Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

A liquor összetételének (glukose-, pyruvat-, lactat-, elektrolyt-, fehérje-tartalmának és pH-jának) változása pneumoencephalographia közben

NAGY Géza, MOLNÁR László, ROCHLITZ Szilveszter

Szerzők penumoencephalographia (PEG) közben, a beavatkozás kezdetén (a levegő bejuttatása előtt) és a befejezéskor nyert 5-5 ml liquorban vizsgálták a szénhydrát anyagcseretermékek (glukose, lactát, pyruvát), az összfehérje és több elektrolyt (Na+, K+, Ca++, Cl-; Mg++) mennyiségét és a pH értékét. Minden vizsgált személynek hydrocephalusa volt. — Megfigyeléseik szerint a szénhydrát anyagcsere-termékek mennyisége az első és az utolsó liquor-mintában azonos. Nem változik számottevően a Na+, a Ca++, a Cl-és a Mg+ + mennyisége PEG közben. Az utolsó liquor-mintában statisztikailag szignifikánsan kevesebb a K+ és a fehérje mennyisége, a pH pedig szignifikánsan magasabb, mint az első liquor-mintában. Leleteik teljes összhangban vannak az állatkísérletek adataival. — Feltevésük szerint a K+-concentratio caudo-cranialis csökkenése a parenchyma és az extracellularis folyadék K+-tartalmának állatkísérletben igazolt regionális különbségeiből magyarázható.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1975. SZEPTEMBER 01.

A mészlerakódás finomszerkezete Sturge-Weber és Hallervorden-Spatz betegségekben

DR. GUSEO András

A szerző a Sturge-Weber és Hallervorden-Spatz betegségekben a mészlerakódás finomszerkezetét és lokalizációját vizsgálta. Mindkét esetben mind az érfalban, mind az érfalon kívül az extracellularis térben talált mészkicsapódást. Ezek finom fonalakból épülnek fel, hasonlóan a Fahr-betegségben találtakhoz. A Sturge-Weber betegségben a filamentumok között tű alakú calcium apatit kristályokat talált. Az érfal fokozott permeabilitása tehető felelőssé a mészkicsapótlásért.

HUN 1975;28(09)

Ideggyógyászati Szemle

1969. ÁPRILIS 01.

Adatok a panencephalitis submikroszkópiájához. B Intranuclearis inclusiók, virus-szerű részecskék a demyelinisatio és annak lefolyása

ÓVÁRY Imre, GOMBI Róza, BENKŐ Károly, SORSZEGI Pál, GÖDÉNY Sára, KAPPÉTER István

Panencephalitises beteg jobb oldali area peristriatajából nyert biopsiás anyag feldolgozásának második fázisában a talált intranuclearis zárványok Bouteille beosztása szerint gyakrabban II., ritkábban I. csoportba oszthatók, általában összecsavarodott pamut-matringra emlékeztet, körülötte világos haloval. Az osmiophil, elektrodens centrumú, "vírus-mimetic" részecskéket nagy számban találtuk meg, leggyakrabban a neurocytákban. Számuk alapján fel kell tételeznünk, hogy az extracellularis tér felé a particulum döntően a neurocyták széteséséből kerül. A particulumok számára az általunk vizsgált anyagban 27%-ban válik lehetővé a liquortérbe való kerülés. Ez perspektivikussá teszi a particulumok liqurból történő kinyerését. A myelin-lebomlás a Ranvier-féle befűződés felől kezdődik és axofugalis irányt mutat. Elektrophysiologiailag, valamint kliniko-pathologiailag a panencephalitis vizsgálatában pathologiás informativ, pathologiás integrativ, valamint pathologiás energetikai tényezőkre vezetjük vissza a betegséget. További vizsgálataink folyamatban vannak.

HUN 1969;22(04)

Ideggyógyászati Szemle

1966. OKTÓBER 01.

Az agyi capillarisok finom szerkezete újszülött egerekben

GOSZTONYI György

Egy-, hat- és kilencnapos egerek agyi capillarisainak morphológiai sajátosságait tanulmányoztuk elektronmikroszkóppal. Az endothel-réteg teljes és folyamatos, az endothel-sejtek csatlakozó határfelületei jól fejlettek, a zonula occludens jellegzetes képét nyújtják. Az endothel-réteg így minden lényeges vonásban megegyezik a felnőttkorban talált állapottal. A basalmembran viszont gyengén fejlett, tömöttsége azonban a korral párhuzamosan fokozódik. Perivascularisan és a neuropil elemei között az újszülött állatban jelentékeny extracellularis rések vannak; melyeknek a kiterjedése később fokozatosan csökken. Az újszülöttben nincs perivascularis asrtocyta-hüvely, ennek a strukturának a képzése azonban hamarosan megkezdődik, s folyamatosan halad előre, noha kilencnapos korban még nem teljes. Az éretlen központi idegrendszer e morphologiai sajátságai lehetőségegt nyújtanak a vér-agygát egyes jelenségeinek értelmezésére.

HUN 1966;19(10)

Ideggyógyászati Szemle

1965. MÁRCIUS 01.

Összehasonlító vizsgálatok macska és nyúl alsó agytörzsi formatio reticularisának cholinesterase activitásáról

PAPP Mátyás, BOZSIK György

A szerzők módosított Koelle módszerrel vizsgálták az alsó agytörzs FR sejtcsoportjainak specifikus és nem specifikus ChE activitását. A histochemiai készítményekben e sejtcsoportokban az AChE activitás nagyobb intenzitással az idegsejtek perikaryonjában, dendritekben és a sejthártya mentén volt megfigyelhető. A sejthártyához közel elhelyezkedő (extracellularis) AChE activitás macskánál már alacsonyabb (5,0), míg az intracellularis AChE activitás csak magasabb (6,0) pH-n jelentkezett a FR sejtcsoportjainak nagyobb részében. A macska és nyúl alsó agytörzsi FR-hoz tartozó idegsejtcsoportok specifikus és macskánál nem specifikus ChE activitásának intenzitása és eloszlása alapján a nyúltvelő és híd FR három caudooralis irányban elhelyezkedő sejtoszlopra osztható. Ezek a raphe magok oszlopa, a FR mediális kétharmadát elfoglaló sejtoszlop (n. oblongatae centrális, n. gigantocellularis és paragigantocellu larisok, n. pontis centrális caudalis és oralis) és lateralis sejtoszlop, melynek egy részét az utóbbi magok lateralis széle, a másik részét a n. parvocellularis foglalja el. Ezenkívül negyedik sejtcsoportot képez a n. lateralis reticularis, n. paramedium reticularis és n. reticularis tegmentipontis. Ez utóbbi csoport specificus és nem specificus ChE activitásának intenzitása és egy sejtcsoporton belüli eloszlása alapján eltér a három orocaudalis elhelyezkedésű, minden valószínűséggel az ascendáló activáló és descendáló reticularis rendszer anatómiai substratumát képező sejtcsoportoktól. A lateralis sejtcsoport, melynek az eddigi ismeretek alapján receptív és associativ működést tulajdonítanak igen gyenge enzymactivitású, míg a hosszú le- és felszálló reticularis rostok kiinduló helye, a mediális sejtcsoport idegsejtjeinek AChE activitása a gyenge és erős között változik. A raphe magok AChE activitásának eloszlása eltér a mellettük lévő mediális sejtcsoportétól. A fenti sejtcsoportok specificus és nem specificus ChE activitásának sajátosságai functionalis különbözőségeiket tükrözhetik. Megállapítható volt az is, hogy a két állat alsó agytörzsének FR-t képező neuroncsoportok AChE és ChE activitásában bizonyos különbségek vannak.

HUN 1965;18(03)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Vizsgálatok paroxysmalis myoplegiában

BEKÉNY György, HASZNOS Tivadar, SOLTI Ferenc

Szerzők vizsgálták a Benedek és Angyal által 1943-ban közölt paroxysmalis bénulásos beteget és ennek fiát. Az apánál a spontán roham alatti hyperkalaemia (7,4 maequ), a fiúnál pedig a kálium rohamkiváltó hatása kétségtelenné tette a paroxysmalis bénulás hyperkalaemiás jellegét. Az esetek említésreméltó sajátságai a következők : az apán a 18 év óta rendelkezésre álló számos kórrajzi adat alapján jól követhető volt a tartós pelvifemoralis paresis kialakulása, mely az utóbbi években munkaképtelenné tette. Mindkét esetben az izombiopsia a paroxysmalis bénulás hypokalaemiás formájával megegyezte kórszövettani elváltozást (elsősorban vacuolás degeneratiót) mutatott. Az apánál az EEG-ben a spontán roham előtti napon a gyors rhythmusok, majd a bénulás első napján frontotemporalisan theta hullámok szaporodtak. A roham előtt és alatt az egyébként normális vizeletbeli aldosteronürítés jelentősen fokozódott. A rohamot megelőző és kísérő EEG-változás és aldosteron-hypersecretio arra utal, hogy a hypophysis, hypothalamus, diencephalon rendszer is szerepel a roham létrejöttében. A centralis neuroendokrin működésváltozásnak a rohamot megindító és integráló befolyást kell tulajdonítanunk. A hyperkalaemiás eseteknél a rohamban valószínűleg az intracellularis (izom) káliumnak az extracellularis tér felé való eltolódásáról van szó. Ez az izomsejt membránjának a depolarisatiója révén okozhat bénulást. E feltevést igazoló vizsgálatok így az egyidejű artériás és vénás K-meghatározások kal kimutatható K-mozgás és az izom-K meghatározása rohamban még hiányoznak. A bénulás pathomechanizmusának különösen problematikus pontja, hogy a hypokalaemiás és hyperkalaemiás formában egyformán hat az izom munka (csökkenti a paresist), illetve a nyugalom (rohamot provokál) és hogy mindkét formában aldosteron-hypersecretio előzi meg és kíséri a rohamot. Szerzők részletesen elemzik és táblázatban foglalják össze a Gamstorp féle adynamia episodica hereditaria és a hypokalaemiás forma lényegbevágó különbségeit, és azonosságait. Szerzők esetei több sajátságban eltérnek a skandináv szerzők észleléseitől (súlyos tartós paresis kialakulása, 3—4, kivételesen 8 napig tartó bénulásrohamok, izom-hyperexcitabilitás hiánya a roham alatti EMG-on, a mechanikus és elektromos ingerlékenység csökkenése a roham alatt stb.). Szerzők szerint az adynamia episodica hereditaria elnevezés nem fedi a tünettant. A hyperkalaemiás forma különben sem önálló betegségegység, mely külön elnevezést igényelhetne. Utóbbira a Gamstorp-féle hyperkalaemiás paroxysmalis bénulás elnevezést ajánlják.

HUN 1960;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JANUÁR 01.

Vizsgálatok paroxysmalis niyoplegiában

BEKÉNY György, HASZNOS Tivadar, SOLTI Ferenc

Szerzők testvérpárt ismertetnek hypokalaemiás jellegű paroxysmalis bénulással. A 22 éves férfibetegen spontán bénulásroham első napján az izomzat felé, második nap pedig az extracellularis tér felé irányuló kálium-mozgást mutattak ki. A bénulás alatt az izombiopsiában a K-tartalom 8%-kal emelkedett. Az EEG a rohamban 1,9 maequ. serum-K tartalom mellett is csak jelentéktelen lassulást mutatott. A bénulás alatt az izmok mechanikus ingerlékenysége fokozott volt, EMG-vel is kimutathatóan. A roham alatt az aklosteronürítés fokozódott. A roham kiváltásában meteorológiai tényezőknek szerepe lehetett. Szerzők beszámolnak a két betegen végzett EKG- és keringésvizsgálatokról.Egyik betegnek sem volt állandó izomgyengesége. Az EMG lelet azonban mindkét esetben myogen jellegű elváltozásokat, az izombiopsia pedig az izomrostok vacuolás elváltozását és sorvadását mutatta. Szerzők a paroxysmalis bénulással kapcsolatos problémák közül áttekintik a kálium-kérdés, az aldosteron-secretio, az EEG-, EMG-, EKG- és keringés vizsgálatok irodalmát.

HUN 1960;13(01)