A diabetes mellitusban szenvedő betegek kb. 50–70%-a cardiovascularis okból hal meg. Éppen ezért a vércukorszintet csökkentő gyógyszerek hatásának értékelésében paradigmaváltásra van szükség: a vércukorszint csökkentése önmagában nem elegendő. Sokkal lényegesebb a hosszú távú, szív- és érrendszeri betegségekre és más, diabeteshez társuló szervi szövődményekre gyakorolt hatás figyelembevétele. A cukorbetegek orális antidiabetikus kezelési lehetőségei az utóbbi években új hatástani csoportokkal bővültek, fontos tehát, hogy tisztában legyünk a különböző – régi és újabb – készítmények várható előnyeivel és kockázataival. Ma a glükózszint csökkentését célzó terápiák alapja a következő kell legyen: a glykaemiás célértékek biztos elérése és fenntartása, súlyos mellékhatások nélkül! Napjainkban egyre kifejezettebb a hangsúly a hosszú távú biztonságosságon! Az első lépés tehát az adott beteg gyógyszeres kezelésének kiválasztásában az összes olyan alternatíva kizárása, amely kontraindikált vagy hátrányokkal járhat. A második lépés az adott betegre jellemző metabolikus állapot értékelése: a glykaemiás problémák elsősorban éhgyomri vagy étkezés utáni fázisban jelentkeznek-e, illetve inzulinrezisztencia vagy inzulinhiány miatt alakulnak-e ki? A cardialis vonatkozások döntően befolyásolhatják a diabetes kezelésére javasolt készítmény kiválasztását. További fontos célok: a hypoglykaemia és a testsúlygyarapodás elkerülése, esetleg a testsúlycsökkenés elősegítése vagy konkrétan a postprandialis hyperglykaemia jobb kontrollálása. A nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelések kombinációját az adott páciens betegségeihez és aktuális igényeihez kell igazítani (a beteg preferenciája, az életminőség, az injekciók száma, a vércukorszint ellenőrzésének gyakorisága, stb.). Ha fenti szempontokat figyelembe vesszük, az alfa-glükozidáz-inhibitor akarbóz előny/kockázat aránya kedvező: - kiemelkedő hosszú távú biztonságossági profillal rendelkezik, - hatékonysága hasonló a legújabb orális antidiabetikumokhoz, - monoterápia esetén hypoglykaemia nem fordul elő, - testsúlygyarapodás nem fordul elő. A legtöbb gyógyszeres kezeléssel már átlagos dózisban elérhető a maximális HbA1c-csökkenés 70–80%-a. Ezért, ha nem sikerül elérni a HbA1c-célértéket, javasolt inkább a kombinált kezelés korai bevezetése, és nem a monoterápiában alkalmazott készítmény dózisának további növelése, ezáltal pedig a társuló mellékhatások számának fokozása. A kombinált kezelés korai bevezetése maximalizálja a glykaemiás kontrollt, és minimalizálja a mellékhatásokat. A végső cél mindig az, hogy a glykaemiás célértékeket biztosan és egyszerűen a normál tartományhoz közeli szintre vigyük, és ott tartsuk, különösen szívbetegségben vagy más, releváns szervkárosodásban szenvedő betegek esetében. Dr. Kinczel Beatrix orvostanácsadó, Bayer Schering Pharma Felhasznált irodalom: 1. Standl E. Blutglukoseeinstellung und Herz-KreislaufErkrankungen. Diabetes Srofft.N Herz 2010;19:25–34. 2. Hanefeld. Cardiovascular benefits and safety profile of acarbose therapy in prediabetes and established type 2 diabetes. Cardiovascular Diabetology 2007;6:20.