Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2006. SZEPTEMBER 30.

Temporalis lebeny epilepszia „State of art” beszámoló

HALÁSZ Péter, FOGARASI András

A temporalis lebeny epilepszia a leggyakoribb parciális epilepszia, amelynek mechanizmusát intenzíven kutatják, és kezelésében újabb eredmények születtek. Átfogó áttekintésünk célja ezek közvetítése a kérdéskör kurrens nyitott kérdéseinek ismertetésével. A közleményben áttekintjük a temporalis lebeny epilepszia formakörök klasszifikációját és kiemelten foglalkozunk a legnagyobb jelentőségű medialis temporalis lebeny epilepsziával.

HUN 2006;59(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2005. MÁJUS 10.

Nyugtalan láb szindróma, periodikus lábmozgás zavar és patofiziológiája az újabb kutatási eredmények tükrében

KÖVES Péter, SZAKÁCS ZOLTÁN

A nyugtalan láb szindrómát és a periodikus lábmozgás zavart az alvás-ébrenlét zavarok nemzetközi osztályozása az elsõdleges alvászavarok közé sorolja: hátterükben a klinikai jellemzõk alapján az alvás-ébrenlét szabályozáshoz szorosan kapcsolódó, összetett patomechanizmust lehetett feltételezni, amely magában foglalja az idegrendszer perifériás és központi ingerfeldolgozó mechanizmusa mellett a motoros rendszer szervezõdésének egyes elemeit is.

HUN 2005;58(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2005. JANUÁR 20.

A perisylvian agyi hálózat (angol nyelven)

HALÁSZ Péter, KELEMEN Anna, CLEMENS Béla, SARACZ Judit, ROSDY Beáta, RÁSONYI György, SZŰCS Anna

Ebben a munkában adatokat szolgáltatunk a gyermekkori benignus fokális epilepsziák, a Landau-Kleffner-szindróma és az alváskori elektromos status epilepticus szindrómák egységes szemléletéhez, úgy tekintve õket, mint ismeretlen eredetű, átmeneti, életkorfüggõ, nem laesiós, genetikailag meghatározott epileptogén rendellenességek spektrumát. E szindrómák elektroklinikai tünetei a perisylvian kognitív hálózat és a thalamocorticalis asszociatív rendszer különbözõ mértékű bevontságát tükrözik.

HUN 2005;58(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

Az epilepszia genetikája

KELEMEN Anna, SZŰCS Anna, RÁSONYI György, JANSZKY József, HOLLÓ András, HALÁSZ Péter

Összefoglaló közleményünkben olyan epilepsziaszindrómákat ismertetünk, amelyeknek oka egy-egy gén mutációja. Ezeknek a betegségeknek a zöme a feszültség- és ligandfüggő ioncsatornák működési zavarára vezethetők vissza. A herediter epilepsziák közül leginkább az autoszomális domináns öröklődésmenetű parciális epilepsziákat ismerjük; az autoszomális domináns öröklődésű frontálislebeny-epilepsziát az acetil-kolin-receptor α-4 és β-2 alegységeit kódoló gének mutációja, az újszülöttkori görcsöket a káliumcsatorna-alegységeket (KCNQ2 és KCNQ3) megváltoztató génmutációk, a familiáris temporolateralis epilepsziát egy tumorszuppresszor gén mutációja okozza.

HUN 2004;57(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

Az epileptogenezis és a megelõzés kérdései tüneti epilepsziákban

NIKL János

A tüneti epilepsziák általában jóval az agysérülést követõen, az úgynevezett latens periódus után jelentkeznek. Ebben az idõszakban az agyban progresszív szerkezeti és működési változások játszódnak le, amelyek végeredményben fokozott excitátoros állapotot okoznak. Az epileptogenezis folyamata állatkísérletekben vizsgálható, így a kindling, a status epilepticus, a hypoxiaischaemia, a traumás agysérülés modelljeiben. Az itt nyert adatok azt a hipotézist támasztják alá, hogy az elsõ sérülés alacsonyabb görcsküszöböt eredményez, de az epilepszia kifejlõdéséhez hozzájárulnak genetikai és környezeti faktorok, valamint valószínű, hogy második inzultus is szükséges.

HUN 2004;57(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

Az epilepszia gyógyszeres kezelése

SZUPERA Zoltán

Az epilepsziák kezelésében a gyógyszeres kezelés alapvetõ, a betegek több mint kétharmadánál tartós rohammentességet biztosítanak. Az antiepileptikumok az epileptogenezis során kifejlõdött krónikus izgalmi állapotot befolyásolják. Hatásukra csökken az aberráns sejtek excitabilitasa vagy fokozódik a környezeti gátlás, ami gátolja az epilepsziás roham kialakulását (antikonvulzív hatás).

HUN 2004;57(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

A tüskehullámminta elõfordulására ható tényezõk vizsgálata klinikai és kísérletes körülmények között

FILAKOVSZKY János

Az epilepsziás szindrómák közül az idiopathiás generalizált epilepsziák nemcsak a rohamforma és az EEG-jelenségek, hanem a neurofiziológiai és farmakológiai sajátosságaik alapján is önálló csoportot alkotnak. Jelenlegi ismereteink alapján - az elektroencefalográfiás vizsgálat során - a mindkét agyi félteke felett jelentkezõ szinkronizált, generalizált tüskehullámminta-kisülések thalamocorticalis rendszer eredetűek.

HUN 2003;56(09-10)

Lege Artis Medicinae

2003. AUGUSZTUS 20.

A tüdőfibrosisok osztályozása Az ismeretlen eredetű interstitialis pneumoniák szövettani besorolásának klinikai értéke

ZSIRAY Miklós

Az American Thoracic Society/European Respiratory Society új besorolásában klinikai, radiológiai és prognosztikai adatokat rendelnek a tüdőbiopsziás leletekhez. A hét alcsoport rövid ismertetése, valamint a differenciáldiagnosztika buktatóinak taglalása után a szerző a kórszövettani lelet klinikai értékét tárgyalja, külön kiemelve, hogy az egyes entitások pontos azonosíthatósága csak sebészi, többnyire videotorakoszkópos mintából lehetséges.

HUN 2003;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

2003. AUGUSZTUS 20.

Az epilepsziás fókusz műtét elõtti lokalizálása pozitronemissziós tomográfia segítségével

JUHÁSZ Csaba

Neocorticalis epilepsziák sikertelen gyógyszeres kezelése esetén az epilepsziás fókusz sebészi reszekciója megszüntetheti a rohamokat. A műtét utáni rohammentesség azonban jelentősen függ az epileptogén területek preoperatív lokalizálásának pontosságától. Ebben funkcionális képalkotó technikák, például pozitronemissziós tomográfia (PET) alkalmazása jelentős segítséget nyújthat, különösen ha noninvazív EEG és strukturális képalkotó (CT-, MR-) vizsgálatok nem adnak pontos információt a reszekálandó epileptogén kérgi területek helyéről és kiterjedéséről.

HUN 2003;56(07-08)

Lege Artis Medicinae

2000. ÁPRILIS 01.

Az asthmás betegek tüneteinek önértékelése az orvosi GINA-osztályozása tükrében és az asthma bronchiale társadalmi költségvonzata (HUNAIR vizsgálat)

MAGYAR Pál, GYURKOVITS Kálmán, HERJAVECZ Irén, BÖSZÖRMÉNYI Nagy György

BEVEZETÉS - Az asthma bronchiale gyermek- és felnőttkorban egyaránt elterjedt, növekvő preva­lenciájú, a fejlettebb országok népességének jelenleg mintegy 3-5%-át érintő krónikus betegség. Az asthmabetegek tüneteinek önértékeléséről és ennek az orvos véleményével való összehasonlításáról egy Egyesült Királyságban végzett tanul­mány, az AIR vizsgálat számolt be. Ennek ered­ményeit megismerve, a Pulmonológiai Szakmai Kollégium Magyarországon - az AIR vizsgálattól részben különböző - felmérést szervezett (HUNAIR vizsgálat), amelynek alapvető célkitű­zése az alábbi kérdések vizsgálata volt: 1. Gondozott felnőtt és gyermek asthmás betegek kezelés ellenére fennálló tünetei és napi tevékenységük betegség okozta korlátozottsága (továbbiakban korlátozottság). 2. Felnőtt és gyermek asthmás betegek tüneteinek önértékelése alapján készült GINA súlyossági osztályozás összehasonlítása az orvos súlyossági besorolásával. 3. Az asthmával kapcsolatos összgyógyszerkölt­ség megállapítása a különböző súlyossági osztá­lyokban. 4. Az asthmával kapcsolatos társadalmi összkölt­ég és összetevőinek (gyógyszerösszköltség, hiányzó munkanapokból származó költség, sür­gősségi vizitekből származó költség, szakorvosi vizitekből származó költség, háziorvosi vizitek­bői származó költség, hospitalizációs költségek) megállapítása az egyes súlyossági osztályokban. 5. Felnőtt és gyermek asthmások kezelésében és a kezelés társadalmi összköltségében lévő eset­leges különbségek. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Pulmonológiai Szakmai Kollégium irányításával zajló kérdőíves adatgyűjtés 1998 októberétől 1999 májusáig tartott. A vizsgálatban 699 felnőtt és 375 gyermek vett részt. A vizsgálat az ország területén 19 felnőtt- és 8 gyermekcentrumban zajlott 103 tüdő­gyógyász szakorvos közreműködésével. EREDMÉNYEK - Jelentős különbséget tapasztal­unk az orvosok által meghatározott, illetve a be­tegek adatai alapján elvégzett GINA szerinti súlyossági besorolásban. A betegek jelentős része súlyosabbnak látja saját állapotát, több tünetet és korlátozottságot panaszol , mint ahogy azt az orvosa megítéli . Csekély különbség volt kimutat­ható az enyhe, a középsúlyos, illetve a súlyos perzisztáló asthmások inhaláció sszteroidhasz­nálata között. Az egészséggazdasági számítások alapján felállítható volt egy hozzávetőleges "egyharmados szabály": az összköltség mintegy 1/3 részét a kiesett munkanapok, 1/3 részét a gyógyszerek, 1/3 részét az egyéb költségek tették ki. Az összgyógyszerköltség 1/3-át a preventív és a rohamoldó speciális asthmagyógyszerek, 1/3-át a sürgősségi, további 1/3-át pedig az egyéb gyógyszerek költségei adják. A preventív és a rohamoldó gyógyszerek költségmegoszlása: felnőttek esetében a költségek 1/3-a a preventív , 2/3 a (73% -a) a rohamoldó gyógyszereknél jelentkezett, míg gyermekek esetében az arányok megfordultak, és a költségek mintegy 2/3-a (73% -a) a preventív és 1/3-a a rohamoldó gyógyszerekre fordítódott. További megállapítások: 1. az erőforrások növekvő felhasználása az orvos értékelésével, és nem a beteg saját állapotának megítélésével korrelált; 2. az asthmás gyermekek egészségügyierőforrás-felhasználása kétszer akkora volt, mint a felnőtteké; 3. nem befolyásolta az erőforrások igénybevételét az a körülmény, hogy a vizsgált 14 nap során a beteg kapott-e in­halációs szteroidot vagy nem. KÖVETKEZTETÉSEK - Az asthmás betegek gyógyszeres kezelése a hétköznapi (tehát nem klinikai vizsgálati) körülmények között jelenleg nem kielégítő. A gyógyszerek költséghatékony­sága csak komplexen vizsgálható, figyelembe véve a valós élet körülményei között felmerülő minden költséget. Az asthmás állapot megítélé­sére olyan új végpontokra van szükség, amelyek a betegek mindennapi tevékenységükben való korlátozottságait veszik figyelembe, és nem kizárólag a légzésfunkción alapulnak.

HUN 2000;10(04)