Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Pro-urokináz szívinfarktusban végzett vizsgálat

MATOS Lajos

Az infarktushoz vezető ér átjárhatósága a 60. percben 71,8% volt az rscu-PA csoportban és 48% a streptokinase-val kezeltek között (p < 0,001). A 90. percben ugyanezen értékek 71,2%-nak, illetve 63,9%-nak adódtak (p = 0,15). A 24–36 óra között az ér újra-elzáródása 6/121 esetben következett be rscu-PA-, illetve 5/114 esetben streptokinase kezelés során. A thrombolyticus kezelés végén a fibrinogén koncentráció 0,44 g/l értékre csökkent rscu-PA injektio esetén, illetve 0,17 g/l-re streptokinase adására. A vérzéses szövődmények gyakorisága szignifikánsan kisebb volt rscu-PA kezelés után, mint streptokinase-t követően (p< 0,01).

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

Az akut szülészeti DIC diagnózisa és kezelése

RÁKÓCZI István

A szerző összefoglalja az akut szülészti DIC diagnózisát és kezelését. Számos szülészeti patológiás állapothoz kapcsolódhat akut DIC, így magzatvíz emboliához, korai lepényleváláshoz, intrauterin fertőzéshez (septicus abortus), halott magzat szindrómához és különböző eredetű prolongált shockhoz. Az akut DIC előterében a vérzés (főleg hüvelyből) és shock áll. A teljes véralvadási idő, a trombocytaszám és a fibrinogen szint meghatározás klinikailag a leghasználhatóbb laboratóriumi paraméterek az akut DIC diagnózisában. A kezelés elsődlegesen magába foglalja a precipitáló faktorok, vagyis az alapbetegség meg szüntetését (így a korai lepényleválás esetén a magzat megszületését, septicus abortusban a méh kiürítését és antibiotikum adását, halott magzat szindróma esetén szülésindukciót). Rendkívül fontos a shock-ellenes kezelés, a megfelelő volumenpótlás (crystalloid, kolloid, vér). A véralvadási zavar kezelésének célja, hogy a lecsökkent alvadási faktorokat pótoljuk, amelyre a legalkalmasabb a friss-fagyasztott plazma vagy a cryoprecipitatum. Akut, vérző szülészeti DIC-ben heparint nem szabad használni, ugyanis fokozza a vérzést. Újabban kedvező eredményekről számoltak be antithrombin III (AT III) koncentrátumokkal végzett kezelésről akut szülészeti DIC-ben.

HUN 1992;2(10)

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

A veleszületett thrombophilia klinikai vonatkozásai

DOMJÁN Gyula, PÁL András, PETŐ Iván, SAS Géza

A veleszületett, többnyire örökletes thrombosis hajlam jelölésére az utóbbi évtizedekben nyert polgárjogot a „thrombophilia" elnevezés. Kialakulásáért a vér fokozott alvadékonyságát (hypercoagulabilitas) tesszük elsősorban felelőssé. A véralvadás mechanizmusának fontos tényezői a természetes anticoagulansok, amelyek az alvadási folyamat során képződő aktív tényezőket közömbösítik. Kiemelkedő jelentőségű az antithrombin III., újabban vált is mertté a heparinkofaktor II. Fontos regulációs szerepe van a protein C-nek és a protein S-nek is. A fibrinogen és plasminogen képződésének veleszületett zavara, a fibrinolitikus rendszer csökkent aktivitása is okozója lehet a fokozott alvadékonyságnak. Az elmúlt időben több olyan esetet ismertünk meg, ahol a thrombophilia oka az alvadási rendszer két inhibitorának együttes hiánya volt. Jelentőséget tulajdonítunk olyan lehetőségeknek is, amikor egy inhibitor örökletes defektusa az alvadással közvetlen összefüggésben nem lévő veleszületett anyagcserezavarral társul. A veleszületett thrombophiliák diagnózisa számos laboratóriumi vizsgálatot igényel. A kezelés során eredmény várható a thrombolysistől, esetleg érsebészeti beavatkozásoktól és nem friss esetekben az anticoagulatiotól. Nő a jelentősége az inhibitor-hiányok kezelésében a szubsztitúciós kezelésnek.

HUN 1991;1(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1988. MÁRCIUS 01.

Haemorheologiai vizsgálatok cerebrovascularis kórképekben

SZIRMAI Imre, FENDLER Kornél, GÖMÖRI Éva, BÁTFAI László

287 cerebrovascularis beteg tüneteinek kialakulása után legkorábbi rheologiai adatait elemeztük a funkcionális és definitív diagnosztikai csoportokban. A rheologiai profil alapján jól elkülönülnek egymástól az agyvérzések és a agyi ischaemiák. Az angiographiával bizonyított thromboemboliás ischaemiák 9 közül 7 paraméter tekintetében szignifikánsan különböznek az agyvérzésektől. Az ischaemiás kórképek rheologiai szempontból hasonlóak. A paraméterek statisztikai eltérése csak a TIA és a thromboemboliás csoport között jelentős: az utóbbiban a TIA-khoz viszonyítva szignifikánsan magasabb a plasma viscositas és a serum fibrinogen, alacsonyabb a HDL-cholesterin/Cholesterin index. Az agyi ischaemiákban a 49% feletti hematocrit értékekhez a 40% alatti — mesterségesen létrehozott — csoporthoz viszonyítva szignifikánsan alacsonyabb serum fibrinogen és magasabb HDL/cholesterin értékek tartoznak. A rheologiai paraméterek közül a vérviscositas és a hematocrit értékek correlatioja legszorosabb a control csoportban (serum-tényezők zavaró hatásának hiánya), legalacsonyabb az elhúzódó ischaemiákban (klinikailag rosszul definiálható csoport). A plasma és vérviscositás a control csoportban nem határozzák meg egymást, az atherothrombosisoknál a fenti összefüggés szoros. Agyi keringészavarokban a rheologiai profil ismerete segítheti a diagnosztikai döntést, ezáltal az acut szakaszban a célszerű kezelést. Polyglobuliás betegek mindössze 8—10%-ánál emelkedik kóros mértékben a serum fibrinogen és kórosan alacsony a HDL cholesterin. A haemodilutio javallatához is complex rheologiai vizsgálatszükséges.

HUN 1988;41(03)