Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 21.

Az autoimmun betegségek sajátosságai

SZEGEDI Gyula

A közleményben a szerző az autoimmun betegségek néhány problémakörét tekinti át; definiálja az autoimmunitást és az autoimmun betegségeket. Az epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy növekszik a betegek száma, ennek okait is érinti a tanulmány.

HUN 2004;14(11)

Lege Artis Medicinae

2004. FEBRUÁR 21.

Prostatacarcinomával társult akut dermatomyositis

TÁLLAI Béla, MORSHED Ali Salah, FLASKÓ Tibor, PONYI Andrea, DANKÓ Katalin, TÓTH Csaba

Az autoimmun betegségek közé tartozó polymyositis-dermatomyositis (PM/DM) egy részében különböző malignus tumorok indíthatják el az izmok elgyengüléséhez vezető bonyolult, sejtszinten zajló folyamatok láncolatát. A nemzetközi irodalomban eddig mindössze négy esetet közöltek, amelyekben a polymyositis- dermatomyositis hátterében kóroki tényezőként prostatacarcinomát fedeztek fel.

HUN 2004;14(02)

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

A Toll-receptorok és az epithelialis sejtek

SZEGEDI Gyula

A Toll-receptorok kutatása jelentõsen felgyorsult az elmúlt években. Ezek a receptorok ugyanis kapcsolatot teremtenek a fertõzés, a természetes immunitás és bizonyos autoimmun-gyulladásos mechanizmusok között.

HUN 2004;3(02)

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A hõsokkfehérjék és a természetes immunitás sokrétű kapcsolata

PROHÁSZKA Zoltán, FÜST György

A hõsokkfehérjék minden élõ sejt működésében alapvetõ szerepet játszanak; struktúrájukat igen konzerváltan õrizték meg az evolúció során. Stresszhatásra fokozott mértékben expresszálódnak, így õsi veszélyjelzõ molekulaként is működhetnek. A természetes immunitás sokrétű módon képes felismerni a hõsokkfehérjéket.

HUN 2003;2(04)

Magyar Immunológia

2003. JANUÁR 20.

Autoimmunitás és extranodalis lymphoid infiltrátumok lymphoproliferativ kórképekben

VÁRÓCZY László

Az autoimmun és a lymphoproliferativ kórképek etiopatogenezisében és klinikumában a meglevõ különbségek mellett számos hasonlóság is megfigyelhetõ. Autoimmunitás és malignitás gyakran társulhat is egymással, például az autoimmun haemolyticus anaemia gyakran megjelenik a krónikus lymphoid leukaemiás betegek kórtörténetében, vagy a mérsékelt malignitású B-sejtes lymphomák a Sjögrenszindrómás betegeknél.

HUN 2003;2(01)

Magyar Immunológia

2002. DECEMBER 20.

Az öregedés szerepe az autoimmunitás etiológiájában

SEMSEI Imre, ZEHER Margit, BAKÓ Gyula

A betegségek több típusa - köztük néhány autoimmun betegség is - kapcsolható az általános öregedési folyamatokkal, hiszen ezek a betegségek jól meghatározható, idõsebb életkortartományban jelentkeznek a legfrekventáltabban.

HUN 2002;1(04)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚLIUS 28.

Recidív polychondritis

FENYVESI András, JÁKÓ János, SCHOPPER János, IRSY Gábor

A recidív polychondritis ismeretlen etiológiájú, autoimmun patogenezisű kórkép, mely az irodalmi adatok szerint elsősorban a porcszövet gyulladásos elváltozását okozza, de számos más szervet is érinthet, sokszor szövődményekkel jár. Prognózisa rossz, az ötéves túlélés 74 százalékos. Kezelésében kortikoszteroidok, immunszuppresszív szerek és az utóbbi időben tért hódító cyclos porin A használhatóak. A szerzők az irodalom áttekintése után két beteg esetét ismertetik, majd arra hívják fel a figyelmet, hogy eseteikben a kórlefolyás nem volt olyan súlyos, mint az az irodalmi adatok alapján várható lett volna.

HUN 1993;3(07)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ellenanyagtermelő sejtek hálózata és az autoimmunitás, az "immunológiai homunculus"

UHER Ferenc

Frank M. Burnet klónszelekciós elmélete szerint a saját struktúrákkal reagáló immunsejtek elpusztulnak és/vagy gátlás alá kerülnek, biztosítva a saját struktúrákkal szembeni toleranciát. Az egészséges immunrendszerben azonban mindig találhatók sejtek, sőt ún. „természetes" autoantitestek, amelyek saját struktúrákat ismernek fel. Az 1970-es években Niels K. Jerne feltételez te, hogy az ellenanyagmolekulák variábilis (V) régiói egyrészt a molekula antigén-felismerő helyét alkotják, másrészt azonban maguk is antigének ugyanazon szervezetben, azaz egy mással kölcsönhatásba léphetnek. A hálózat elmélet tehát az egész immunrendszert egyetlen, a V-régiók konnektivitásán alapuló - a szolubilis antitesteket és immunkompetens sejteket egyaránt magában foglaló - autonóm rend szernek tekinti. Antonio Coutinho a kettős, centrális és perifériás immunrendszer fogalmának bevezetésével próbálta meg feloldani a két elmélet közti ellentmondásokat. Szerinte a centrális rendszert egy szorosan kapcsolt hálózatba tartozó, autoreaktív lymfocyták alkotják. A perifériás, külső antigénekkel szembeni védelmet biztosító rendszer viszont állandóan megújuló, a klónszelekció törvényszerűségei szerint működő sejtekből áll. Végül Irun R. Cohen szerint a centrális rendszert alkotó hálózat nem más, mint egy homunculus, amely a szervezet korlátozott számú, domináns saját struktúrájának leképzését tartalmazza.

HUN 1991;1(18)