Részletes keresés

Hírvilág

2012. ÁPRILIS 22.

Erősebb kontroll a cukorbetegeknek és a prosztatarákban szenvedőknek

A cukorbetegek és a prosztatarákban szenvedők gyógyszereit hatásosság alapján támogatják

HUN

Hírvilág

2012. FEBRUÁR 23.

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2012. FEBRUÁR 20.

Szakmai irányelvek és a klinikai gyakorlat: a csont- és ásványianyagcsere-betegség klinikai auditja felnőtt dializált betegekben Magyarországon

KISS István, KISS Zoltán, SZABÓ András, SZEGEDI János, BALLA József, LADÁNYI Erzsébet, CSIKY Botond, ÁRKOSSY Ottó, TÖRÖK Marietta, TÚRI Sándor, KULCSÁR Imre

A krónikus vesebetegségben szenvedő betegek egyre nagyobb arányban érik el a végstádiumú veseelégtelenséget és válik szükségessé a dialíziskezelésük. A krónikus vesebetegség korai stádiumában megkezdődik a csont- és ásványianyagcsere-zavar és a következményes szervkárosodások kialakulása. A jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a krónikusan dializált betegek között a kalcium (Ca) és foszfát (PO4) -anyagcserére [krónikus vesebetegségben előforduló csont- és ásványianyagcsere-zavar (CKD-MBD), vagy korábbi nevén szekunder hyperparathyreosis, illetve renalis osteodystrophia] jellemző elváltozásokat (laboratóriumi vizsgálati értékek, szövődmények) és a jellemző magyarországi kezelési gyakorlatot. A krónikusan dializált betegek adatait gyűjtöttük össze, összesen 5334 beteg adatai kerültek feldolgozásra. A CKD-MBD gyógyszerterápiás irányelveinek megfelelően a betegeket a szérumkalcium és a parathormon (PTH) -szint alapján különböző csoportokba soroltuk, és a jellemző eltéréseket így hasonlítottuk össze (szérum-Ca-szint 2,4 mmol/l alatt és felett, PHT 65 pg/ml alatt, 65-150, 150-300, 300-500, 500-800 pg/ml között, 800 pg/ml felett). A végállapotú veseelégtelenség elsődleges okai közül a két leggyakoribb a hypertonia (23%) és diabetes mellitus (22%). A betegeink legnagyobb részében (n=4386) a szérumkalcium-érték a normáltartomány felső határa alatt (Ca <2,4 mmol/l) volt, míg a parathormonérték a betegek (n=833) jelentős részénél (PTH >500 pg/ml) emelkedett. Ugyancsak a betegek jelentős részének (44,9%) nagyon alacsony volt a parathormon (PTH <150 pg/ml) -szintje. A szérumkalcium- és parathormonszint kóros emelkedése együttesen csak a betegek alacsony arányánál volt található (n=150; 2,8%). A vizsgálat idején már Magyarországon is minden kalcium-foszfát és parathormonszintet befolyásoló gyógyszer elérhető volt, bár a financiális korlátok jelentősen befolyásolták alkalmazhatóságukat. Egyrészt ennek a következménye, hogy az eredmények alapján a magyarországi terápiás gyakorlat nem minden esetben követte az aktuális irányelveket. Továbbá a natív D-vitamin alkalmazása különösen alacsony gyakoriságú volt. Összességében eredményeink megfelelnek az európai gyakorlatnak, bár szükségünk van előrelépésre a célértékek elérésében és az ahhoz szükséges gyógyszeres kezelési gyakorlatban is. Javaslatot teszünk a megkezdett felmérés további elemzésére és hosszú távú kiterjesztésére is.

HUN 2012;16(01)

Klinikum

2011. AUGUSZTUS 15.

Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben

Elhízott, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekben nagyobb dózisra van szükség hosszú hatású analóg inzulinokból.

Vizsgálatban az NPH, a detemir és a glargin inzulinok hatását hasonlították össze, és az éhomi vércukorszint ideális célértékét próbálták meg elérni.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Gyermekkori hyperlipidaemia Sztatinok, ezetimib vagy lefogyás?

A 2008-ban frissített amerikai irányelvek miatt egyre több gyermeket fognak szűrni és kezelni a koleszterinszintjük miatt. Egyesek viszont attól tartanak, hogy a lipidszintcsökkentés elterelheti a figyelmet az elhízott gyermekek lefogyasztására irányuló törekvésekről.

HUN

Klinikum

2011. AUGUSZTUS 15.

Hogyan válasszunk biztonságos terápiát diabeteses betegeinknek?

A diabetes mellitus korunk egyik legjelentősebb népegészségügyi problémájává vált, előkelő helyet foglal el a „civilizációs” betegségek sorában. Elsősorban az esetek 90%-át kitevő, felnőttkori, 2-es típusú változata okoz világméretű gondokat, előfordulásának várható növekedése és a társuló cardiovascularis szövődmények folytán. A hyperglykaemia fennállása szoros kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségekből következő morbiditással és mortalitással.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Innovációs díj a nagyobb terápiás szabadságért

A Richter Gedeon Nyrt. a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi Technológiai Innovációs Díjában részesült az általa kifejlesztett és gyártott vérnyomáscsökkentő termékcsaládért.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

EASD 2009 Helyszíni tudósítás

2009. szeptember 30. és október 2. között került megrendezésre az Európai Diabetes Társaság 45. éves találkozója Bécsben.

HUN

Lege Artis Medicinae

2011. MÁRCIUS 20.

A hypertoniás betegek cardiovascularis kockázatának kezelése: az amlodipinatorvastatin fix kombináció helye az újabb vizsgálatok fényében

ALFÖLDI Sándor

A hypertoniás betegek túlnyomó többségének (70-80%) a magas vérnyomás mellett további kockázati tényezői is vannak: gyakori a zsír- és cukoranyagcsere károsodása, az elhízás és a dohányzás. Több rizikófaktor egyidejű jelenléte esetén az egyes rizikófaktorok okozta relatív kockázatnövekedés nem additív, hanem multiplikatív módon jelentkezik.

HUN 2011;21(03)

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. OKTÓBER 25.

Modern béta-blokkoló kezelés a kardiológus szemével

ÉDES István

Néhány nagy, véletlen besorolásos vizsgálat (LIFE, ASCOT) publikációját követően az utóbbi években kétségbe vonták a béta-blokkolók hypertoniában történő alkalmazásának előnyeit. A klinikai vizsgálatok alapján feltételezték, hogy a hypertonia kezelésére adott béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a stroke prevenciójában. Feltételezték, hogy a régi típusú béta-blokkolók (atenolol) anyagcserehatása kedvezőtlen (inzulinszenzitivitás, lipidparaméterek) és többek között ez okozhatja a klinikai végpontokban észlelt eltéréseket. Az utóbbi évek nagyszámú klinikai tanulmányai és metaanalízisei alapján egyértelművé vált, hogy a vérnyomáscélértékek elérése a legfontosabb feladat, amit általában kombinációs kezeléssel tudunk megvalósítani. Kevésbé lényeges a gyógyszerek szoros protokoll alapján történő megválasztása. Általánosságban kijelenthető, hogy a béta-blokkolók továbbra is az egyik legfontosabb gyógyszercsoport marad a hypertonia kezelésére.

HUN 2010;2(04)