Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 66

Klinikum

2011. AUGUSZTUS 15.

Megmenteni kétezer ember életét

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság 52. Nagygyűlése alkalmából körkérdést intéztünk a hazai gasztroenterológia neves személyiségeihez.
Interjú dr. Döbrönte Zoltánnal, a Szombathelyi Markusovszky Kórház Gasztroenterológiai Osztályának vezetőjével, a LAM-díj idei nyertesével.

Lege Artis Medicinae

2010. SZEPTEMBER 20.

A colorectalis carcinomák multidiszciplináris szemléletű patológiai vizsgálata - A biopsziás mintától a K-RAS-mutáció-analízisig

BOGNER Barna

A colorectalis carcinomák patológiai leletezése az elmúlt mintegy 20 évben drámai változáson ment keresztül. A szövettani vizsgálaton kívül a neoadjuváns kemoirradiáció okozta regresszió jellemzőit is vissza kell tükröznie.

Lege Artis Medicinae

2009. DECEMBER 10.

A vastagbéldaganat adjuváns szisztémás gyógyszeres kezelése

BODOKY György

Az elmúlt években az adjuváns kezelés jelentős fejlődésen ment keresztül. Számos új gyógyszer jelent meg, amelyek a korábban már ismert szerekkel kombinációban is alkalmazásra kerülnek, és hatásukra a túlélési eredmények és az életminőség javulást mutatnak.

Magyar Radiológia

2009. OKTÓBER 20.

A képalkotó vizsgálómódszerek szerepe a colorectalis daganatok ellátásában

JEDERÁN Éva, GŐDÉNY Mária

A colorectalis carcinoma világszerte a harmadik leggyakoribb daganat, többnyire adenomatosus polipból fejlődik ki 10-15 év alatt. Magyarországon a colorectalis carcinoma a daganatos halálokok között a második helyen van. A diagnózis felállításához az egész vastagbél vizsgálata szükséges, amelyet képalkotókkal és/vagy endoszkóppal végzünk.

Magyar Radiológia

2009. OKTÓBER 20.

Colorectalis rákszűrés: az amerikai tapasztalatok tanulságai

BAFFY György, TÁRNOKI Dávid László, TÁRNOKI Ádám Domonkos, BAFFY Noémi

A colorectalis rák napjaink egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Mai tudásunk szerint a folyamat kialakulása évekig tart és legtöbb esetben polipok formálódásával indul, ami gyakorlatilag ideális alapot teremt a betegség szűrésére és időben való felismerésére.

Lege Artis Medicinae

2009. MÁRCIUS 21.

A juvenilis polyposis szindróma igazi arca

TAM Beatrix, SALAMON Ágnes, BAJTAI Attila, NÉMETH Annamária, KISS János, SIMON László

BEVEZETÉS - A colorectalis tumorok javarészt sporadikusan fordulnak elő, de számolni kell a familiáris halmozódású, illetve autoszomális domináns öröklődésű kórképekkel is. A juvenilis polyposis szindróma autoszomális, domináns öröklődésű kórkép, amelynek hátterében az SMAD4 vagy a BMPR1A gén mutációja állhat. A kórképre a hamartomatosus polipok nagy száma jellemző, amelyek megtalálhatók mind a felső gastrointestinumban, mind pedig a colorectum területén. A korábbi vélelmek ellenére a polipok egy része, átlagosan a 34-35. életév táján malignus átalakuláson mehet keresztül, ahogy az általunk követett család esete is mutatja. ESETISMERTETÉS - A juvenilis polyposis miatt kezelt fiatalember 18 éven át tartó, folyamatos gondozása során több mint száz polip került eltávolításra a gastrointestinumból. Nyolcéves gondozási szünet után (elégtelen compliance) betegünk 31 éves korában, súlyos klinikai állapotban érkezett vizsgálatra, amelynek során metasztatizáló colorectalis carcinomát észleltünk. A beteg rövid palliatív terápia után elhunyt. A beteg családfája alapján vizsgáltuk élő, nagykorú, elsőfokú rokonait, akik közül testvérbátyjánál szintén igazolódott a juvenilis polyposis szindróma. Az elvégzett genetikai vizsgálatok a BMPR1A mutációját igazolták a klinikailag is beteg testvérnél, annak egyik gyermekénél és az elhunyt gyermekénél is. KÖVETKEZTETÉS - A genetikai vizsgálatokkal a mutációt nem hordozókat mentesíthettük a betegségtudat nyomasztó terhe és nem utolsósorban a felesleges klinikai, főleg invazív vizsgálatok alól, míg a mutációt hordozókat a lehető legnagyobb klinikai gondossággal tudjuk ellenőrizni.

Lege Artis Medicinae

2008. DECEMBER 19.

Coecum vagy nem coecum?

BALOGH István

A LAM 2008. szeptemberi számában jelent meg „A colorectalis carcinoma egylépcsős, kolonoszkópos szűrési módja” címmel a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium módszertani ajánlása. A téma aktualitása és fontossága nem vitatható.

Lege Artis Medicinae

2008. SZEPTEMBER 19.

A colorectalis carcinoma egylépcsős, kolonoszkópos szűrési módja A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium módszertani ajánlása

RÁCZ István

Az esetek 85%-a úgynevezett „sporadikus carcinoma”, azaz a betegek nem tartoznak a CRC szempontjából egyik magas rizikójú csoportba sem. A tünetek gyakran csak a betegség késői szakaszában jelentkeznek és rendszerint nem specifikusak. A már tünetekkel járó szakban diagnosztizált CRC prognózisa rossz, az ötéves túlélés nem haladja meg az 50%-ot. Emiatt a korai diagnosztika rendkívül fontos, ugyanis teljes gyógyulási esélyt adó kezelés csak a korai szakban diagnosztizált esetekben lehetséges. Mindezek indokolják, hogy egyre több országban javasolják és szervezik a CRC-szűrő programokat.

Lege Artis Medicinae

2008. MÁJUS 26.

A juvenilis polyposis szindróma igazi arca

TAM Beatrix, SALAMON Ágnes, BAJTAI Attila, NÉMETH Annamária, KISS János, SIMON László

BEVEZETÉS - A colorectalis tumorok javarészt sporadikusan fordulnak elő, de számolni kell a familiáris halmozódású, illetve autoszomális domináns öröklődésű kórképekkel is. A juvenilis polyposis szindróma autoszomális, domináns öröklődésű kórkép, amelynek hátterében az SMAD4 vagy a BMPR1A gén mutációja állhat. A kórképre a hamartomatosus polipok nagy száma jellemző, amelyek megtalálhatók mind a felső gastrointestinumban, mind pedig a colorectum területén. A korábbi vélelmek ellenére a polipok egy része, átlagosan a 34-35. életév táján malignus átalakuláson mehet keresztül, ahogy az általunk követett család esete is mutatja. ESETISMERTETÉS - A juvenilis polyposis miatt kezelt fiatalember 18 éven át tartó, folyamatos gondozása során több mint száz polip került eltávolításra a gastrointestinumból. Nyolcéves gondozási szünet után (elégtelen compliance) betegünk 31 éves korában, súlyos klinikai állapotban érkezett vizsgálatra, amelynek során metasztatizáló colorectalis carcinomát észleltünk. A beteg rövid palliatív terápia után elhunyt. A beteg családfája alapján vizsgáltuk élő, nagykorú, elsőfokú rokonait, akik közül testvérbátyjánál szintén igazolódott a juvenilis polyposis szindróma. Az elvégzett genetikai vizsgálatok a BMPR1A mutációját igazolták a klinikailag is beteg testvérnél, annak egyik gyermekénél és az elhunyt gyermekénél is. KÖVETKEZTETÉS - A genetikai vizsgálatokkal a mutációt nem hordozókat mentesíthettük a betegségtudat nyomasztó terhe és nem utolsósorban a felesleges klinikai, főleg invazív vizsgálatok alól, míg a mutációt hordozókat a lehető legnagyobb klinikai gondossággal tudjuk ellenőrizni.

Lege Artis Medicinae

2008. FEBRUÁR 21.

A colorectalis rák korszerű kezelése

KALMÁR Katalin, HORVÁTH Örs Péter

Az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik a colorectalis rák incidenciája; ez a második leggyakrabban diagnosztizált betegség a fejlett ipari országokban. A kezelési eredmények javítása érdekében egyrészt törekszünk a diagnózis korai felállítására - szűrőprogramok bevezetésével és propagálásával -, másrészt a terápiás hatékonyságot próbáljuk javítani. Ez utóbbit szolgálja a sebészeti onkológiai radikalitás növelése a rectumtumorok sebészetében - teljes mesorectalis excisio -, amely jelentősen csökkenti a lokális recidívák kialakulását. Az arteria mesenterica inferior magas lekötése fokozza a nyirokcsomódissectio hatékonyságát. Mindez a vegetatív idegeket kímélő technika bevezetésével nem megy az életminőség rovására. A colorectalis rák sebészetében a fejlődés másik iránya a minimálisan invazív módszerek terjedése, így a lokális excisio transanalis endoszkópos mikrosebészeti technikával, valamint a laparoszkópos technikák. Nagy előrelépést jelentett a multimodális kezelési szemlélet elterjedése, a sebészeti és onkológiai kezelés együttes alkalmazása a daganatok terápiájában. A régóta alkalmazott adjuváns kezelések mellett ma már evidencia, hogy lokálisan előrehaladott rectumrákban műtét előtt neoadjuváns kemo- és radioterápiát kell alkalmazni. Adjuváns és neoadjuváns kemoterápia egészíti ki a metasztázisok sebészetét is, amelylyel egyre jobb eredményeket, hosszabb túlélést érünk el. A multimodális kezelés előfeltétele a megbízható stádiummegállapítás (staging), amelynek alapján stádiumtól függő kezelést alkalmazunk. Ezt segíti az endorectalis ultrahangvizsgálat elterjedése.