső-hátsó stabilizálás - esetleg két ülésben - egyaránt szükséges. A tumor radikális eltávolítása komplex onkoterápia esetén is indokolt.

Gerincvelősérült betegeknél a mély medencetájéki decubitusok konzervatív módszerekkel és műtéttel egyaránt gyógyíthatók. Műtéttel a gyógyulási idő lerövidíthető és tartós eredmény érhető el. A szerzők 1993 és 2001 között 64 esetben végeztek műtétet, minden esetben musculocutan vagy musculofasciocutan lebennyel fedték a defektust. Egy tumoros beteg (20 éve fennálló, többször recidiváló decubitusa malignusan átalakult és metasztázist adott) kivételével betegeik meggyógyultak. A sebészi szövődmények aránya 21,42% volt, ami megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. Kérdőíves utánvizsgálattal értékelték a késői műtéti eredményeket, 9,52%-os recidívaarányt találtak. Ez lényegesen kevesebb a szakirodalomban közölt adatokhoz képest (19-82%). Az elért (jó) eredmények okait is elemzik.

A tetraplegiás betegek rehabilitációjában a felső végtag mozgásjavító műtétjeit közel harminc éve alkalmazzák, ezek Moberg, Lamb, Zancolli és Bryan nevéhez fűződnek. A 70- es évek kezdeti kudarcai és szerény eredményei olyan jellegű megtorpanást, szakmai megosztottságot okoztak, hogy megkérdőjeleződött a tetraplegiás betegeknél elvégezhető felső végtagi fogásjavító műtétek szükségessége. A szerzők 2001 óta foglalkoznak tetraplegiás betegek felsővégtag- rekonstrukciós műtétjeivel. Három betegen hajtottak végre fogásjavító műtétet, amelyek közül a 10 hónappal korábban operált esetüket ismertetik részletesen. A többi két beteg posztoperatív kezelése még nem záródott le, eredményeikről később számolnak be. Huszonhárom éves leány 1998-ban személygépkocsi utasaként sérült, és nyaki V-VI. csigolyatörést szenvedett. A nyaki V. csigolyatest darabos törése gerincvelő-károsodást okozott. A baleset után mind a négy végtag azonnali mozgásképtelensége és a mellkas thoracalis szintjétől distalisan teljes érzéskiesés alakult ki. A sérülés után CV-corpectomia, corpuspótlás, CIV-V-discectomia, CIV-VII-ventrofixatio történt. A műtét után a felső végtagok mozgásai javultak, az alsó végtagoké viszont nem. Általános állapota az intenzív osztályos kezelés, a gégészeti, urológiai, plasztikai sebészeti beavatkozások és a rehabilitációs osztályon történő komplex terápia után stabilizálódott. Kerekesszékkel mobilizálták. Para-koordinációs mozgással kisebb tárgyakat fel tudott emelni, de a bénult ujjhajlító és -feszítő izmai miatt kezeivel nehezebb tárgyat fogni nem tudott. 2002 márciusában a domináns jobb kezén fogásjavító műtétet végeztek. A műtét után 12 héttel 2 kg-os súlyt felemel, kulcsfogás, csúcsfogás és markolás jó erővel történik.